Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-03
9 válhat. Tehát jelen pillanatban valóban a szlovák gazdaság viszonylag jó kondíciókat mutat, de azért ez nem garancia a jövőt illetően. - Visszatérve a szlovák politikusok egy részének nyilatkozataira. Mégis mi az MKP stratégiája, amikor nem éppen szalonképes kifejezéseket használnak a magyarok kal, vagy éppen a magyar politikusokkal szemben? Érdemes egyáltalán mindenre reagálniuk? Az embereink, a választóink, a szlovákiai magyarok egy része természetesen elvárja azt, hogy a főbb megnyilvánulásokra reagáljunk, ugyanakkor nagyon szomorúnak tartom ezt a fejlődési irányt Szlovákiában. Két évvel ezelőtt ha bárki ezt mondta volna nekem, hogy ilyesmik történnek Szlovákiában és mélyre süllyedhetünk, nem hittem volna el. Szomorú vagyok ettől, és természetesen mérlegelnünk a reakció szintjét is, a reakció tartalmát is, és arra is vigyáznunk kell, hogy ne mondhassák ránk azt, hogy miattunk történik ez. Ugyanis a populisták és a nacionalisták kedvenc trükkje az, hogy aztán megpróbálják ránk kenni, hogy mi voltunk azok, akik először visszalőttünk rájuk, és ez bizony eléggé szerencsétlen dolog és sajnos Jan Slota is és a jelek szerint most már Robert Fico is eléggé gyakran alkalmazza ezt. - Nem lehet, hogy vannak olyan nyilatkozatok, amelyek már olyan szintet érnek el, amire ha reagálnak, akkor csak hangsúlyos abbá teszik azt a bizonyos nyilatkozatot? Elképzelhető természetesen. Mi több alkalommal elmondtuk nyilvános fórumokon, a médiában, a parlamentben is, hogy mi a megbékélésben vagyunk érdekeltek és szeretnék visszautalni arra, hogy például tavaly egy magya rszlovák megbékélési nyilatkozatot tettünk le az asztalra. De valahogy úgy látszik, hogy az augusztus végi, szeptemberi időszak a nacionalizmus vírusát valahogy erősebbé teszi Szlovákiában. Visszautalok arra, hogy két évvel ezelőtt volt a Hedvigügy, ille tőleg a magyarellenes megnyilvánulások futballmérkőzéseken és a társadalomban, egy évvel ezelőtt a Benešdekrétumok ügye, amelyet eléggé erőteljesen tettek az asztalra, most pedig a Kárpátmedencei Képviselők Fórumával kezdődött, a belső magyarellenes megn yilvánulásokkal folytatódott, és úgy néz ki, hogy ez a történet még azért fodrozódik, beleértve a miniszterelnök úrnak ezt a szerencsétlen nyilatkozatát is. - A megbékélést említette az imént, de önnel kapcsolatban is sokak részéről megfogalmazódik az a v ád Szlovákiában, hogy növeli a feszültséget. Nagy vihart váltott ki önnek egy kijelentése múlt hét végén, amikor Tőkés Lászlóval találkozott. Az esetleges autonómiáról szólt ez a nyilatkozat, illetve ön szinonimaként az önkormányzatiságot szorgalmazza. Nem éppen azoknak árt például az ilyen jellegű nyilatkozataival a legtöbbet, akiknek segítenek, akiknek jót akarnak? Nem igazán tudom elfogadni ezt a filozófiát. Én a találkozó után lényegében két mondatot mondtam, azt, hogy a szlovákiai kisebbségi közössége k esetében a megoldás a jövőt illetően a kisebbségi önkormányzatiság kiteljesítése lenne. - De ez a nyilatkozata nem értelmezhető mégis egyfajta autonómiaként? Ha belemegyünk abba, hogy nem fogunk merni szólni a problémáinkról sem, és visszautalok arra, hogy itt lényegében a tankönyv ügyre reagáltam, hogy 88 év után egy olyan tankönyv jelent meg Szlovákiában, ahol teljesen értelmetlen módon alkalmazzák a földrajzi neveket szlovák nyelven és teljesen deformálják a magyar nyelvet és ebből akarják a gyerekek et tanítani. Én ezt fölháborítónak tartom, és ha erre azt mondom, hogy ez elfogadhatatlan, és a megoldás az lenne, hogy a szakmai dolgokat és az egyéb oktatásüggyel kapcsolatos témákat saját magunk intéznénk, és az állam inkább jobb lenne, ha nem szólna be le, vagy maximum törvényességi felügyeletet gyakorolna. Főleg a szakmai dolgokat rábízhatná a szlovákiai magyar pedagógusokra, én nem hiszem, hogy ez a XXI. század elején valamiféle elfogadhatatlan kijelentés. Gondoljunk bele, hogy beléptünk az Európai Uni óba, azt mondjuk, hogy az öt szabadságjog szabadon érvényesül az Európai Unióban, hogy az eszmék is szabadon áramolhatnak, és akkor mi most cenzúráról és öncenzúráról beszéljünk akkor, amikor természetes dolgokat mondunk ki? Ha bármi törvényellenest mondan a bárki, az természetes, hogy elutasítandó lenne. De ha nyilvánosan beszélünk megoldási lehe tőségekről, problémákról, arról, hogy hogyan kellene előbbre lépnünk a kisebbségi jogok területén is, én nem hiszem, hogy a XXI. század Európájában ez elfogadhatatlan.
