Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-27
29 Ám a kulturális nemzet egysége nem áll ellentétben azzal, hogy a magyar nemzet különböző politikai nemzetekbe integrálódva él, különböző államok lojális állampolgára.” Mindaz, amit a magyar államfő a Székelyföldön elmondo tt és el nem mondott, ebből a megállapításból fakad. Mindenütt kiemelte, hogy jelenléte a magyar nemzet egységét jelképezi, de ugyanakkor más ország állampolgárainak sehol nem adott tanácsot arra nézve, hogy mit kell tenniük. Azaz, néhány más politikustó l eltérően Sólyom László nem prófétaként, hanem megfigyelő, érzékeny emberként érkezett a Székelyföldre, aki látni, tanulni majd rendszerezni, összefüggéseket tanulmányozni akar. És számára nyilvánvalóvá vált, hogy jelenleg a romániai, erdélyi és székelyfö ldi magyar önazonosság megőrzésének nem csupán a feltételrendszere, hanem mindennapi gyakorlata is kedvező. Pontosabban: a romániai magyar világ akkor épülhet tovább, ha annak minden kulturális, gazdasági, politikai, társadalmi, tudományos, oktatási – a felsorolásban nincsen semmiféle rangsor – összetevője megfelelőképpen működik, azaz nem zárkózik önmagába, hanem saját értékeit megőrizve és tovább fejlesztve tud lépést tartani szűkebb és tágabb környezetével. Nem elég az, hogy magyar – szükség van a mi nőségre! Ha pontosan nem is ilyen megfogalmazásban, de ezt a gondolatot hangsúlyozta ki a Sapientián, hiszen Európa és a világ versenyhelyzetei lemaradásra ítélnek, ha nem így cselekszünk. Nyilvánvaló, hogy ezt az utat nekünk magunknak kell kitaposnunk. M int ahogyan arra is nekünk kell gondolnunk, amire ő jogászként figyelmeztetett: az egykori politikai elítéltek részesülnek ugyan politikaierkölcsianyagi kártételben, de a romániai jogi rehabilitáció még mindig késik. És tegyük hozzá, ez nem csupán jogá szainkra hárul: a politikai büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés elérése, akár egyéntőlegyénig is, jóval szélesebb és tovább nem halogatható társadalmi feladat. vissza „Közös fellépésre v an szükség” – Hány politikai pártra van szüksége a vajdasági magyarságnak? – kérdeztük Bozóki Antalt Magyar Szó 2008.10.27. Internetes kiadásunk egyik olvasójának javaslatára vetettük fel ezt a kérdést honlapunkon, ahol a www.magyarszo.com látogatói szavazhatnak is a témáról. Úgy gondoltuk azonban, ugyanezt a kérdést feltesszük néhány közéleti személyiségnek is. Nemcsak politikusoknak, hanem olyan személyeknek is, akiknek nincs közvetlen kapcsolódásuk, de van véleményük a politikáról. Válaszaikat és indoklásaikat közöljük itt, alkalmi sorozatunkban. – Véleményem szerint nem a pártok száma a meghatározó, hanem az, hogy tudnake együttműködni, és meg tudjáke fogalmazni a vajdasági magyarság érdekeit, követelés eit, azt, ami a vajdasági magyarság számára a ténylegesen fontos. Az a kérdés, hogy mindezt tudjáke a mindenkori hatalom felé közösen közvetíteni, képviselni közösségünk érdekeit. Mindenképpen jobb, ha több párt van. Az egypártrendszer történelmileg túlha ladott, hátrányait magunk is tapasztalhattuk. Az lenne a legfontosabb, hogy a pártok együttesen megfogalmazzák azokat a követeléseket, nevezzük azt nemzeti minimumnak vagy akár maximumnak, amelyeket együttesen képviselnének a mindenkori szerb hatalom felé , a vajdasági magyarság helyzetének javulása érdekében. Az eddigi gyakorlat szerint mindez szinte elvétve, vagy alig valósult meg. A Magyar Koalíció, amelytől elvártuk, hogy végre közösen lép fel a vajdasági magyarok érdekében, több alkalommal is bebizonyí totta, az egyes vezetők kijelentései ellenére, hogy sajnos nem működik. Ebből viszont mindannyiunknak kára származik. A probléma tehát abban rejlik, hogy a vajdasági magyar pártok között továbbra sincs megegyezés a vajdasági magyarság legfontosabb kérdése ivel, helyzetével kapcsolatban, és főleg nincs közös fellépés a hatalmi szervek
