Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-03
37 Aztán Mečiarék újabb csapást mértek rájuk, mert a falut a Szenci járáshoz csatolták. A járási székhelyre máig nincs Gútorról közvetlen összeköttetés, marad a személygépkocsi, a somorjai vagy pozsonyi átszá llással megoldható, legalább másfél órás döcögés autóbusszal. Néhány éve telket vásárolt alkalmazottai számára a Slovnaft akkori vezetősége és néhány más pozsonyi cég. Új lakópark épült, amelynek udvarain parkoló gépkocsik rendszámain Szlovákia összes észa ki és keleti járásainak a jelzése látható. Egy faluból tulajdonképpen kettő lett. A régi településen még hallani magyar szót, amely már amolyan „szlovenszkói makaróninyelv”, mert szlovák kifejezésekkel keveredik. Az új településen nagyon kevés kivételtől e ltekintve már csak a szlovák járja. Többen pedig rosszallóan néznek arra, akik magyarul mernek megnyikkanni. Ezt a kettősséget tükrözi a falusi hangszóró is, amelyből nap közben leginkább magyarnóták recsegnek, mert ilyenkor a „gyüttmentek” Pozsonyban dolg oznak. A kora este megismételt közlemények előtt meg szlovák slágerek árasztják el a települést a hazaérkezettek megelégedésére. Mára megszűnt a helyi magyar tannyelvű iskola. A magyar szülők vagy Somorjára viszik a gyermekeiket, a többségük a helyi szlová k tannyelvű kisiskolába adja. A magyar és a szlovák nemzetiségű lakosság arányszáma közelít az ötvenötven százalékhoz. Alig fél évszázad alatt ez lett a színtiszta magyar településből. Hány ilyen hasonló sorsú falut és kisvárost sorolhatnánk fel DélSzlo vákiában! Ahol a betelepültek révén vészesen változnak a nemzetiségi arányok. Ahol az utcákon, az üzletekben a hivatalokban, az információs táblákon visszaszorulóban a magyar nyelv. A néhai Csehszlovákiában és egyik jogutódjában, a Szlovákiában végrehajto tt valamennyi területi átrendezés, a kerületek, nemrég a megyék, valamint a járások határainak megállapításában az egyik szempont bizonyíthatóan az volt, hogy minél jobban felaprózzák, felhigítsák a többségi tengerben a magyar kisebbséget. Ugyanezt a szemp ontot követték nemrég a római katolikus főpapok is, amikor kialakították az új egyházmegyéket. Miközben a Szlovák Nemzeti Párt DélSzlovákia állítólagos elmagyarosításáról hőbörög, a valóság az, hogy kisvárosainkban, de már számos faluban is csökken a mag yar nemzetiségűek arányszáma. Ugyanez vonatkozik a kétnyelvű információs táblákra, amelyekből szinte hónapról hónapra kevesebb van. Az újabb cégtáblákon szinte már egy sem. Vészesen fogyunk, az asszimiláció megállíthatatlan – sóhajtozzák a borulátóak. A lakosság migrációja, a délszlovákiai települések nemzetiségi arányainak a változása kivédhetetlen – érvelnek a magukat világpolgároknak tartó okoskodók. Jómagam árnyaltabbnak látom a képet és a helyzetet. Mert mindannyian sokat tehetünk legalább azért, hogy a számunkra kedvezőtlen folyamatok legalább lelassuljanak. Méghozzá törvényes eszközökkel és némi gerincességgel. Többször jártam Dél- Tirolban, ahol az ottani autonóm területen rendelet védi a nemzetiségi arányokat. Olasz polgárnak csak akkor adnak letelepedési engedélyt, ha ugyanilyen nemzetiségű személy elköltözött vagy meghalt ugyanebben a térségben. Kivételt természetesen a házasságok képeznek. Ilyen intézkedésre nálunk nyilván nincs lehetőség, viszont helyi érvényű rendelkezések kiadására igen. Ahogy például Bősön tették, ahol úgy döntöttek, hogy az öröklakások megvásárlásakor a helybelieknek előnyük van. Ugyanúgy az önkormányzatoknak nem kellene tétlenül nézniük a kétnyelvű cégtáblák eltűnését. Legalább annyit megtehetnének, hogy felkérik a tel epülésükön vállalkozó, árusító magáncégek tulajdonosait: legyenek tekintettel arra a törvényre, amely azokon a településeken, amelyekben a nemzetiségiek arányszáma eléri a húsz százalékot, joguk van arra, hogy a hivatalok, utcák, de a cégek tábláin az ő an yanyelvükön is feltüntessék a megnevezéseket. Aztán ne csak a szlovákok nacionalistákra mutogassunk, hanem tekintsünk önmagunkba is. Mert hány magyar nemzetiségű polgármester és képviselő nézi tétlenül ezt a szomorú folyamatot! Anélkül, hogy megbizatásábó l adódóan legalább a kisujját mozdítaná, vagyis megpróbálna valamit lépni. S hány magyar nemzetiségű hivatalnok, banktisztviselő és más személy beszél úgy az anyanyelvén megszólaló ügyféllel, hogy szlovák szavakhoz magyar
