Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-26
20 Most, amikor kemény áldozatok árán kezdünk megbirkózni az inflációval, a lehető legrosszabb döntések közé tartozna a javaslat elfogadása. Ha ugyanis sikerül az inflációt visszafogni, remény van mind a kamat ok, mind pedig az árfolyam enyhítésére. Az erős forint ugyanis messze nagyobb hatással van a versenyképességre, mint az urak javaslatai. Számításaim szerint például az elmúlt két hónap árfolyamemelkedése, ha tartós marad, veszteségbe taszíthatja az egész magyar gyógyszeripart, lenullázza a mezőgazdaság egyébként termésben gazdag, nagyszerű évét, és elviszi az EUtámogatások értékének 810 százalékát. E három tétel mindegyike különkülön is jóval nagyobb kárt jelent, mint amennyit a javaslatok állítólag kij avítanának. Az urak persze úgy gondolják, hogy a társadalom kettészakadását lehet a végtelenségig növelni, hogy a költségvetés kifeszített állapota nem a kettészakadás ápolásának kényszeréből, hanem a kormány meggondolatlan bőkezűségéből fakad. Tévednek. A magyar gazdaság kibontakozásának alapfeltétele a kettészakadás visszafordítása. A jelenlegi állapot csak a feszültséget, az intoleranciát, a csúnya összetűzéseket fokozza az alkotó együttműködés helyett. Javaslataiktól a foglalkoztatás növekedését „várják ” – mondta szóvivőjük, Oszkó Péter – , de persze nem garantálják, hogy a javaslatok elfogadása esetén ez be is fog következni. Nem arról van szó, hogy a tehercsökkentés mekkora hányadát fordítsák képzésre, kutatásra, fejlesztésre, hanem arról, hogy menynyit vegyenek el másoktól. Az állítás, miszerint a javaslat a „bővülő munkaerőkeresletet …, amely … a stabil álláslehetőséget és megélhetést képes kínálni egyre szélesebb tömegeknek” csak annyi – egy puszta állítás, amit a történelmi tapasztalat nem támaszt a lá. A rendszerváltozáskor elvesztett 1,5 millió munkahelyből a versenyszféra ugyanis alig valamit, legfeljebb annak tizedét volt képes visszaállítani. Az elmúlt tizennyolc évben a foglalkoztatás és a változó adó- és járulékterhek alakulása között nincs kim utatható összefüggés. Ezzel szemben a forintárfolyam és az infláció hatása a gazdaság növekedésére és a versenyképesség alakulására kézenfekvő. Ahelyett, hogy a szociális támogatások lefaragását sürgetnék, jobban ten nék a javaslattevők, ha először a tőke támogatások mértékét és feltételrendszerét vizsgálnák. Mert igaz, hogy a munkát mi súlyosabban terheljük, mint a környező országok, de az is igaz, hogy összességében nálunk a legmagasabb a külföldi tőke kedvezményezése. Egy komoly javaslat először a saját portájának rendbetételével kezdene. Megvizsgálná a munka és a tőke tényleges adóztatási arányait, és mielőtt a másoktól való elvonást szorgalmazná, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság állítólagos érdekében, elemezné, hogy a javaslattevők érdekel tségei – akik az elmúlt évben a GDP több mint 4 százalékának (!) megfelelő összeget vittek ki az országból osztalék és kamat formájában – pontosan hogyan, nemzetközi összehasonlításban mennyire segítik az említett célok elérését. Szomorú nézni, ahogy az eg ykor nagy formátumú közgazdászokban oly gazdag SZDSZ az esztelenül önző juppik tömörülésévé vált. Még mindig nem értik, mint ahogy akkor sem értették, amikor a kormányt belekergették az egészségügy sikertelen reformjába, hogy egy kettészakadt társadalom me ghatározó zöme csak azokat a reformokat fogja támogatni, amelyek annak rétegeit közelebb hozzák egymáshoz. Még mindig nem értik, hogy nincs gazdasági stabilitás az infláció kordában tartása nélkül, hogy mindaddig, amíg nem tudjuk a forint árfolyamát a gazd aság teljesítőképességét tükröző mederbe terelni és tartósan ott tartani, értelmetlen az adórendszer ideoda tologatásával foglalkozni. Amikor pedig a kormány óriási erőfeszítéseket tesz és a lakosság hatalmas áldozatokat hoz a konvergenciaprogramban kijel ölt célok eléréséért, egyenesen orcátlanság előállni egy olyan csomaggal, amely a költségvetés hiányát több mint ezermilliárd forinttal növelné anélkül, hogy a csomag mentén besöpört 2000 milliárd forintért cserébe a javaslattevők bármi ellenőrizhetőt váll alnának. A kormány jól tenné, ha a csomagot bontatlanul visszaküldené a feladónak, és világossá tenné, hogy csak az kap, aki ad vagy aki egyszerűen nem tud adni, hogy mindaddig, amíg annak tartalma nem segíti az infláció és a társadalmi kettészakadás felsz ámolását, ráadásul padlóra viszi a költségvetési egyensúly keservesen kiküzdött javulását, azt nem is fogja kibontani. Nincs megállapodás az RMDSZ és az MPP között NOL • Népszabadság Online • 2008. július 26. Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDS Z) lezárta a párbeszédet a Magyar Polgári Párttal (MPP) a választási együttműködésről - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke szombaton Marosvásárhelyen. Az MPP viszont nem ismeri el, hogy elutasította volna a tárgyalópartner ajánlatát. A felek között közvetítő Tőkés László pedig még bízik egy újabb találkozó és az egyezség létrejöttében. Pénteken az RMDSZ és az MPP küldöttségeinek Marosvásárhelyen nem sikerült megállapodniuk abban, hogy közösen szerepeljenek az őszi romániai parlamenti választásokon . Az RMDSZ belső koalíciót ajánlott, amelynek
