Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-01
20 kellene. A Fairplay Szövetség az esetet úgy értékeli, hogy formális és nem kielégítő a pártfinanszírozás parlamenti ellenőrzése. Zuzan a Wienk szerint a pénzügyi bizottság a múlt évi értékelésében még csak nem is említi az esetet, s nem is szankcionáltatta ezt. A törvénytelenséget a HZDS éves pénzügyi jelentésének hitelesítője sem vette észre. A könyvvizsgálónak nem csak a könyvelésről sz óló törvényt, hanem a pártok támogatásáról szólót is figyelembe kell ilyenkor vennie – véli Zuzana Wienk. SITA, para vissza Az MDF adókalandja Népszabadság 20080801 Az MDF elnöke, Dávid Ibolya interjújában (Népszabad ság, július 26.) világossá teszi, hogy a négy ellenzéki párt közös nevezője várhatóan az adóreformok körül fog kikristályosodni, mert az SZDSZ nélkül nem lehet a kormányt leváltani, az SZDSZ pedig az általuk sürgetett adóreformok támogatása nélkül nem áll be a leváltók sorába. Az MDF láthatólag szeretne előre hozott választásokat, de csak akkor, ha az egy általa már régen bejelentett fontos igény megvalósítása nevében történik. A Fidesztől eltérően az MDF szeretné az előre hozott választás alkotmányos és in tézményes kockázatait azzal csökkenteni, hogy azt nem a puszta hatalomvágy kielégítéséhez, hanem valami alapvetőnek nevezhető program halaszthatatlan kivitelezéséhez köti. Ilyen lenne az adóreform, kiemelten az egykulcsos személyi adó, és itt találkozik az MDF az SZDSZ törekvéseivel. A két kis párt számára a helyzet azért is kecsegtető, mert a Fidesz színeiben tett – egymástól jelentősen eltérő – nyilatkozatok világossá tették, hogy a Fidesznek minden javaslat megfelel, ha az megbuktatja a kormányt. Ha a ké t kis párt jól sakkozik, szabad teret és politikai erőt kaphat elképzelései megvalósításához. Csakhogy javaslataik szakmai tévedések és politikai nyerészkedés tragikus következményekkel járó keveréke. Az elmúlt hét évben a nemzetgazdaság megroppant a tart hatatlan inflációs nyomás és az egyensúlyhiány súlya alatt. Az MNB kizárólag a forint árfolyamának felerősítésével látta lehetségesnek az infláció kordában tartását, ami viszont a forintkamatokat az európai országok átlagának több mint a kétszeresére emelt e. A konvergenciaprogram a fogyasztás visszafogásával valamelyest mérsékelte az inflációt és jelentősen csökkentette a költségvetés hiányát, de az MNB még akkor is ódzkodik a forintárfolyam mérséklésétől, amikor annak szintje már a jegybank elnökét is megl epi. Az erős forint továbbra is versenyképességünk visszaszerzésének legfontosabb akadálya, az pedig az infláció elleni küzdelem mellékterméke. Az eredmény a súlyosan és tartósan negatív kibocsátási rés, ami azt jelenti, hogy a nemzetgazdaság messze a tény leges kapacitása alatt teljesít. Ezt az állapotot csak az infláció csökkentésével lehet felszámolni. Perdöntő kérdés tehát a javaslatok hatása az infláció alakulására. Az ország másik alapvető gondja az alulfoglalkoztatottság. Ennek az állapotnak a politik ai, szociológiai, esetleg erkölcsi következményeit szokás taglalni, de gazdasági következményei is nagyon komolyak. Mi lesz tehát az inflációval és az alulfoglalkoztatottsággal a javaslatok elfogadása esetén? Az adótanácsadóknak az SZDSZ által támogatott javaslata (l. Népszabadság, július 23.) 2178 milliárd forinttal csökkenté a költségvetés bevételeit, mégpedig úgy, hogy kb. kétezermilliárd forinttal gazdagítaná a tőkét és a vállalatokat, miközben mintegy ezermilliárdot vonna el a lakosságtól az áfa megem elésével, az ingatlanadó bevezetésével, az eho és a nyugdíjbiztosításijárulékplafon átalakításával. A csomag inflációt gerjesztő hatása óriási. Több mint ezermilliárd forinttal hizlalná a deficitet, miközben nő az áfa, és megjelenik az ingatlanadó. A java slatok elfogadása a konvergenciaprogram bukását és az államadósság költségeinek markáns emelkedését eredményezné. Az elképzelés támogatói a foglalkoztatottság javulását várják a csomagtól. Alaptalanul. Az elmúlt tíz év adó- és járulékváltozásai nem mutatn ak semmiféle összefüggést a foglalkoztatás alakulásával, s a várakozás ingoványos elméleti alapokon nyugszik. Minden vállalat vezetésének kötelessége a befektetett tőke hozamának növelése. Ha a vállalat kevesebb adót és járulékot fizet, a tőke hozama persz e nő, de a vállalat csak akkor fog a foglalkoztatás bővítése mellett dönteni, ha a nyereségszintet tovább tudja növelni a foglalkoztatás bővítésével. De ha a jobb marzsot a közben megugrott infláció vagy a tovább erősödő forint, a megemelt kamatok vagy bár mi más tényező elviszi, a létszámbővítésből nem lesz semmi. Ezért a közgazdaságtan már régóta azt tanítja, hogy adóreformokkal csak stabil makroökonómiai körülmények között ajánlatos foglalkozni. Az egykulcsos jövedelemadó a jobb módúaknak kedvez, és a sze gényebbeket sújtja. Nem a társadalmi kettészakadás felszámolásához vezet, hanem ellenkező irányba. A javaslatok a tőkének és a jobb módúaknak kedveznének az ország egészével szemben. Igaz, az MDF mindig is nyíltan vállalta a középosztály érdekeinek képvis eletét a társadalom többi rétegeivel szemben, az SZDSZ pedig, talán kissé burkoltabban, már hosszú ideje a tőke ügynöke. Csakhogy az infláció még nekik sem tesz jót, és a kettészakított társadalom a Magyar Gárda térnyeréséhez vezet. Gondolják meg
