Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-04
28 - Miképpen? - Az emelt szintű érettségi rendszer elsősorban az érettségizőket érinti, akiknek nem biztosítanak egyenlő feltételeket a felsőoktatásba jutáshoz. Ezzel el bizonytalanítják a szülőket a tekintetben, hogy milyen tannyelvű középiskolába írassák a gyermekeiket. Sajnos a szülők egy része nem érti meg, hogy hasonló helyzetet már átéltünk a szovjetrendszer idején. Az idősebbek emlékezhetnek, hogy az orosz tannyelvű iskolákba járó magyar gyerekek esélyegyenlőségét sem tudták biztosítani, azaz az orosz iskolába járó gyerekek sem boldogultak jobban azoknál, akik az anyanyelvű oktatást választották. Ami pedig az ukrán nyelv elsajátításának a nemzetiségi iskolákban való tökéletesítését célzó 461es rendeletet illeti, az közvetlenül a kisebbségi oktatási rendszer szétrombolásának irányába hat. - Alkotói szerint a rendelet csupán a nemzetiségi iskolákban tanulók ukrán nyelvtudásának tökéletesítésére irányul... - Érdemes folyamatában megfigyelni a rendelet megszületését. Az ukrán nyelv oktatása a nemzetiségi iskolákban immár hosszú évek óta égető problémaként jelenik meg minden, a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos tanácskozáson és dokumentumban, például az ukránmagyar kisebbségi vegyes bizottság ajánlásaiban, ám konkrét lépések alig születtek. Végül legutóbb válaszként az oktatási minisztérium nem az oktatás feltételeit kezdte javítani, hanem 2008 áprilisában országos konferenciára hívta össze az ukrajnai kisebbségi is kolákban dolgozó ukrántanárokat. Ezen a tanácskozáson javaslatokat fogadtak el, s a minisztérium ezek alapján dolgozta ki a 461es rendeletet. Az ezzel kapcsolatos anyagok megtalálhatók az Interneten, tehát bárki tanulmányozhatja az előzményeket. Az anyago kból mindenekelőtt az tűnik ki, hogy az ukrán szakos pedagógusok egy része saját felelősségét más szaktanárokra hárítja át azzal, hogy több tantárgy ukrán nyelven történő oktatásának bevezetését javasolja. Egy másik érdekes momentum, hogy az ukrán nyelv ok tatásának javítására vonatkozó javaslatokat a minisztérium úgy kezeli, mintha azok bevezetését a közvélemény kérné, s bár az anyanyelvű oktatáshoz való jogot törvények biztosítják, egy miniszteri rendelettel - a törvényekkel szembe menve - mindjárt igyeksz ik is kielégíteni a kérést. Jó volna tudni, hogy a Kárpátalját képviselő küldöttek azon a bizonyos áprilisi konferencián vajon milyen állásponton voltak, s mennyire tudtak érvényt szerezni az álláspontjuknak. Tény, hogy a KMPSZt vagy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát ebbe a munkába nem vonták be. - Hogyan kezeli ezt a kérdést a kárpátaljai magyarság? Ön több ízben is utalt már mindnyájunk közös felelősségére ebben az ügyben. Miben áll ez? - Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a rendelet al apvetően az ukrán nyelv oktatásának javítását célozza, s tartalmaz néhány pozitív elemet. Ilyen például az a kitétel, hogy az osztályokat a nyelvórára csoportokra kell bontani, azaz nem lehet nyelvórát tartani harmincfős osztályoknak. Az is helyénvaló, hog y a rendelet kidolgozói növelik az ukrán irodalom oktatására szánt óraszámot, s általában az oktatás anyagi feltételeinek javítására törekednek. Ugyanakkor megengedhetetlen, hogy mindez más tantárgyak rovására menjen. Ne feledjük: a miniszteri rendelet elő írja, hogy ki kell dolgozni a program megvalósításának regionális, kárpátaljai végrehajtási rendeletét. Minden értekezleten, ahol jelen lehettem, hangsúlyoztam, hogy pillanatnyilag még nem létezik kárpátaljai regionális oktatási rendelet. Ezért most a kárp átaljai magyar iskolák igazgatóinak, pedagógusainak az óriási felelőssége, hogy megkezdike a miniszteri rendelet végrehajtását anélkül, hogy megszületett volna az erre vonatkozó, esetleg a realitásokat is figyelembe vevő helyi végrehajtási rendelet. Tudnu nk kell, hogy szeptemberben Ungváron ülésezik az ukránmagyar kisebbségi vegyes bizottság. Ebben a helyzetben nem lenne szerencsés, ha az ukrán hivatalnokok arról számolhatnának be az ülésen, hogy a kárpátaljai magyarság "önként" vezette be a rendeletet. V égül úgy látom, eljött az a pillanat, amikor se a társadalmi szervezeteknek, se a magyar pártoknak nem volna szabad szimbolikus politizálással foglalkozni - mert az is tapasztalható, hogy problémamegoldás helyett időnként bűnbakkeresés zajlik: kit kellene kikiáltani vétkesnek abban, hogy idáig jutottunk. Ehelyett mindenkinek a maga helyén meg kell tennie mindent a magyar kultúra hosszú távú megmaradása érdekében itt, Kárpátalján. vissza pszv
