Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-29
14 elmondani, hogy Szlobodan Milosevics és Karadzsics régi terve, az önálló boszniai szerb állam megteremtésére még mindig fennmaradt. Banja Lukában azonnal visszautasították a bosnyákok régi követelését: köztársaságuk beolvasztását a föderáció szervezetébe. - A boszniai Szerb Köztársaság erőszakra, tömegsírokra, nők sz isztematikus meggyalázására és etnikai tisztogatásra épül - mondta egy osztrák napilapnak Bakir Izetbegovic, az első bosnyák elnök fia. A politikus szerint ez a véres múlt a következő években újra világossá válik mindenki előtt, ahogy Hágában pontról pontr a felhozzák a vádakat Karadzsics ellen. Ha Izetbegovic nem is bízik abban, hogy ez a felismerés véget vethet a különállásnak, a szerbek elszakadási törekvését egy ideig fel fogja tartani. Az Európai Uniónak lépnie kell - figyelmeztet Ashdown. Ahogy Chris Patten volt EUbiztos mondta: a Balkánon mindig megjátszották a reformokat, Brüsszel pedig eljátszotta, hogy hisz bennük. Ashdown szerint ezt a végzetes színjátékot már csak az unió folytatja Boszniában, reformok ugyanis évek óta nincsenek. vissza EUévadzárás kétségekkel Világgazdaság 20080729 Keserű szájízzel zárult a héten a politikai szezon a brüsszeli EUintézményeknél. És nem is szűken véve az ír népszavazáson kisiklott lisszaboni szerződés ügye miatt. Hanem minda zért, amit ez kifejez, s ami után sokakban kellemetlen kételyként bujkál a kérdés: lehet, hogy nem jó felé haladnak a dolgok? Regisztráljon, ha szeretné naponta két emailben megkapni a VG Online legfrissebb híreit! Sokatmondó volt, hogy az Európai Parlam ent egyik utolsó ténykedéseként határozatot fogadott el a frakcióalakítás feltételeinek a szigorításáról. Az új – a 2009es választás után mandátumhoz jutó – képviselőtestületben az eddigi húsz helyett huszonöt főre lesz szükség önálló politikai csoport a lakításához, és e huszonöt képviselőnek a jelenlegi öt helyett már legalább hét különböző tagállamból kell érkeznie. A dolog persze védhető: tovább nőtt a taglétszám, és ha a lisszaboni szerződés mégis életbe lép, növekedni fog a honatyák száma is. Ám mind enki tudja, hogy a „logikus” lépés mögött volt egy másik, kevésbé megfogható megfontolás is: a levegőben lévő aggodalom, hogy jönnek az euroszkeptikusok. Talán tömegével. És ez a sikertelen ír népszavazás talán legsúlyosabb hozadéka. Lökést adott az európa i projektet gyengíteni, netán bevallottan is megállítani, szétbontani akaró törekvéseknek. A kétkedők meggyőződésévé vált ugyanis, hogy az emberek többsége igenis őket támogatja. Hogy nem kell tisztelniük a politikai vezetést, mert az emberek nagy része se m teszi. Lám, 2005 óta mindhárom EUnépszavazás úgy bukott el fontos tagálla- mokban, hogy a parlamenti pártok többsége a szerződés elfogadását ajánlotta, függetlenül attól, hogy kormányon vagy ellenzékben voltake. S az emberek mégis inkább elutasították, láthatóan nemcsak magát a szerződést, hanem saját politikai elitjük véleményét is. 2005ben ez még lehetett véletlen, no meg az is igaz, hogy a giscardi „alkotmányozás” sokak szerint amúgy is irreálisan magasra tette a lécet. De az idei ír „nem” óta a le gtöbb szkeptikus igazolva érzi magát abban, hogy valójában ma bárhol szavaztatnának bármilyen EUügyben, az eredmény jó eséllyel negatív lenne. S ami a szomorú, hogy nem kizárható módon igazuk is van. Korábban már volt szó arról, hogy az elmúlt egymásfél évtizedben az európai vezetés bűnös módon elfeledkezett arról, hogy érdemben tájékoztasson is – ne csak győzködjön – arról, amit csinál, miközben, az információs forradalom korában a demokrácia átalakul: az emberek ma sokkal többet tudnak és sokkal több mi ndenbe akarnak beleszólni, mint évtizedekkel ezelőtt. S most itt áll a politikai elit ténylegesen mozgósító üzenetek nélkül, ezek hiányában a szkeptikusok viszont készek és képesek kitölteni a réseket. PeterJan Bonde egykori európai parlamenti dán képvise lő (évtizedeken át a szkeptikusok zászlóvivője volt Strasbourgban) mindezt felismerve ajánlotta a közelmúltban, hogy a szkeptikusok lépjenek európai platformra, és igyekezzenek minél átütőbb eredményt elérni a jövő évi európai választáson. Tekintve, hogy e zeken igen alacsony a részvételi arány, voltaképpen a tényleges szavazók 510 százalékának a megdolgozásával is akár a mérleg nyelvévé léphetnének elő a 2009ben összeülő új parlamentben. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ugyancsak az ír „nem” óta a Cameron veze tte brit torypárt is a korábbiaknál sokkal elszántabb EUellenes politikára készül, s azt is eldöntötték, hogy 2009től az eddigi minimális kapcsolatukat is felszámolják az Európai Néppárttal és új formációt keresnek, akkor a szkeptikusok még inkább bizako dva tekinthetnek a jövőbe. Nos, hát valahol ugyanezen jövőképtől is riadtak meg azok a honatyák, akik az említett módosítás révén legalább a frakcióalakítás megnehezítésével igyekeznek az áttörésnek némi gátat szabni. Ez talán érthető, de nem biztos, hogy el is fogadható reflex. Mert igazi demokráciákban általában nem a jogok korlátozásával, hanem a többség
