Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-19
12 Duray: azt reméltük, hogy a félelmek alaptalanok Magyar Hírlap 2008.08.19. A demokratizálódási f olyamatba Csehszlovákiában az is belefért, hogy a szlovákok nacionalista felvonulásokat rendezzenek a magyar falvakban. Sokan ezektől való félelmükben győzelemként élték meg a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását. Az invázió váratlanul érte az átlagemb ereket, akik ennek épp az ellenkezőjében bíztak: azt gondolták, az ország biztonságban van, a reformok zöld utat kaptak. Duray Miklóssal, a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnökével beszélgettünk. – A szlovákiai magyarság körében mennyire volt érzékelhető a prágai tavasz hozta enyhülés? – Ha emlékeim nem csalnak, a szlovákiai magyarság kicsit később kapcsolódott be a folyamatokba. Tehát nem közvetlenül Antonín Novotny, a kommunista párt főtitkárának január 5i leváltása után, hanem tavasszal. M árcius 12én jelent meg a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szervezetének állásfoglalása, amelyben kifejtették, hogyan viszonyulunk a kommunisták által elindított reformfolyamathoz, és milyen magyar igényekkel lépünk fel. Ez nagyon fontos állásfogl alás volt, mert ennek következtében indult az a jogalkotási folyamat, amely aztán a 1968. évi 144es nemzetiségi alkotmánytörvény elfogadásához vezetett. – Dobos László rövid minisztersége is ennek köszönhető? – Igen, hamarosan létrehozták a nemzetisége ket felügyelő tárca nélküli miniszter posztját, és Dobos Lászlót nevezték ki. Megalakult a kormány nemzetiségi titkársága, majd a tárca nélküli miniszter, később a kormány alelnöke által vezetett nemzetiségi tanács. Magyar szempontból ezek a prágai tavasz legfontosabb eredményei. – Tehát a rendszer a maga korlátaival ugyan, de bizonyos szinten nyitottabbá vált a szlovákiai magyaroknak is? – A rendszer tőlünk függetlenül vált nyitottabbá, késő tavasszal, kora nyáron megalakultak a pluralizálódásra utaló p olitikai klubok. Ezek magukban hordozták a többpártrendszer csíráit. Az Antonín Novotny leváltásával megkezdődő folyamat feltartóztathatatlanul haladt előre. Kezdetben a Csehszlovák Kommunista Párt az ellenőrzése alatt tartotta a folyamatokat, később azonb an a párt fokozatosan elvesztette az ellenőrzést, a folyamat pedig haladt a maga természetes útján, a polgári kezdeményezések hatására. – Ezek az események nem tartottak, nem tarthattak sokáig, a Varsói Szerződés csapatai "internacionalista segítséget" n yújtottak Csehszlovákiának, augusztus 21én bevonultak. Ön mit csinált azokban a napokban? – Augusztus 20án a barátaimmal Budapesten voltunk. Megnéztük az alkotmány napi tűzijátékot, és arról beszélgettünk, hogy Csehszlovákiában nyugodt a helyzet. Azt re méltük, hogy az a félelem, hogy a szovjetek beavatkoznak a megkezdődött demokratizálódási folyamatokba, alaptalan. Úgy éreztük, hogy szabad az út a változások előtt. Miközben mi erről beszélgettünk Budapesten, a szovjet csapatok épp akkor foglalták el a po zsonyi repülőteret. – Ez a tény váratlanul érte az átlagembereket? – Aki nem volt közszereplő, azt biztosan. A nagypolitika alakítói talán sejthettek valamit, de az átlagpolgárok semmit, őket ez meglepte. A politikailag tájékozottabbak sem tudták, mert az oroszok profi módon készítették elő az akciót, nem szivárgott ki semmi. Később megtudtuk, hogy a Magyar Néphadsereg azon alakulatai, amelyeket átvezényeltek Csehszlovákiába, már három hete készültségben voltak. Erről sem szivárgott ki információ. Holott a szovjetek már az ágcsernyői találkozó idején – augusztus 2án – tudták, hogy be fognak vonulni. – A szlovákiai magyaroknak mit jelentett a Varsó Szerződés csapatainak bevonulása? – Ezt különbözően ítélték meg az akkori csehszlovákiai magyarok. Voltak , akiknek tragédiát jelentett, de akadtak olyanok is, akik felszabadulásként élték meg az eseményeket. És mindkét hozzáállásnak megvolt a logikus magyarázata. Akik ezt felszabadulásként élték meg, azok rettentően féltek a szlovák nacionalizmustól, amely jó cskán a nyakunkba szakadt 1968ban. – A nacionalista menetekre gondol? – Igen. Nem szabad elfelejteni, hogy a szlovák nacionalisták a Csallóközben és a Mátyusföldön felvonulásokat szerveztek. Vidéken sokan beszögezték az ajtaikat, ablakaikat, nehogy bet örjenek hozzájuk a nacionalista szlovák bandák. De nemcsak a megfélemlített csehszlovákiai magyarok örültek a bevonulásnak, hanem azok is, akik hű pártkatonák voltak, és nehezményezték, hogy egy demokratizálódási folyamatban a párt esetlegesen elveszítette
