Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-08
11 Egyvalamit azonban se Tőkés, se Szász - se a Transindex amúgy kiváló elemzője - nem tudott: "Olyan egyszerűen nincs, hogy Orbán Viktor ne a nemzet miniszterelnökeként jöjjön ki a nagym agyar erdőből! Legföljebb nem ott jön ki, ahol bement, hanem az ellenkező oldalon: az neki nem számít." Orbán Tusnádon - az előző hetekbenhónapokban hajszolt céljaival (s persze a saját szavaival) szöges ellentétben - hirtelen az erdélyi magyar politikai összefogás és egység apostolaként lépett ki a tisztásra. A táborban természetesen Tőkés is mellette volt, így hát természetes az is, hogy a püspök pár nappal később, egy Markóval lefolytatott újabb tárgyalás után (mondanom sem kell: korábbi álláspontját r evideálva) már így nyilatkozott: "kellemesen csalódott" az RMDSZben, s annak "belső koalícióra" vonatkozó javaslatát immár "méltányosnak és reális alapokon állónak" tekinti. A "méltányos" jelző önmagában is megérne egy rövid misét (bocsánat, hiszen - a p üspök úr is, a miniszterelnök úr is [meg én is] - keresztyének volnánk: istentiszteletet). Mert az RMDSZ elnöke bizony konkrét feltételhez, mi több, konkrét és igen rövid határidőhöz kötötte az MPPvel való megállapodás lehetőségét. Arra hivatkozva, hogy a jelöltállítás az RMDSZben technikailag bonyolult és időigényes feladat, egy hetet, azaz hét napot adott Szászéknak (Orbánnak, Tőkésnek), hogy eldöntsék, elfogadjáke az ajánlatot. Hogy világos legyen, miről van szó, ideiktatok Markó Szásznak írt levelébő l egy mondatot: "Amennyiben a Magyar Polgári Párt vezetősége a Bálványosfürdőn közzétett belső koalíciós javaslatunkat elfogadja, munkatársaink várják Önöket július 25én, pénteken délelőtt 11 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban, hogy a kialakítandó be lső koalíció konkrét részleteit megtárgyaljuk." Ne szépítsük: a politikában ezt ultimátumnak hívják. Amit - hogy megint Markót idézzem - nehéz "csuklás nélkül lenyelni". Mert nem annyira "méltányos", mint amennyire megalázó. Ám láss csodát: nemcsak Tőkés Lászlónak sikerült elfojtania a csuklását, hanem Orbán Viktornak is! Újabb pár nap elteltével tudniillik, mikor ők ketten Budapesten megint találkoztak, a nemzet miniszterelnöke is ráerősített Tőkés véleményére. (Na jó: a nyilvánosság előtt is kimondta az t, amit előtte Tőkés fülébe suttogott.) "Az RMDSZ ajánlata kiválóan alkalmas arra, hogy ennek alapján a megállapodás létrejöjjön." Persze hozzátette: "Mi nem kívánunk beavatkozni az Erdélyben egymással versengő felek tárgyalásaiba [jelen lévő újságírók sze rint eközben a szeme se rebbent! - D. J.], de jelezni szeretnénk: mi egy erős Erdélyben vagyunk érdekeltek, ehhez pedig megállapodás kell." Na, innen már nem folytatom, hiszen itt visszaértünk a cikk elején idézett OrbánTőkéssajtótájékoztatóhoz, ahol ők két szólamban dalolták el mindezt a fideszes kánon ismert kottája szerint. Tőkés itt nem kevesebbet intonált, mint azt, hogy lát esélyt a megegyezésre, mert: a döntést az MPPben feltehetőleg "nem Szász Jenő egymagában", hanem a párt vezetősége hozza majd meg, és ő nem hiszi, hogy valamelyik szervezet is "szembemenne a magyar érdekkel". Tetszenek érteni? Az "új egyezség" útjában álló Szász ezek szerint már szembemegy vele! * Szásznak tehát annyi. Hogy a legújabb hírek szerint visszautasította Markó (tov ábbá Tőkés és Orbán!) ajánlatát, az mit sem változtat a helyzetén. Az MPP közeli kongresszusán tisztújítás lesz. Régi hagyomány ez Erdélyben: a fideszes nagyvezír (a püspökkel) majd eldönti, kit válasszanak meg elnöknek. És ő nem szereti a veszteseket - k ivéve önmagát. Markó Béla ezt mondja: "Fontos, hogyan vélekednek a magyarországi politikusok, de nekünk kell eldöntenünk, hogy merre megyünk, mert a mi életünkről van szó, és ennek a következményeit is mi viseljük." Tetszenek érteni? Na, ilyenekkel tudj a ő szegény Orbán Viktort kiborítani!
