Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-27
16 Keményen támadja a szerb nacionalista ellenzék a készülő tartományi statútumot Vaj daságma.info 2008. augusztus 26. [14:31] Keményen támadják a szerbiai ellenzéki nacionalista pártok Vajdaság készülő statútumát. A legnagyobb kormánypárt, a Demokrata Párt által kidolgozott és koalíciós partnerei által támogatott okmány munkaváltozatát a nacionalista ellenzék máris szeparatista kísérletként értékeli, aminek szerinte az a célja, hogy „államot hozzanak létre az államban“. Aleksandar Popov neves szakértő szerint a vajdasági statútumra tett javaslat teljesen összhangban van a szerb alkotmán nyal. Az igen heves bírálatok pedig szerinte várhatóak voltak, s nem kellene nagy jelentőséget tulajdonítani nekik. Az elemző rámutatott, hogy a tartomány statútumát a szerb parlamentnek is hitelesíteni kell, ezzel pedig a testület megerősíti, hogy az aktu s összhangban vane az ország alaptörvényével. Szerinte csak akkor lehetnének problémák, ha a szerb képviselőház elutasítaná a vajdasági okmányt, mivel a szerb alkotmány nem irányoz elő ilyen esetet. A szakértő azonban nem hiszi, hogy a Demokrata Párt vaj dasági szervezete a belgrádi pártközpont tudta nélkül készítette volna el a javaslatot, tehát az a veszély sem fenyeget, hogy a szerb parlament leszavazná „a vajdaság alkotmányt”. A Vojislav Koštunica vezette Szerbiai Demokrata Párt azonban úgy véli, hogy „a végsőkig felesleges provokálni” a közvéleményt a vajdasági statútummal, amikor Szerbiának már úgy is súlyos gondjai vannak az egyik tartományával, Koszovóval. Slobodan Samardžić, a párt magas rangú tisztségviselője szerint utolsó jogorvoslatként az alk otmánybíróság megsemmisítheti a vajdasági okmány bizonyos részeit, vagy az egész dokumentumot. Vajdaság Jugoszláviában a föderáció alkotó elemeként széles körű autonómiával rendelkezett. Azt szüntette meg a miloševići rezsim a KisJugoszláviában. Jogállás át azóta sem állították helyre. vissza Orbán és Amerika Népszava 2008.08.27. Egy dolgot el kell ismerni: Orbán Viktor semmit sem csinál lagymatagon. „Én nem egy huszadik generációs kifinomult értelmiségi vagyok… van benn em valami alulról jött nyerseség” – vallotta annak idején Mihancsik Zsófi ának (még 1993 októberében, a Mozgó Világban). Noha az egykoron őszinteséggel társuló nyerseség régóta fondorlatossággal párosul (Orbánnak évek óta nem volt egy egyenes mondata), a v ehemencia ma is a régi. Ahogyan például a grúz – orosz konfl iktusba „beleállt”. Ahogy nem finomkodott, hanem kimondta (az Info Rádiónak): szerinte „olyasmi történt, ami a hidegháború vége óta nem fordult elő. A nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erej ű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt húsz évben ismeretlen volt”. (Hogy a hidegháború nem húsz, hanem ötven éve ért véget, azon ne akadjunk fönn, hiszen Orbán nem a történelemérettségin felelt. Ne firtassuk ezért azt sem, hogy a nye rs birodalmi erőpolitika hol és hogyan nyilvánult meg – éppen 1988ban.) Arra a kérdésre, miért van meggyőződve arról, hogy Oroszország – és nem Grúzia – kezdte a konfl iktust, a Fidesz elnöke (a tényektől csöppet sem zavartatva magát) így válaszolt: „Magy arországnak van tapasztalata a vele szemben indított katonai akciókat illetően…” Anélkül, hogy eszünk ágában volna állást foglalni a grúz – orosz konfl iktus ügyében, utalnunk kell arra a tényre, hogy augusztus 8án hajnalban a grúz hadsereg indított támadó offenzívát Chinvali, a másfél évtizede elszakadt DélOszétia fővárosa ellen harckocsik és nehézfegyverzet bevetésével, amire aztán az orosz hadsereg – túlerővel – válaszolt. Tény továbbá, hogy a grúzok a támadó hadműveletet éppen a pekingi olimpia nyitónap jára időzítették, amikor Putyin orosz kormányfő Kínában, Medvegyev elnök pedig szabadságon volt. Az már csak következtetés, hogy mindezek okán legalább rövid ideig tartó orosz passzivitással és gyors sikerrel számoltak – ravaszul és rosszul. Érdemes idézni John Beyrlet, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, aki a Kommerszant című lapban augusztus 21én megjelent interjújában elmondta: az Egyesült Államok „az utolsó pillanatig győzködte a grúz vezetést, hogy ne nyúljon erőszakhoz”. Az amerikai nagykövet elismeri: „Oroszország megalapozottan válaszolt DélOszétia és az orosz békefenntartók elleni támadásra… de túl messzire ment…” (origo.hu). Ám kénytelen vagyok idézni egy másik nagykövetet is: April H. Foley asszonyt, akit az USA Budapestre delegált. Mosz kvai kollégájával ellentétben ő így fogalmazott a Népszabadság augusztus 22i számában publikált cikkében (Legyen Grúzia ép és szabad): „Orosz tankok, csapatok és repülőgépek törtek át egy vele szomszédos kis ország határain. Bár ez a szomszéd Grúzia és nem Csehszlovákia, a tankok pedi g nem a Szovjetunió, hanem Oroszország felségjelzését viselik, mégis vérfagyasztó a hasonlóság 1968cal.” Brrr… Nem akarom megbántani a nagykövet asszonyt, de ezt Orbán Viktor is mondhatta volna, aki – úgy tűnik – nincs egyedül a tények nagyvonalú kezelésé t
