Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-13
11 (egykori magyar miniszterelnök, MDF) visszakövetelte tőle a Csallóközt (merő képtelenség), amikor Robert Fico (miniszterelnök, SmerSD) magy arországi kollégáját, Gyurcsány Ferencet (miniszterelnök, MSZP) gyalázza – Ján Slota (SNS) pedig minősíthetetlen, alpári, férfiatlan és lovagiatlan hangnemben sérteget egy hölgyet (Göncz Kinga magyar külügyminisztert) – , akkor függetlenül attól, mit gondol a szlovákiai magyar Antallról, Gyurcsányról, Göncz Kingáról, lincs- és pogromhangulat alakul ki. Azt, hogy ez nem tréfa, világosan mutatja a szegény Malina Hedvig rémséges esete. (Valamennyiünk szerencséje, hogy Malina Hedvig, az ártatlan áldozat, ennyire kiváló ember, aki helyreállította az „emberi jogok” ügyének becsületét, amikor ez Európaszerte, s különösen KeletKözépEurópában, így Magyarországon is, gúny tárgya.) Teljesen közömbös, hogy a magyar politika képviselői (Csáky Pál képviselőtől, aki a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Szili Katalin magyarországi parlamenti elnökig, MSZP) milyen hibákat követtek el a területi autonómia vagy a Kárpátmedencei Képviselők Fóruma ügyében (vö. Hege dűs Dániel: „A Nagymagyar Játszótér és következményei”, Élet és Irodalom, 2008. október 3.; ugyanez a szerző idejében megjósolta, hogy a KMKF közjogi entitássá nyilvánításából milyen szuverenitási, nemzetközi jogi és alkotmányjogi bonyodalmak következnek m ajd, vö. H. D.: „Lázálom vagy pótcselekvés?”, Élet és Irodalom, 2008. március 14.), a szlovák sovinizmus offenzívája a felvidéki magyarokat sújtja, akik minderről az égvilágon semmit nem tehetnek. Róluk van szó, őket kell megvédenünk. (Nem értek egyet Hush egyi Gáborral, aki egyformán „hibásnak” tartja a magyar és a szlovák „felet”, s azt tanácsolja, hogy ne törődjünk Ján Slotával, vö. H. G.: „Csak fekete vagy fehér”, Magyar Narancs, 2008. október 9. – a felvidéki magyarság vétlen, alapvető jogai veszélybe k erültek, és ez az elsődleges.) Azoknak a szlovákiai, szlovák demokratikus értelmiségieknek, újságoknak, politikusoknak, médiaszemélyiségeknek kell sorompóba lépniük, akiknek Robert Fico hatalmas népszerűsége – és az ultranacionalista hangulat – ellenére van elegendő civil kurázsijuk ahhoz (a pozsonyi Sme egyébként már bebizonyította: van civil kurázsi Szlovákiában), hogy ennek a megfélemlítő rohamnak véget vessenek végrevalahára. Ez valódi szenvedést okoz a Felvidéken, annak a népnek a körében, amely a h írhedt Benešdekrétumok (kitelepítés, „lakosságcsere”) megújítása, érvényben tartása miatt (is) egzisztenciális szorongással küszködik. De nehogy azt higgyük egy pillanatig, hogy mi itt Magyarországon sokkal különbek vagyunk. Nemcsak azért, mert a magyaro rszági Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda uszító performanszai során komikus módon épp olyan kettős kereszteket állít föl mindenfelé, mint pár száz méterrel odább Ján Slota, hanem azért is, mert a hazai szlovák nemzet i kisebbség elleni diszkriminatív akciót a legteljesebb értetlenség és lekicsinylő dezinformáció fogadta, Sólyom László akadémikus, a Magyar Köztársaság elnöke (független) pedig egyszerűen letagadta. A saját tiltakozásom (vö. T. G. M.: „Pilisszentkereszt”, Népszava, 2008. május 24.) közönybe fulladt. Az Egyesült Államok, a NATO és az EU rosszhiszemű, könnyelmű, tudatlan és buta oroszellenes politikai fordulata – amelynek fő magyarországi élharcosa Orbán Viktor országgyűlési képviselő, neokonzervatív polit ikus (Fidesz – KDNP) – annyira fölbátorította az ukrán nacionalizmust, hogy a zűrzavarba süllyedt ukrajnai kormányzat megpróbálja egyszerűen betiltani a nemzetiségi oktatást és nyilvános nyelvhasználatot, az ungvári egyetem magyar oktatási nyelvű kara veszé lybe került. Mindez elsősorban persze az ukrajnai oroszok ellen irányul, illetve provokáció Oroszországgal szemben (ha a balti államokban lehet üldözni az oroszokat, miért ne lehetne Ukrajnában is?). Ezt a polgári demokrácia nemzetközi exportjával foglalko zó NATO avval jutalmazza, hogy napirendre tűzte Ukrajna (és Grúzia) NATOtagságát. Az elfeledett kárpátaljai magyarok sorsával pedig a fene se törődik. A szerbiai Vajdaságban a tartományi hatóságok a felére csökkentették a helyi állami televízió és rádió bizonyos magyar nyelvű műsorainak a sugárzási idejét. Korunkban a nemzeti (és más) közösségek kollektív önmegjelenítésének és önfölismerésének a terepe a médiákban található. Összezsugorodott műsoridők az illető közösség összezsugorodott nyilvános létét sz imbolizálják. Ezek nem ártatlan intézkedések. A világpolitikai kontextus pedig aggasztó. NyugatEurópa néhány legfontosabb államában idegengyűlölő, kirekesztő, elsősorban arabellenes, antimuzulmán kormányok vannak hatalmon, EUállampolgár cigányoktól vesz nek illegálisan ujjlenyomatot (tisztán etnikai, azaz rasszista alapon), a gazdag északolaszok nem hajlandók adóikból finanszírozni a szegény Dél (Mezzogiorno) infrastrukturális fejlesztéseit, a gazdag flamandok a szegény vallonoktól vonnák meg az adóikból származó költségvetési juttatásokat Belgiumban, hasonló törekvések színezik
