Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-24
35 éles volt a megosztottság: az egyik csoport büszkén feszített a grúz zászló előtt, egy másik csoport viszont egyenesen azt javasolta, hogy Kijev ismerje el Abházia és DélOszétia függet lenségét. Jóllehet ez a fajta megosztottság közel sem új keletű abban az országban, ahol a pápát elismerő görög ortodox egyház mellett nem kevesebb mint további három ortodox egyház működik, az augusztusi kaukázusi válság ezúttal rendkívüli következménye kkel járó politikai földrengést okozhat Ukrajnában. Az ukrán választók több mint kétharmada – függetlenül attól, hogy az ország keleti, nyugati vagy középső területéről vane szó – támogatja az Európai Unióhoz való csatlakozást, egyidejűleg pedig fon tosnak tartja a szoros és baráti kapcsolatok fenntartását Oroszországgal. Az ukrán NATOtagság kétségtelenül ellehetetlenítené ez utóbbi törekvést, és ezzel Julija Timosenko kormányfő is tisztában van. Jóllehet Timosenko az amerikai Foreign Affairs folyó iratban megjelent cikkében Oroszország elszigetelésére és féken tartására szólított fel, illetve aláírt egy petíciót az ukrán NATOtagság támogatására, a kormányfőt mindenképpen pragmatikus politikusnak kell tekinteni, aki tudatában van Ukrajna helyzetének és nemzetközi környezete összetettségének. Viktor Juscsenko elnök ugyanakkor jelezte, hogy eltökélt 2010es újraválasztása mellett, és kampányát arra az ígéretre alapozza, hogy a Nyugat irányába terelné Ukrajnát Oroszországgal szemben; a semlegesség sze rinte szóba sem jöhet Ukrajna számára. Juscsenko ellentmondást nem tűrő irányvonalat vázolt fel a Krímmel kapcsolatban is, ahol az orosz feketetengeri flotta bérel haditámaszpontot. Azok az orosz hadihajók, amelyeket Moszkva Grúziával szemben mozgósít ott, éppen a szevasztopoli bázison állomásoznak. Juscsenko elrendelte, hogy Oroszországnak előre tájékoztatni kell Ukrajnát a feketetengeri flottával kapcsolatos szándékairól, illetve közölnie kell, milyen fegyverzettel vannak felszerelve hajói, amikor át lépik a két ország közti tengeri határt. Nem kizárt, hogy az oroszok erre válaszul tesznek majd némi jelképes engedményt, ám az teljesen elképzelhetetlen, hogy az orosz hadihajókat ezentúl ukrán vámvizsgálat alá vetnék. A krími helyzetet tovább bonyolí tja a sztálini kitelepítések után visszatelepedett krími tatárok jelenléte is, akik vissza akarják kapni a deportálásuk után elfoglalt földeket, illetve jogaik helyreállítását követelik Kijevtől. A krími tatárok őslakosok a jelenleg felerészben oroszok lakta Krímfélszigeten, amelyet a 18. század végén Oroszország elfoglalt, majd 1954ben Ukrajnához csatoltak. 1944. májusában több mint kétszázezer krími tatárt telepítettek ki KözépÁzsiába és Szibériába. A nyolcvanas évek végén mintegy 260 ezren térte k vissza őseik hazájába, s jelenleg a Krím lakosságának mintegy 12 százalékát teszik ki. Ha esetleg erőszakos összecsapásokra kerülne sor az ukrán hatóságok és a jogaikért harcoló krími tatárok között, Kijev minden bizonnyal rendkívüli állapotot hirdetne, s katonákat vezényelne a félszigetre, az orosz irredenták pedig kikiálthatnák függetlenségüket Ukrajnától. A Newsweek szerint a grúziai válság szinte csak mellékes eseménynek tűnhet az Ukrajna helyzetében rejlő sokrétű konfliktusok lehetősége mellett. Gr úzia esete tökéletes érvet ad az ukrán NATOtagság nyugati támogatóinak kezébe amellett, hogy Kijevet minél előbb be kell vonni a csatlakozást előkészítő folyamatba. Egy Nyugatbarát Ukrajnát többen elengedhetetlen védőpajzsnak tekintenének egy neoimperial ista Oroszországgal szemben.
