Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-30
28 Gárda, nézetei, kijelentései, magatartása alapján ennek elődje, a hol volt, hol nincs Magyar Igazság és Élet Pártja, a Szlovák Testvériség (ismertebb nevén és hivatalos, aza z államnyelven, Slovenská pospolitosť), ennek szentesítettebb változata, a kormánykoalíció tagja, a Szlovák Nemzeti Párt, valamint a Cseh Nemzeti Párt – hogy csak azokat említsük, amelyek egyrészt közel vannak hozzánk, másrészt nálunk szeretnek randizni, r andalírozni viszont bárhol ezen az Európának nevezett földrészen, amely, néha úgy érzem, egyre kevésbé európai – mindmind egy tőről fakadnak, egy anya szülte őket, sőt inkább nem is anya, hanem farkas hozta világra valamennyit, s nem is biztos, hogy valah ol Európában. De lehet, hogy ők, az erősek és erőszakosak, a senkit nem tolerálók, a másságtól iszonyodók igencsak jól jöttek volna, mondjuk a spártai hadseregben, s velük messziről elkerülték volna a Taigetoszt, a Vének Tanácsa első pillantásra hadvezérré ütötte volna valamennyit. Hogy aztán mennyire viselték volna el, hogy ennyi soksok hadvezér van egymás mellett, talány, lehet, hogy összefogtak volna, de az is lehet, hogy hatalmas méretű ármánykodás közepette eltüntették volna egymást az árnyékvilágról , s most nem okoznának senkinek fejtörést, és ami még fontosabb, nem hoznának szégyent saját nemzetük fejére. Ilyenkor néha melegség önti el szőrös szívemet. Lehet, hogy egy vagyok a tizenötmillió magyar közül, de a Magyar Gárda számomra a határon túl van (igaz, időnként átsétálnak, hála Schengennek), a Slovenská pospolitosťhoz meg nemzetileg és nemzetiségileg semmi közöm, a csehek is oldják meg a nacionalistáik okozta gondjaikat. Éltem én romákkal egy házban, láttam putrikat is, ismertem muzsikus cigányok at, és küldtek engem is a Duna túlsó partjára. Ismerek olyanokat, akik egyebek közt azért hagyták el a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, mert – finoman szólva – nem érezték egyenjogú állampolgárnak magukat saját szülőföldjükön. Olyant azonban még nem pipáltam, hogy valaki megengedheti magának azt a luxust, hogy egy demokratikus országból minimum félhivatalosan kiebrudalhassa állampolgártársait, ahogy azt a cseh szélsőségesek tennék azzal, hogy elfelé szóló repülőjeggyel ajándékozzák meg a romákat. (Gr endel Ágota) vissza Összemosások Új Szó • 2008. augusztus 27. Lapunk másfél hete azt írta, etikai szempontból megkérdőjelezhető dolgok történnek egy kft., nevezetesen a komáromi Ganador Kft. háza táján, amely magyarorsz ági cégeknek intéz szlovák rendszámot az autóikra, hogy ne kelljen magas adót fizetniük Magyarországon, mert Szlovákiában kedvezőbbek a viszonyok. Azért is pikáns mindez, mert a kft. tulajdonosa, Szabó Zoltán egyben egy alapítvány ügyvezetője is, amely ala pítvány több száz milliós támogatást kapott a magyar államtól, miközben a kft. alighanem éppen a magyar költségvetést rövidíti meg adószázezrekkel. Bónuszként: a kft. székhelye az alapítvány székhelye is. Nem írtuk azt, hogy aki ilyet művel, bűncselekmény t követ el. Ezt nem is tudjuk megítélni, hiszen Magyarországon még nem zárult le a nyomozás, amely abban az ügyben folyik, mely magyar cégek használnak szlovákiai rendszámot. Véleményünk szerint a „rendszámbizniszben” utazók inkább kihasználják a magyar jo grend kiskapuit, amiért nem feltétlenül ők hibáztathatók. Mi csupán egyetlen eset etikai síkjára mutattunk rá, s kontextusba helyeztük. Nem szólítottuk meg a magyar Miniszterelnöki Hivatalt sem, Daróczi Dávid kormányszóvivő magától reagált az MTInek, közö lve, hogy cikkünk alapján vizsgálatot indítanak a Selye János Egyetemért Alapítványnál (pedig mi a Ganador Kft.ről írtunk). Ezek után hiába próbáltunk meg kicsikarni egy értelmes mondatot is a kormányszóvivőből, nem reagált, csupán az irodája küldött egy rövid állásfoglalást, amelyben közölték: a vizsgálat lezárult, minden rendben. Ehhez mindössze néhány napra volt szüksége a hivatalnak. Amikor a múlt héten ismételten foglalkoztunk az üggyel, s azt forszíroztuk, miért nem válaszolnak az érintettek néhány olyan kérdésre, amely némileg tisztázhatja a bonyodalmakat (pl.: az alapítvány kuratóriuma nem tartjae etikátlannak Szabó Zoltán ügyletelését, miért elég egy becsületszó milliós kérdéseknél, mivel is foglalkozik a Ganador Kft. stb.), a magyar kormányszóvi vő egyszerűen azt mondta: lapunk összemos két ügyet. Pedig ezeket a kérdéseket nem a magyar kormánynak tettük fel, tehát érthetetlen, hogy Daróczi miért nyilatkozta ezt az MTInek. Érintettnek érezte magát? Miért nem a Selye János Egyetemért Alapítvány ku ratóriuma érezte magát érintettnek? Szabó miért nem akart válaszolni kérdéseinkre? Ehelyett Bauer Edittel, az alapítvány igazgatójával egyetemben semmitmondó, a lényeges kérdéseket megkerülő nyilatkozatot juttatott el hozzánk. És főleg: ha minden rendben v olt Szabó ügyleteivel, akkor miért döntött a Pro Selye Universitas alap úgy, hogy felbontja a szerződést Szabó cégével?
