Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-29
32 B.Cs.: – Közösen akarunk pályázni például a két megye hivatalnokainak a képzésére a belügyminisztérium által koordinált, „A közigazgatási hatékonyság növelése” című uniós strukturális alap keretén belül. Azon túlmenően, hogy két szomszédos megyének é rtelemszerűen együtt kell működnie, miért fontos Hargita és Kovászna megye ügyeinek összezárása? B.Cs.: – Mindkét megyében az emberek kétharmada ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanazok a hagyományaink, szinte ugyanazok a domborzati formák, ugyanazok a probl émák a mezőgazdaságban – például a vadkárok – vagy ugyanazok a problémák a vízcsatorna rendszerek a hulladékgazdálkodás ügyében. Tehát a napi problémák kilencvenvalahány százalékban ugyanazok. T.S.: – Másrészt pedig ennek a szimbolikus oldala is rendkívül fontos, hiszen meggyőződésem, meggyőződésünk, hogy a regionális identitás erősítése jobb élethez, társadalmi, gazdasági fellendüléshez is vezet. Erre vonatkozóan az Európai Unióban lévő területi autonómiák példája hozható fel példaként. A Transindexen i ndult vitában nagyon sok hozzászóló Székelyföld egyik nagy problémájaként a régió zártságát említette. Egyetérteneke ezzel, és amennyiben igen, mi a terv ennek a feloldására? B.Cs.: – Egy külön népszerűsítő csomagot kell majd kidolgozzunk a Székelyföld s zámára, vonzóvá kell tegyük, eladhatóvá kell tegyük az itt termelt pityókát, az itt termelt tejet, az itteni turisztikai látványosságokat. Ezek mind olyan problémák, amelyekre oda kell figyelnünk, hogy megfelelő nyitottságot és megfelelő vonzást tudjunk te remteni. A különféle problémákat a gyökereiknél kell kezeljük: legyenek jó térképek, legyenek információs anyagok, legyenek letölthető aktuális programkínálatok. Egy sor dologban le vagyunk maradva, a két megye az elmúlt 18 évben nem igazán akarta használ ni a modern kommunikációs eszközöket. T.S.: – „Székelyföld zártsága – mert van egy viszonylagos zártsága – előnyére vált, mert meg tudta őrizni azokat a hagyományos értékeit, amelyeket sok más régió nem tudott megőrizni. Meg tudta őrizni például azt, hogy helyenként a pödrött bajuszú bácsik székely harisnyában járnak templomba. Ez nem csak hagyományőrzés szempontjából fontos, ma már turistacsalogató kuriózum is, ha úgy tetszik. Az elmúlt időszakban többször megfogalmazódott, hogy az igazi megoldást a két megye egy térségbe való olvadása jelentené. Mi erről a véleményük? B.Cs.: – Én azt látom, hogy ha a két megye közigazgatása megtanul közösen dolgozni, ha akár a gazdasági, akár a civil élet szereplői is elkezdenek együttműködni, akkor már lebontottuk a m egyehatárokat, és ha netalán az államelnöknek az az elképzelése, hogy az alkotmányt kéne módosítani – erre létrehozott egy tanácsadói munkacsoportot is – , akkor egyik célkitűzés a megyék számának a csökkentése lesz. Akkor, azt hiszem, nem lehet túl magas c él az, hogy Székelyföld egy közigazgatási egységgé váljon. T.S.: – Ez egy jó ötlet olyan szempontból, hogy itt van a lehetőség arra, hogy az eurórégiókat megpróbáljuk átrajzolni – persze ezt ma már modern értelemben kell látni, nem a szó klasszikus értelm ében. Ilyen szempontból az volna az egyik legfontosabb törekvés és lépés, hogy úgy rajzoljuk meg a gazdaságfejlesztési eurórégiókat, ahogy azt mi is szeretnénk, vagy legalábbis az ott lakó személyek szeretnék. Ez a decentralizáció elve, és ilyen szempontb ól teljesen kézenfekvőnek látszik.
