Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-16
6 Én is azok közé tartoztam, akik azt mondták, hogy c satlakozzunk a NATO, és az EUhoz. Nagyon kevesen mondták (magyarázták el), hogy miért kell csatlakoznunk a NATO, és az Európai Unióhoz. Mert sem a NATO, sem az EU, nem végállomás, a szervezetek végül is l ehetőségek/eszközök, hogy egy adott időben eljussunk (beteljesítsük) a sorsunkhoz. Nemcsak egy nagy, közös piacnak volt elképzelve az Európai Közösség? Ez csak akkor igaz, ha múlt időben fogalmazunk. Az EU egy nagy piac volt. Mondhatják, még mindig egy b iztos, szigorú piac. Ha azt akarják, így is megfogalmazhatjuk: az EU még mindig egy nagy piac. De még mennyi ideig? Egy nagy piac, mely alapjaiban remeg, mert megpróbálja korlátozni az emberek, a személyek mozgását, zavaró kezd lenni, mert nem rendelkezik integrációs politikával. Az integrációs politika nem jelent mást, mint egy európai demos, egy európai polgárság, kozmopolita náció kialakítása. Az EU egy felettes állam lesz az elkövetkező 50 évben, vagy teljesen el fog tűnni? Azt hiszem, hogy ha az Unió, nem fog továbbmenni az integráció, a föderációvá alakulás útján, egy nagyon decentralizált föderalizáció útján, akkor meg fog fenekleni. A mai Európai Unió nem tud már másképpen túlélni, hacsak nem indul el a föderalizáció útján. Részlegesen már láthatjuk ezeket a töréseket. Példának mondhatom, hogy a ma Európájában, Németország Oroszországgal külön, egyenes vonalú vezetéket épít ki az orosz és német határ között, megkerülve minden EUs tagállamot, akik földrajzilag az adott határközi területen élnek. Egyenlőre még megvan a remény, hogy a gázvezeték integrált rendszerként fog létrejönni. Ha azonban Németország, az Oroszországtól kapott olajból vagy gázból, kétoldalú egyezmények alapján, és nem egy európai integrált politika mentén fog továbbadni, egy me gfeneklett Európával fogunk szembetalálkozni. Mindezeket megbeszélte a szocialista barátaival? Természetesen. Meg kell mondanom, hogy ez egy nehéz harc, mert ott is léteznek a nacionalizmus buzgárjai. Amit az adott időben, helyzetben megpróbálunk demonst rálni, az az, hogy a nemzeti egoizmus egyetlen intelligens formája a szolidaritás, a szuverenitás közös gyakorlata. Hagyjuk, hogy úgy lássanak minket, mint önzetlenek, és nagylelkűek. Azt hiszem, hogy nem kell hagynunk, hogy azt higgyék, hogy ez nem igaz , és nem kell azt javasolnunk, hogy direkte önzetlenek és nagylelkűek lennénk, hanem azt kell mondanunk, hogy önzőek vagyunk. Mert a végén (minden) önzés, az ösztönös konzerválás kifejezője. Névjegy ▪ 1954. március 28án született. ▪ A nemzetközi jog professz ora. ▪ Miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter (19961997). ▪ Megbecsült vezetője az APOSCEnak (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, 20022004). ▪ Az Európa Parlament képviselője. A legfélelmetesebb ellenfél Valaki régebben azt mondta, hogy harc iboxer kutya vagyok. Éppen ezért, nagyon nem is figyelek azokra, akik az ellenségeim. Azt gondolom, hogy napjainkban a legnagyobb ellenségem az euroszkepticizmus. Látva ezt, aggódok az Európai Unió megfeneklésének lehetőségétől.
