Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-27
18 ez így jó: mégsem tanácsos őneki haragban lenni Amerikával. És ettől kezdve a kapcsolat javítására törekedett. Mindent egy lapra, az orosz kártyára tett föl. A beszédeit elárasztotta egy primitív „Nyugat – Kelet” frazeológia. Hi rtelen neofi ta buzgósággal kezdte bizonygatni, hogy ő mindig is a nyugati demokrácia és a nyugati értékek oldalán állt, szemben a kormányzat által preferált „keleti despotizmussal” és „oroszos társadalmi berendezkedéssel”. Még a szegény harmadikutas lakit eleki veteránoknak is 2007 szeptemberében meg kellett tudniuk tőle, hogy 1987ben „az ország nyugatos kultúrájú és nyugatos vonzódású gondolkodói jöttek itt össze” s hogy ők „egy nyugatos gondolkodású, nemzeti elkötelezettségű erő”. Orbán elmondta, hogy „ nyugati ország vagyunk és nem keleti”. Hogy „nekünk Keleten nincs semmi keresnivalónk, ott nekünk semmilyen babér sem terem”. Hogy „Oroszország expanziója, újraerősödése kihívást jelent a Nyugat számára. Olyan fenyegetést… amely KözépEurópából kiindulva e lérheti az Európai Uniót, sőt elérheti a szövetségesek katonai erejét is. Európában… elszaporodtak Putyin pincsijei.” Itt nyilván Gyurcsány Ferencre utalt (sohasem nevezi őt a nevén), aki valóban sokáig óvatlannak tűnt az orosz kapcsolatok terén. Sokáig ne m vette eléggé fi gyelembe egyfelől az e téren érthető okokból meglévő keleteurópai érzékenységeket, másfelől az ugyancsak érthető amerikai hatalmi szemléletet. Ettől kezdve erről szólt minden. Ezért tiltakozott körömszakadtáig a Fidesz Laborc Sándor kine vezése ellen a Nemzetbiztonsági Hivatal élére és kürtölte tele a világot azzal, hogy a KGB újra uralma alá vonja Magyarországot. Ezért harsogta Orbán kül- és belföldön, hogy „a magyar kormány puccsot hajtott végre Magyarország népével szemben”, mert (telje sen jogszerű és legitim módon; akár az olaszok, a németek, a hollandok és mindenki a maga módján) megállapodást kötött Oroszországgal a Déli Áramlat nevű gázvezetékről. Ezért beszélt szemrebbenés nélkül „tíz évre titkosított szerződésről”, miközben az okir at szövege olvasható volt a külügyminisztérium honlapján. Ezért a szünet nélküli nabuccózás, és ezért fejti ki Orbán a fent leírt „világpolitikai aktivitást” a grúz konfl iktus ügyében. Ami kapóra jött neki, hisz éppen Amerikába készült. Amerikába készült a tavalyi lakiteleki bankett előtt is (ezért kellett benyelniük a harmadikutas népi baloldali sátorverőknek, hogy ők nyugatos gondolkodásúak). Ám a tavalyi út nem hozott áttörést az orbáni – amerikai kapcsolatokban, noha a fi deszes vezér (a magyar szélsőjob b nagy bánatára) elment a washingtoni holokausztemlékmúzeumba is. Gereben István, a kinti magyarok egyik képviselője szerint: „A látogatás kudarca megjósolható volt… A tervezett út… túlzottan becsvágyó programpontjai között szerepelt az elnöki előválasztá sokon induló Hillary Clintonnal és New York volt polgármesterével, Giulianival tervezett találkozó. Mindkettő teljesíthetetlennek bizonyult. Az út sikertelensége lesújtó képet ad arról, hogy Orbán és környezete, itt élő barátai és tanácsadói milyen felszín esen ismerik az amerikai politikai folyamatokat. Annak feltételezése, hogy a demokrata elnökjelöltek Las Vegasban zajló vitájának hetében Clinton időt szán egy, a maga szempontjából jelentéktelen külföldi látogatóra, akár egykét perces fotózkodás erejéig, eltúlzott remény volt. Ez áll a Giulianival tervezett találkozóra is.” (Orbán Viktor amerikai sagája. Élet és Irodalom, 51. évf. 47. sz.) Orbán végül csak az őt némi hezitálás után fogadó Tom Lantos Magyar Gárdával kapcsolatos intelmeit hallgathatta meg. Most azonban újabb zarándoklat zajlik. „Kéthetes munkalátogatásra utazott az Egyesült Államokba Orbán Viktor, a FideszMagyar Pol gári Szövetség elnöke, aki ennek során részt vesz a Republikánus Párt elnökjelölő konvencióján” – tájékoztatott Deutsch Tamás kabinetfőnök. „Az ellenzéki vezető először FélegyházyMegyesy Jenő denveri tiszteletbeli főkonzullal egyeztet arról, hogyan lehet új alapokra helyezni az anyaország és az amerikai magyarság kapcsolatát, majd William Hyblvel, a Nemzetközi Republikánus Intéz et igazgatósági tagjával, az Egyesült Államok volt ENSZnagykövetével, az USA Olimpiai Bizottságának tiszteletbeli elnökével találkozik.” Ez már nem semmi: egy intézeti igazgatósági tag, aki nagykövet volt, ma tiszteletbeli olimpiai bizottsági elnök. Mi töb b: Orbánt a szintén nyugdíjas, idős Bush is fogadja majd. Visszatérnek a régi szép idők: hősünk újra eljut oda, ahová egyszer, 1989. július 12én már eljutott, parolázhat az idősb George Bushsal! De félre a tréfát! Mert ez a dolog amennyire komikus, annyir a tragikus is. A jelek szerint ugyanis (például April H. Foley nagykövet asszony gesztusai alapján) az ameri kaiak ma mintha kevésbé látnának át az orbáni szitán. A grúziai konfl iktus kiéleződése idején fogékonyabbnak tűnnek arra a primitív oroszellenessé gre, amit a fi deszes vezér képvisel (illetve arra a bumfordi törleszkedésre, amit irányukban kifejt). A probléma súlyának érzékeltetésére hosszabban idézek Buda Péter (publikálatlan) írásából: „Az ellenzéki párt hirtelen és váratlan »nyugatosodása« nyilvá nvalóan az euroatlanti – orosz ellentét kiújulásának hátterén értelmezhető: a Fidesz ebben történelmi lehetőséget lát, hogy megfordítsa a neki korábban kedvezőtlen nemzetközi megítélés irányát. Mivel Washington számára az orosz kérdéshez való viszonyulás geo politikai szempontjai – bizonyos mértékig érthető módon – minden más megfontolást felülírni látszanak a régióban, elképzelhető, hogy lesznek, akik beérik a jobboldali párt szavak szintjén történő (legújabb) színeválto zásával. A Fidesz erőteljes oroszellen es retorikája, úgy tűnik, sokak számára meggyőző bizonysága annak, hogy »európai« párttal van dolguk, pláne, ha ehhez a »nyugati értékek« szajkózása társul.
