Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-25
12 A magyarországi ellenzék támogatóinak jelentős része ugyanis egyfajta Mekkaként tekint Erdélyország felé, s aligha okoz komoly gondot számukra kapcsolatba hozni a Fideszt az úgynevezett versenypárttal. Orbán jónak látta tehát a „megállapodás kell” jelszóval „biztatni… az erdélyi magyar rendeket”. Amúgy sejteni lehet, hogy a felismerés pillanata valamivel korábbra datálható a Tőkéssel lezajlott szerdai találkozónál, a püspök ugyanis már szombaton méltányosnak, reális alapokon álló javaslatnak nevezte az RMDS Z belső koalícióra vonatkozó ajánlatát. A Magyar Polgári Párt elnöke hétfőn még elfogadhatatlannak nevezte a javaslatot, majd kedden következett az MPP elnökségének közleménye, amely szerint minden feltétel adott a konkrét tárgyalások megkezdéséhez. Az eg yik feltétel ugyebár nem más, mint a Szász Jenő által elutasított belső koalíció elfogadása, ezt ráadásul az RMDSZ elnöke ismételten világossá tette a tárgyalás időpontját és helyszínét tisztázó levelében. „Amennyiben a Magyar Polgári Párt vezetősége a B álványosfürdőn közzétett belső koalíciós javaslatunkat elfogadja, munkatársaink várják Önöket július 25én, pénteken délelőtt 11 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban” – írta Markó Béla, amire az MPP azt válaszolta: ott leszünk. Ám a „boldogító igen” e gy napon jelent meg a napisajtóban azzal az interjúval, amelyben – egy udvarhelyi újságnak nyilatkozva – az expolgámester hosszasan taglalja, miként akarja megismerni pénteken az RMDSZ álláspontját. Azt az álláspontot, amelyet az írásos megállapodástervez ettel együtt a hét végén kézhez kapott… Ezek után már csak az a kérdés, hogy vajon Szász Jenő nem értette a budapesti „biztatást”, vagy újabban a saját fejével gondolkodik. És persze kérdés az is, hogy mennyire őszinte Orbán és Tőkés „biztatása”. Ami szintén eldől Marosvásárhelyen, azon a találk ozón, amelynek kimenetelétől az MPPelnök politikai jövője is függ. vissza A félkész tény ÚMSZ Szűcs László | 20080725 05:04:25 Nem vitás, érdekes júniusi tapasztalattal lennénk gazdagabbak, ha az utóbbi napokban érzék elhető megegyezéses hangulat enyhe fuvallatai már a tavasszal átjárták volna a romániai magyar politika döntéshozóit. Illetve nem csupán őket, hiszen látjuk, kell azért némi magyarországi rábólintás, megerősítés is ahhoz, hogy az a bizonyos belső választás i koalíció őszre létrejöhessen. Tudnánk például azt, hogy a közös indulás, a kompromisszum útján megtalált jelöltek indítása miként hatott volna az erdélyi és partiumi magyarok szavazói kedvére. Ma még persze korai lenne kész tényként kezelni a megegyezé st, illetve az elvi egyetértéstől az egyes jelöltek kiválasztásáig számtalan vitás helyzet adódhat. Hiszen nem mindegy, hogy a kiindulópontot jelentő 85:15ös megoszlás miként érvényesül. A viszonylag biztosan elnyerhető mandátumot jelentő körzetek száma u gyanis könnyen kiszámítható, alighanem ezekért folyik majd a legélesebb küzdelem a tárgyalóasztal mellett. Külön csoportot jelenthetnek az úgynevezett billegő körzetek, a magyarul sehogy sem hangzó választási kollégiumok, ahol nem valószínű, hogy egyik v agy másik jelölt meg tudja szerezni a szavazatok abszolút többségét. Ezeknél is erőteljesebben merülhet fel az a szempont, hogy egyik vagy másik fél olyan jelöltet állítson csatasorba, akire az adott szervezettel kevésbé rokonszenvező magyar választó is habozás nélkül szavazzon. Ehhez olyan kampányüzenetekre is szükség lesz, amellyel a különböző választói elvárásoknak egyaránt meg lehet felelni. Ami nem könnyű. Alighanem azt is meg fogjuk majd tapasztalni, hogy egyes román pártokhoz hasonlóan ütközni fo gnak a helyi érdekek a politikai szervezetek vezetőinek központi elképzeléseivel. A hatékony jelöltállítást ez esetben is szolgálhatná a tavasszal bevált, igaz, a júniusi részvételi arányokat helyenként apasztó előválasztás, ám ez jelen pillanatban nincs n apirenden.
