Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-30
36 Nem féltek, demokraták? Új Szó 2008. szeptember 30. kedd 07:29 | kocur Míg egy hónapp al ezelőtt az derült ki, hogy a szlovák gyerekek mindenkinél jobban utálják a magyarokat, most kifejezetten meglepetésszerű az az eredmény, mely szerint a szlovákiai magyarok több mint hetven százaléka hazájának tekinti az országot, Slotáktól, Ficóktól, Ma líkováktól függetlenül. Az első elemzések valóban jól látják: a honi magyarság úgymond lojalitása (a nemzetiek és aHZDS oly sokszor deklarált óhaja) megkérdőjelezhetetlen,nem jelenti viszont azt, hogy a jelenlegi, főleg oktatásügyben tapasztalt tendenciák hozták volna. A szlovákiai magyarság elsősorban azért tekinti hazájának Szlovákiát, mert itt van itthon. Ennyire egyszerű. Az otthon érzése nem szokott országokhoz fűződni, vagy csak nagyon ritkán, az ember általában ott van otthon, ahol született, ahol é l, ahol szerettei élnek vagy nyugszanak. Otthon lenni alapvetően személyes és, ne szégyelljük, intim dolgok összessége, amit a hivatalos állami politika vagy gyengít, vagy erősít, néha (lásd Hitler előbb kirekesztő, majd gyilkos politikája) megszüntet. De attól, hogy létezik egy állam, annak van valamilyen vezetése, valamilyen elit uralkodó vagy kormányzórétege, még senki nincs otthon, legfeljebb valamilyen bejelentett lakhelyen tartózkodik. Tegyük hozzá azonnal, hogy az ennyire nagy mértékű lojalitás mög ött igenis kereshető két, egyenként négyéves kormányzati ciklus, amely alatt magyar képviselőinkre olykor joggal moroghattunk is, de általuk éreztük, szavunk van, komolyan vesznek. Aztán itt van a Fico által bizonyára nem nagyon kedvelt önkormányzatiság, a mely bizony sok helyen engedte meg a honi magyaroknak, hogy ne valamilyen idegen „emenvé” elnök, hanem az általa választott polgármester mondhassa meg időnként a tutit. S persze, nem elhanyagolható, hogy mindenmorgásunk, ellenkező állításunk, esetenként ri nyálásunk ellenére, plagizálva az egyik magyarországi pártot, jobban élünk, mint négy éve. A helyzet azonban nem ennyire szép, és főleg nem végleges. Beleolvasva az új honismeretkönyvbe (e sorok írója szerkesztette az előzőt) kinyílik a bicska az ember z sebében, és – tévedés ne essék – egyáltalán nem magyarsága miatt. Egyszerűen az oktatási tárca által dedikált butaság miatt. Az emberi butaság ellen pedig nem lehet harcolni, annak felkent papjait közügyektől, hatalomtól egyszerűen illik távol tartani. Ebb en a helyzetben érthetetlen, hogy nincs világos üzenet, nincs demars, nincs diplomáciai vagy gazdasági következmény, mint volt a HZDSkormányzások idején. Mondhatnók, az euró bevezetése, a vízummentes utazás az USAba az előző kormányzatok munkájának ere dménye, nem kell egy futóbolond pártelnök és az őt ajnározó, s így legitimáló miniszterelnök miatt egy népet büntetni. Egyetérthetünk, csakhogy blokádok, szankciók, becsapott ajtók a diplomácia felszentelt épületeiben éppen azért léteznek, hogy demokratiku s eszközökkel, a választók által váltassék le az a garnitúra, amely a lakosság érdekeit rúgja föl hetente legalább egyszer. Az energetika és a tőkésített nyugdíjrendszer elleni kirohanások, az egészségügy hosszú távú veszélyeztetése, a politika és a bűnözé s látványos kapcsolatrendszere, de bizony az alapvető nyelvi jogokat felrúgó oktatásügyi intézkedések is mindolyanok, amelyekért érdemes egy országot akár a vízumkényszer eltörlésének, az euró bevezetésének vagy a szocialista internacionálénak az előszobáj ában várakoztatni még egy ideig, igenis politikai megfontolások miatt. A vízumkényszer eltörlése az USAval, az euró bevezetése egy olyan politikai garnitúrát legitimál néhány héten belül, amely kapcsán bibói parafrázissal élhetnénk: egy demokratának mos t igenis illik félni. (Lovász Attila) vissza Készítette: Boér Krisztina, Agyagási Edit
