Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-01
12 műsorszolgáltatók elindulása várható éterben, kábelen, interneten. Bácskában, Kárpátalján, Burgenlandban is több magyarország i tévés csatornából választhat a tévézni vágyó magyar. A digitális szolgáltatók jóvoltából ma egész Romániában vételezhető több tucat magyar nyelvű műsor a gyerekprogramoktól a hírcsatornákon át a filmes, a sporttematikát szolgáltatókig. A világháló elter jedésével a Föld bármely pontján élő, Petőfi nyelvét értő egyén 1 egykét kattintással választhat magyar műsorokat. Nézheti, és bele is szólhat. A bekábelezettség, a műholdas közvetítések, az internet, a mobil kommunikáció még mindig gyerekcipőben jár, a t ávlatok a futurista tudományokban járatosak számára is kiszámíthatatlanok. Bizton állíthatjuk, hogy a közeljövőben csak az nem tud magyarul informálódni, szórakozni, művelődni, magának műsorrácsot tervezni, aki nem akar. Ebben az összefüggésben jogos a ké rdés: milyen legyen a jövő Duna Tévéje? Jövőt mondunk, de már a jelen is korszerűtlen. Az alapítók szándéka nemes volt, és az ma is: saját arculatú, markánsan nemzeti, össznemzeti jellegű, kulturálisművészeti csatorna. Azonban hogyan néz ki ez a gyakorlat ban? Egyáltalán megvalósítható? A főműsoridőn kívül jelentkező határon túli adások szakmaisága megkérdőjelezhető. Olasz szappanoperák, giccses nótaküldőszolgáltatás, a tévések által egzotikus arab országokban tett kirándulások beszámolói, negyedrangú svéd mulatóénekes „fantasztikus” koncertjei, a végeérhetetlen Derricksorozat fedike a nemes fogalmakat? Mindez kérdés marad. Pedig szóba kellene hozni nyilvános fórumokon. Nyílt, tiszta válaszra volna szükség a magyarországi nézettségről, műszeres (az egyetl en hiteles) felmérést kellene végezni Romániában, Szlovákiában a nézettségi szokásokról. mert az „önfényező” „rekordnézettséget hozott az idei Annabál közvetítése a csatornánkon” típusú hírek csak a ködöt sűrítik. Annyit beszéltek az elmúlt években Európá ban és ezen belül Magyarországon a közszolgálatiság újragondolásáról. Most lenne itt az ideje konkrétan elemezni, mert helyzet van. Léteznek nemes demokratikus hagyományokkal rendelkező uniós országok, ahol az információrobbanás következtében felvetődött a közszolgálati csatornák fölöslegessége. Miközben a jóindulattal is közepes nagyságú Magyarország négy ilyen országos csatornával rendelkezik (m I, m2, Duna, Duna II). Tényleg megengedhető, hogy ne legyen kommunikáció legalább a két „anyatévé” között? A je len sorok írója nemegyszer látott olyan határon túli anyagot, amelyet egyazon napon sugárzott a Duna és az ml... Ilyenkor valószínűleg a jogdíjak is megkétszereződnek. Túl a dolog erkölcstelenségén, a kétszeresen kifizetett jogdíjak... Mire gondolt a csato rna, amikor kikiáltotta magát nemes egyszerűséggel a „nemzet televíziójának”? Egyszerű marketingfogás, vagy van valami a „szavak mélyén”? Ha valóban annak gondolja magát, miért tesz különbséget például akkor, amikor színházi közvetítéseit reklámozza, a bud apesti, a vidéki és a határon túli társulatok között? Amikor Vidnyánszky Attila Budapesten rendez, akkor fővárosi, amikor Debrecenben, akkor vidéki, ha Beregszászon, határon túli? A példák még sorolhatók. Szóval a kérdéseket fel kell tenni kíméletlenül. Gó rcső alá kellene tenni azt is, hogy a Duna Tévé milyen hatással volt a különböző régiókban élő magyarokra. Jobban megismertük egymást? Közelebb kerültünk önmagunkhoz? Többet tud a tévé által a kassai polgár a debreceni cívisről? Sikerülte megszólítani a m agyarul tudó román, szerb, szlovák stb. nézőket? Hát a fordítógépek, amelyeknek a beszerzését áttörésként kommunikálta (pedig már tíz évvel ezelőtt is képesek voltak román, szerb, szlovák feliratozásokra a híradókban) a tévé vezetősége, hány angolul tudót vonzottak a képernyő elé? Mennyi autonómiát tanultak a különböző hatóságok a Duna II által? Mikor lehetne már megvalósítani azt, hogy a „határon túli műsorok” ne gettósan, külön műsorokban jelenjenek meg, hanem a főműsorban? Egyáltalán megvalósítható? Spor trajongó kérdezte a minap: ha a kolozsvári CFR labdarúgócsapata megnyeri a Bajnokok Ligáját, akkor azt is csak a határon túli műsorban adják hírül, vagy bekerülhet végre az MB3tudósítások közé?... Összegezve, mielőtt a személy vagy személyek szóba kerülné nek, alaposan, őszintén végig kellene beszélni a helyzetet. Ki kell venni a csontvázakat a szekrényből, a szőnyeg alatt is ki kell porszívózni, és meg kell próbálni mindent azért, hogy az őszinteség legyen az úr. Talán a magyar kormány is érdekelt lesz ben ne. Most, hogy úgy néz ki, minden fillér számít, azt is megnézi, hogy merre mennek cl a milliárdok. A Sapientia erdélyi egyetemet közel kétmilliárdból hozták létre. Lehet, hogy a Duna egyéves költségvetése öt egyetem létrehozására lenne elegendő? Ami a sz emélyi kérdéseket illeti – mert ahogyan ismerjük a magyarországi közállapotokat, ez a lényeg, a jelenlegi elnök nyilatkozatai és a valóság közötti szakadékokat rendezze a kuratórium – , csak kis idézet 2006ból, amelyben Cselényi László a készülő Autonómia csatornáról nyilatkozik: „Legutóbbi brüsszeli tárgyalásaimon, amelyek nem csak a néppárti és a szocialista delegációra szorítkoztak, partnereim más brüsszelitákkal egyetemben rendkívül jó kezdeményezésnek tartották... Brüsszel és Strasbourg is felajánlott a, hogy hetente egyszer, de akár két alkalommal is, kétszer egy óra élő adást biztosítanak számunkra, méghozzá nemcsak a politikusoknak érdekes plenáris parlamenti ülésekről, hiszen az nem igazán kívánatos műfaj, hanem a mi európai uniós parlamenti képvise lőink szakvezényletével a témában érintett uniós szakembereket szólaltatják meg, például egyegy katalán, ír, skót
