Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-02
26 JGB vissza Vészesen túl pörgött a román gazdaság Világgazdaság 20080902 Száguldás. A kormányzati kiadások és a folyó fizetési mérleg elszaladásához, illetve újabb jegybanki kamatemeléshez vezethet a tegnap nyilvánosságra hozott, még a vártnál is jobb második negyedéves román G DPadat. Az éves rátán 9,3 százalékos növekedés jócskán meghaladja a január – március között mért 8,2 százalékot is. Elemzők a beruházások és a bérek megugrásával magyarázzák az EUn belül immár leggyorsabbnak számító romániai bővülést. A vállalati beruházás ok értéke a második negyedévben 30 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet, ezen belül az építőiparban 35 százalékos robbanást mértek. Ennek hatására dinamikusan (júniusban 24,4 százalékkal) emelkedtek a bérek, a fogyasztás és a lakossági hite lfelvétel. Az első pillantásra irigylésre méltó növekedési adat azonban annak jele, hogy keleti szomszédunk gazdasága egyre túlfűtöttebbé válik. Mugur Isarescu jegybankelnök már a múlt hónapban figyelmeztetett a túlpörgés veszélyére, elsősorban az (akkor 9 százalékon álló) infláció elszabadulására és a folyó fizetési mérleg további romlására. Isarescu tanácsadója, Lucian Croitoru szerint a tegnap közzétett GDPadat megerősíti ezeket a félelmeket. Anders Svendsen, a Nordea Markets elemzője úgy véli: a növeke dés fékezése érdekében a jegybank tovább emeli a 10,25 százalékos irányadó kamatlábat. Nicolae Chidescu, az ING Bank Romania közgazdásza ugyanakkor abban bízik, hogy a restriktív monetáris politika és a nyugateurópai lassulás hatására ősztől a román gazda ság is lefékez. Reuters, Bloomberg vissza Új orosz EUstratégia kell Világgazdaság 20080902 Elkerülhetetlen volt, hogy az unió állam- és kormányfői összeüljenek és valamilyen formában reagáljanak az orosz – grúz válságra. D e az is elkerülhetetlen volt, hogy ismét kiderüljön: az EU – orosz kapcsolatok problematikája nem kezelhető csúcsnyilatkozatokkal Oroszország ugyanis potenciálisan – sok minden. Lehet energiaforrás (számos EUtagállam számára meghatározó mértékben valóban a z is). Lehet gazdasági növekedést galvanizáló piaci és befektetési lehetőség. Lehet meghatározó súlyú külpolitikai partner a globálpolitika nagy kihívásaival szembesülve. Válhat az európai demokráciák stabilitást jelentő szomszédjává úgy, hogy maga is való s parlamenti demokrácia alapjaira helyezi a működését. De ugyanígy lehet konfliktus- és veszélyforrások vég nélküli tárháza is. Gazdasági oldalon az agresszív orosz tőke felvásárlásai akár biztonságpolitikai kérdéseket is felvethetnek, miként az energiaell átásban betöltött szerepe is attól függően gazdasági vagy politikai kérdés, hogyan fest a háttérország. Ha az utóbbit egyre kevésbé hatják át a tényleges polgári demokrácia értékei és intézményei, akkor az „orosz energia”, a terjeszkedő orosz tőke válhat f egyverré is, miközben az ország területén továbbra is jelen van a világ második legnagyobb nukleáris fegyverarzenálja. A Nyugat mindmáig nem tudta eldönteni, az utóbbiak kivédésére voltaképpen milyen orosz kép is lenne az ideális. A „jelcini recept” kezdet ben ígéretesnek tűnt. Akkoriban sokan úgy látták, hogy Oroszország „kellemesen” legyengült. Katonai fenyegetést többé nem jelent, a geopolitikában is „kezelhető”, gazdaságipolitikai tekintetben pedig kész lehet követni a nyugati recepteket, vonzó terepet biztosítva az európai gazdasági érdekek számára is. Csakhogy egy idő után kiderült: a központi hatalom gyengülése nem annyira tényleges demokráciát hozott az országnak, hanem növekvő káoszt, helyi politikai és gazdasági kiskirályságok sorát, egyúttal két r émképet is felvetve: az alvilág délamerikai típusú intézményesülését a politikai rendszerben, valamint az atomképesség határokon túlra szivárgását. Moszkva brutális fellépése a nemzeti kisebbségek mozgolódásaival szemben aztán további kényelmetlen elemeke t hozott a képletbe. Putyin színrelépése eleinte azért volt sok nyugati fővárosban szimpatikus, mert a hatalmi intézmények működőképességének erősítésével a fenti félelmeket is kezelni látszott. Azonban hamarosan kezdetét vette az energiaárak elszabadulása , azzal együtt az orosz gazdasági öntudat és önbizalom mérhetetlen megerősödése is. Ezzel – a mindezt menedzselő oroszországi politikai és gazdasági elit megítélése szerint – már nem állt arányban a Nyugat által felkínált mozgástér (sőt: szerintük ez éppen hogy még szűkült is a korábbi „orosz érdekszféra” egy részének „nyugati oldalra” történt átállásával). Oroszország ismét központi hatalommá vált, csak éppen nem nyugati, hanem orosz értelemben, az együttműködés helyett az orosz gazdasági és hatalmi érdeke k érvényesítésére helyezve a hangsúlyt.
