Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-31
19 komoly bírálat tárgya Európában, miután a szlovák parlamentnek a beneši dekrétumok sérthetetlenségéről elfogadott deklarációja egyszerre íté lte el és erősítette meg a kollektív bűnösség elvét. Európai Unió Milyen jövő vár az Európai Unióra a Lisszaboni Szerződést elutasító írországi népszavazás után? Brüsszelben mit tartanak a legvalószínűbb forgatókönyvnek? – Az Európai Unió francia elnöks ége mindent meg fog tenni, hogy még ebben az évben megtalálják a lehetséges megoldást. Nincs elég információ sem az írországi tárgyalások kimeneteléről, sem a lengyel államfővel folytatott tárgyalásokról, őszre várható, hogy világos képet kapjunk. Az elemz ők több lehetőséget valószínűsítenek, ezek közül négyet érdemes kiemelni: 1. a népszavazás megismétlése egy mellékelt deklarációval, mely biztosítékot nyújtana az íreknek az érzékeny kérdésekben, 2. egy új szerződés kidolgozása, ebben az esetben azonban a problémák ismétlődhetnek, mivel az elvárások eltérőek, 3. a nizzai szerződés lép érvénybe kisebb változtatásokkal, 4. kétsebességes Európa kialakulása. Mennyire áttekinthető a közemberek számára a Lisszaboni Szerződés? Erről a jelenlegi belga külügyminisz ter így fogalmazott: “olvashatatlan nem érthető és nem világos”... – Egyetértek azzal, hogy a Lisszaboni Szerződés nem egyszerű, sőt vannak részei, amelyek kimondottan bonyolultak, de mit lehet tenni, ha a tagállamok így tudtak megegyezni. Az egyeztetési folyamatok, a döntési mechanizmusok, a kvalifikált többség kiszámítása bizonyosan az ilyen kérdések közé tartozik. Nem csoda, ha ezekkel a közember nem hajlandó bíbelődni. Szerintem felesleges is ezt kérni tőle. A szerződéssel kapcsolatban értelmes lett vo lna inkább egyszerű, lényegi kérdéseket feltenni. Így viszont az történt, hogy sikerült elhitetni, hogy a szerződés olyan “veszélyeket” hordoz, amihez semmi köze. Nem azzal van baj, hogy bonyolult. Sok bonyolult dolog teszi egyszerűbbé az életünket a mobil telefontól a számítógépig. Azzal kellene kicsit jobban tisztában lenni, merre halad a világ, s ehhez képest mi merre mennénk. A Lisszaboni Szerződés csak formai szempontból különbözik a régebben népszavazásokkal elutasított (Franciaország, Hollandia) EUs alkotmánytól? Ezzel kapcsolatban a korábbi olasz miniszterelnök, Giuliano Amata így fogalmazott “a jó dolog abban, hogy ezt a változatot nem nevezzük alkotmánynak, hogy senki sem hirdethet meg róla népszavazást.” Nicolas Sárközy így nyilatkozott: “nem len ne szerződés, ha Franciaországban népszavazást tartanának”. Nem érzi ön ezt cinizmusnak vagy a népakarat semmibevételének? – A kontinentális jog két kérdést a képviseleti demokráciára bíz: az emberi jogokról és a költségvetésről nem lehet népszavazást tar tani. A tapasztalat azt mutatja, hogy az Alkotmányos Szerződésről szóló népszavazás sem a szerződésről szólt, hanem a lehetséges török bővítésről, vagy éppen a lengyel vízvezetékszerelőről, aki esetleg konkurense lehetne francia kollégájának. Az ír népsza vazás utáni felmérés az esetleges ír biztos elveszítését, azokat az alaptalan félelmeket, hogy az abortuszt és az eutanáziát is “bevezetné” az alapjogi charta, vagy hogy az Unió beavatkozna az adórendszerbe, Írország katonai függetlenségének esetleges elve sztését – jelölte meg a nemmel szavazók indítékaként. Az EU a 27 tagállammal – melyek egyes szakterületen ragaszkodnak szuverenitásukhoz, másokban viszont csak egyetértésben tudnak dönteni – lassan cselekvésképtelenné válik. A döntési mechanizmusokat egysz erűbbé kell tenni ahhoz, hogy a ki lehessen kerülni azokat a helyzeteket, amikor akár 150 – 200 ezer ember milliók igyekezetét tudja meghiúsítani. Szavaiból kitűnik, hogy úgy látja, szükségünk van a Lisszaboni Szerződésre... – A kis országoknak nincs túl j ó esélyük, különösen ha nincs olajuk, tőkefeleslegük, száz éve működő, nemzetközileg elismert bankrendszerük. Nézzünk körül a világban, Indiában több mérnököt képeznek évente, mint Európában. Kína igyekszik befolyását növelni a világban. Az USA gyakran vic celődik az EU számlájára, s igyekszik komolytalannak feltüntetni. Ma már világosan látni, hogy a globalizált világban olyan nagy játékosok lépnek színre, mint Kína, India, Brazília. Tisztáznunk kell, mi magunk mit is akarunk? A globalizált versenyben Európ a talpon maradni csak együtt, közös erővel tud.
