Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-22
27 Románia esetében, ahol a magyarság demokratikus választásokon választ egy pártot, az RMDSZt. Ez a párt benne van a kormányban. Azt gondolom, hogy ennél sokkal erősebb képviselete egy nemzeti kisebbségnek, mint hogy kormányalkotó tényező, nem lehet. Én – hogy mondjam – bevéstem a fejembe, a gondolataimba mindazt, amit Markó Béla nagyon világosan elmondott. Mit mondott? Azt mondta, hogy „magyar barátaim, fogadjátok már el, mi vagyunk a romániai magyarság képviselői, engedjétek, hogy végezzük a dolgunkat. Mi tudjuk, hogy milyen tempóban, hogya n tudunk előre menni”. Én végig ennek a pártján álltam. Most is ezt gondolom. És nekünk annyit kell mondani, hogy ha a magyarság ott kint az RMDSZt választotta, akkor nekünk támogatni kell az RMDSZ politikáját. - Milyennek látja az együttműködést ezzel a kormánnyal, ezzel a román kormánnyal? - Nekem nincs olyan nagyon összehasonlítási alapom közvetlen a korábbi kormányokkal. Ezért amit mondok, azt azzal együtt kell megítélni. Mi ezzel a kormánnyal kifejezetten jól tudtunk abban együttműködni, hogy mindenr ől lehetett tárgyalni. Amikor én azt mondtam egykét évvel ezelőtt már – sajnos ez nem mostani ügy – , hogy Calin miniszterelnök úr, miért késik ez, mondd már meg, hogy ha egyszer vállaltátok annakidején a választási kampány időszakában, akkor ez most hogya n van? Amikor a választási kampány után a kormánykoalíció megkötésekor meg kellett ismerkednem a romániai belső erőviszonyokkal, akkor én úgy láttam, hogy hát ez bizony elsősorban mondjuk a Tariceanu miniszterelnök pártjának a rovására írható, hogy ez egy kisebbségben kormányzó kormány, hát bizony vannak olyan pártok, amelyek korábban vállalták azt a kormánykoalíciót, amelyek támogatták annak a programját, később, ahogy ment előre az idő, kifaroltak amögül. Azt mondjuk, hogy Verespatak ügye. Nem kell az em bernek erőt venni magán és összegyűjteni a bátorságát, hogy azt mondjuk: de elhangzott a kormányülésen, hogy ugye tudjátok... barátaink, hogy mi ezzel a verespataki projekttel nagyon nem értünk egyet. Szerintünk, amit erről mi tudunk, az alapján ezt nem sz abad megépíteni, ennek annyi kockázata van, és ezt a kockázatot nemcsak ti viselitek, hanem a végén mi is viselni fogjuk. Ezért mi arra fogunk benneteket kérni mindig, hogy ez ne épüljön, miközben az engedélyezésben az eljárás nagyon normális együttműködés re alapul a két ország között. Nekünk jogunk van abban részt venni. Nem azt jelenti két ország partnersége, hogy soha nincsen vita, hanem azt jelenti, hogy a vitákat normálisan meg lehet beszélni. Két országnak lehetnek érdekellentétei, egy társasházban l akó két szomszédnak is lehetnek érdekellentétei. A jó szomszédság nem arról szól, hogy nincsen vita, hanem hogy normálisan meg tudják beszélni. Tudunk normális hangon beszélni ezzel a kormánnyal, ami énszerintem fantasztikus dolog. Az utóbbi években sok e lőrelépés történt, ugye látjuk, hogy megújulhat a Mátyásszobor közös erővel újul meg. Mi az, amit ön a legfontosabbnak tart, a mai tárgyalás legnagyobb eredményének? Hát a legnagyobb eredmény az, hogy ezekből a szimbolikus ügyekből, amiket ön is mond, ab ban fesztelen a viszony. A világ legtermészetesebb dolga az, amit ön mond. Tegnap aláírta Basescu elnök úr például a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját. Ez egy fontos előrelépés, hogy Battonyán szintén a két kormány közös finanszírozásában - nyilv án mi fizettük a sokkal többet, de ez így van rendjén, mert magyar területről van szó, román tannyelvű iskolák... - Igen, de elnézést, hogy közbeszólok, a román állam még mindig nem támogatja a Partiumi Keresztény Egyetemet, holott tettek rá ígéretet. - H át ugye, hogyan szól a román szabályozás? Ha jól értem úgy, hogyha akkreditáció megvan, akkor utána lehet támogatni. Én ennek örülhetek vagy nem örülhetek, hogy ilyen a szabályozás, de tegnap óta végre van akkreditáció, megtörtént ez a lépés. Mi ezt igénye lhetjük természetesen, hogy tessék támogatni, ez nagyon fontos dolog. És igényelni is kell. Magyarország költségvetéséről mi döntünk, Romániáról pedig ők döntenek, és ezt tiszteletben kell tartani. Szóval ezek fontos ügyek. Hogy nincsen nagy kalamajka - h ad mondjam így - ezek között, a mindkét nemzet számára fontos, lelkileg is nagyon fontos, szimbolikus ügyek körében, az összes többi kérdés, hogy együttműködünk, széndioxid kibocsátás csökkentésére vonatkozó európai ügyekben – ezt a Duna TV nézői valószínű leg kevéssé ismerik, ne menjünk bele, hihetetlen bonyolult és nagyon kemény csata. Majdnem azt mondanám, hogy szinte háború, ami itt ebben az ügyben az Unióban van, és Románia, Magyarország ugyanazon az oldalon áll.
