Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-02
22 Egyegy erdélyi kollégium a tudomány és kultúra nagy alakjainak sorát adta a magyarságnak. Aztán a huszadik században a háromnégyszáz éve működő híres kollégiumok esnek áldozatul a minden igaz értéket semmibe vevő diktatúrának és minden erkölcsiszellemi értéket megsemmisítő többségi nacionalizmusnak. A Farkas utcában 1572ben játszották az első magyar nyelvű színdarabot, a Debreceni Disputát. Négyszáz év múlva az utolsót, a Csongor és Tündét. Beke György Régi erdélyi skólák című, Budapesten 1989ben kiadott könyvének végén, a híres erdélyi kollégiumok történetének áttekintése után Apáczai Csere Jánost szeret te volna búcsúbeszédre kérni: „Elsiratására annak, hogy milyen álmokat dédelgetett valaha, az egész népre kiterjedő anyanyelvű oktatás, mik keltek életre eszményeiből, és mik vesztek el belőlük idők rendjén? Hogy mit is veszítettünk az iskoláinkkal? Jövőnk et is? Hitünket? Önbecsülésünket? Nemzeti valónkat?” Végül – talán az erdélyi iskolák szellemiségének átörökítése folytán – mégis cselekvő erőért fordul Apáczaihoz. Azt kéri tőle, hogy „ismételje mindegyre, örökké és erős meggyőződéssel, három évszázad ke serű történelmi tapasztalataival is: az iskolák fölöttébb szükséges voltát az egyéni boldogulásban és nemzeti megmaradásban”. Végül székfoglalójának szavait idézi: „Mert az iskolára olyan szükség van, olyan sokféle a haszon, mely az iskolából származik, h ogy vaknak, sőt érzéketlennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja.” A szellemnek szabadon kell érvenyesülnie ahhoz, hogy az egyén és a közösség igazi támasza lehessen. A közösségi szellem nagy ösztönző erő a fiatalok számára arr a, hogy képeségeiket kibontakoztassák és hogy tiszta önismeretre neveljék magukat. 3. A kollégiumok az autonómia példái is voltak. Ezért már puszta létükkel is szemben álltak az egyeduralomra törő politikával. A templomokkal együtt az erkölcs és a szelle m végvárai voltak a legnehezebb időkben is, amíg csak lehettek. Reményik Sándor 1925ben írt versének refrénje az erdélyi magyarság nemzeti léte legfontosabb értékeinek a védelmére szólított: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot és az iskolát!” A híre s kollégiumok a magyarság minden részében a nemzeti alapokon nyugvó, európai színvonalú oskolarendszer példái voltak. Belső hagyományaikkal alapozták meg az európai horizontú magyar műveltséget. Egyegy híres kollégiumban a társadalom legkülönfélébb réteg eiből származó diákok találkoztak és alakítottak ki életre szóló barátságokat, egymást is nevelve teremtettek olyan magyar közösségeket, amelyek „előfeltétele volt az eltérő vélemények, egyéniségek iránti türelem, a teljesítmény tisztelete, a társasági elő ítéletek szigorúan bíráló elutasítása, a közös erőfeszítésben kialakult erkölcsi szolidaritás, a hiteles dolgok megbecsülése.” Így lettek minden időben a magyarság megtartó értékei. Példájuk is tanúsította és tanúsítja a budapesti Eötvös Collegium jelmonda tának mély igazságát: „Szabadon szolgál a szellem.” A szellemnek szabadon kell érvényesülnie ahhoz, hogy az egyén és a közösség igazi támasza lehessen. A közösségi szellem nagy ösztönző erő a fiatalok számára arra, hogy képességeiket kibontakoztassák és h ogy tiszta önismeretre neveljék magukat. A műveltség olyan érték, mely a hagyományokból és a jelenkori kihívásokra adott válaszokból egyaránt táplálkozik. Az igazi érték mindig folytatásra tart igényt. A kollégiumi nevelés személyiségformáló értékét tanús ítja az eredménye: „Fellengző szabadságunkból így lett a lelkiismeret szabadsága, különcködő egyéniségünkből jellem, szétágazó, töredékes, mohó tanulmányainkból kerek, magyar és emberi műveltség. Az, amit mi Európa titkának éreztünk: szabad sokszínűség s ö nkéntes egység.”
