Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-25
5 A RÉGIÓ HÍREI ➢ V ILÁGTÜKÖR Klaus és Kaczynski szerint a lisszaboni szerződés jövője Írország kezében van – A szerződés az Európai Unió összes tagállamának igen je nélkül nem léphet életbe – „A lisszaboni szerződés jövőjének a kulcsa Írország kezében van. Most türelemre és időre van szükség” - erre a közös véleményre jutott a cseh és a lengyel köztársasági elnök, akik csütörtökön este tárgyaltak a Prágához közeli Lány kastélyban (Nszv.online) Cikkek: A nyelvészek társadalmi felelőssége, avagy: néhány érv az anyanyelvi iskola mellett KárpátInfo 20080724 09:14:59 1. A nyelvész társadalmi felelősségéről A mai nyelvtudomány egyik legismertebb alakja, az amerikai William Labov két fontos elvet fogalmazott meg a nyelvészek társadalmi felelősségéről. Ez a két elv a tévedések korrigálásának és az adósságnak az elve. Az első: ha a kutató olyan széles körben elterjedt elképzeléssel találkozik, amelynek helytele nségét kutatásokkal igazolni tudja, kötelessége ezt nyilvánosságra hozni. A második: annak, aki nyelvi adatokat gyűjtött egy beszélőközösségben, az így szerzett tudást kamatoztatnia kell a közösség javára. Immár másfél évtizede kutatjuk a kárpátaljai magy arok nyelvhasználatát. Ez idő alatt számos olyan társadalmi problémával találtuk szembe magunkat, melyeknek nyelvészeti vonatkozásuk is van; rengeteg tudományosan megalapozatlan nyelvi téveszmével találkoztunk; s közben nagy mennyiségű nyelvi adatot is sik erült összegyűjtenünk. Az egyik olyan társadalmi probléma, mellyel találkoztunk, s melynek nyelvi vonatkozásai egyértelműek: az oktatás nyelvének megválasztása. A kárpátaljai magyar szülők, akik valamennyien gyermekük boldogulását tartják szem előtt, szer encsés helyzetben vannak: választhatnak, hogy magyar vagy ukrán tannyelvű iskolába íratják gyermeküket. Az alábbiakban - a nyelvészek társadalmi felelősségének két elvétől vezérelve - a magyar tannyelvű oktatás mellett hozunk fel néhány érvet. 2. Érveink az anyanyelvi iskola mellett. 2.1. A nem anyanyelven oktató iskolában a legtöbb gyerekre sikertelenség vár. A magyar családi környezetből ukrán közegbe kerülő gyerek úgy érzi magát, mintha az úszásoktatás első lépéseként bedobnák a mély vízbe (úgy is hív ja a szakirodalom ezt az oktatási formát, hogy befullasztási). Ráadásul versenyt kell úsznia olyan kortársaival, akik már tudnak úszni, csak a technikájukon és taktikájukon kell még csiszolni. A tehetséges gyerek előbbutóbb megtanul ugyan úszni, ám társai addigra behozhatatlan előnyre szert téve már jóval előtte tempóznak. A családban szinte csak magyar szót halló gyerek, ha ukrán tannyelvű iskolába kerül, kezdetben gyakorlatilag semmit se ért abból, ami körülötte történik. Egy idő múlva (néhány hónap ala tt) elsajátítja a legalapvetőbb nyelvi formákat, s megérti a pedagógus mondatait. Fokozatosan képessé válik arra is, hogy betanulja a tananyagot, ám arra nem, hogy értő módon megtanulja. Így mindenképpen lemarad azokhoz a kortársaihoz képest, akiknek nem o koz gondot a magyarázat nyelvének megértése, s elég a tananyagra koncentrálniuk. Ha a kisebbségi gyerek a többségi iskolában sikereket ér el, az nem az iskola, hanem a gyerek érdeme, s minden bizonnyal sikeres volna akkor is, ha anyanyelvén tanulhatna. Cs ak ez esetben elkerülné azt a kezdeti sokkot, ami akkor éri, mikor általa nem ismert nyelven várnak el tőle magas szintű iskolai teljesítményt. Kétségtelen, hogy a többségi tannyelvű iskolában a hosszú évek alatt jól meg lehet tanulni az államnyelvet. Ám m aga a nyelvtudás nem
