Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-22
35 Gagyi József: – Egy szót ehhez hozzátennék: nagyon aktív a fiatal történészantropológusnéprajzosszociológus csoport. Most jönnek azok az emberek, akik '90 után kezd ték meg tanulmányaikat és a tudományba már egy másik rendszerben szocializálódtak. És akkor már voltak olyan státusok, amelyben kutathattak, léteztek kapcsolatok külfölddel, és nem utolsó sorban hozzáférhetővé váltak a levéltárak. Jellegükben, tematikáj ukban, módszereikben ezek a kötetek különböznek azoktól, amelyek a kilencvenes években, közvetlenül a rendszerváltás után jelentek meg? – Én azt hiszem, hogy gyökeresen különböznek. Tíz évvel ezelőtt még az idősebb generáció kötetei jelentek meg, vagy az oké, akik végigkutatták, végigtanították az egyetemen az azelőtti 3040 évet, vagy azoké, akik középnemzedékként középiskolai tanárok voltak, kisvárosban éltek, nem jutottak be az egyetemre. A kilencvenes évek inkább az ő időszakuk volt. Ők voltak azok, ak ik előhúzták a fiókból, ami még volt, vagy befejezték a kutatásaikat, vagy új kutatásokat kezdtek. Én azt hiszem, hogy ez nyilvánvaló. A történelemtudományban talán kevésbé, mert ott kevesebben voltak a középnemzedékben, de néprajzban és szociológiában ez egyértelmű. Felfokozottabbnak, intenzívebbnek tűnik az élet az említett szakterületeken. – Az biztos, hogy a tudományos találkozások, kapcsolatok sűrűsége megnőtt, és ebben az átalakult mezőnyben jelentek meg a fiatalok kötetei, és a könyvek közül eze k mindenképpen figyelemre érdemesek – bár vannak fontos összefoglaló művek is. De a fiatalok azok, akik már olyan új körülmények között végzik a doktori munkájukat, írják a meg a doktori téziseiket – a Bottoni esetében is egy doktori tézisről van szó – aho l kénytelenek a nemzetközi mezőnyben létezni, és magukat egy tágabb és nem erdélyi, hagyományosabb tudományos mezőnyben elképzelni. Miket kell figyelnie annak, aki szeretne többet tudni arról, mi zajlik a társadalomtudományi műhelyekben? – Mindenképpe n nagyon fontos az, hogy a folyóiratokban fontos közlések születnek, létrejött az Erdélyi Társadalom, vannak tematikus lapszámai, ott vannak a Kriza János évkönyvei, sorozatai, Csíkszeredában a KommunikációsAntropológia Munkacsoport könyvsorozatai. De a k iadóknál is van már ilyen sorozat: a fiatal történészek könyvei a Múltunk sorozatban jelennek meg. Beszélgetésünk apropója Stefano Bottoni új kötete, melynek címe Sztálin a székelyeknél. Ami nem egy székely viccgyűjtemény, és nem is egy abszurd dráma, h anem egy történelmi referenciakötet. – Az eredeti olasz cím Transylvania Rossa, vagyis a “Vörös Erdély”, tehát az Olaszországban megjelent kötetének egy más hangsúlya volt. Itt a cím az lett, ami egy magyarországi történész recenziójának a címe volt: S ztálin a székelyeknél. Hogyan ragadható meg a szovjet logikája annak, hogy kikényszerítette Romániából a Magyar Autonóm Tartomány létesítését? – A Szovjetúnió kiterjeszti politikai, gazdasági, katonai hatalmát, a belügyi ellenőrzést a keleteurópai or szágokra. És ennek keretén belül vannak árnyalatnyi eltérések a különböző országok között. Románia esete azért érdekes, mert a hatalom megszilárdulásának az egyik formája az, hogy átszabják az országot adminisztratívterületi szempontból. Se Csehszlovákiáb an, se Lengyelországban, se az NDKban, se Bulgáriában nem tudnak ilyenről. Magyarországon volt egy ilyen reform, ami azt jelentette, hogy a megyék határait egy kicsit átszabták, de az, hogy egykettőre gyökeresen átalakítsák ezt a szerkezetet – hasonlóv á tegyék a szovjet szerkezethez – csak itt jellemző.
