Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-11
25 lehetett kapni jó áron. Most már Szlo vákiában is megvan minden, és nem is drágább. Ráadásul szerinte csökkent a Magyarországra dolgozni járók száma is. "Kis nyugat volt" A falvakban azonban nem érezni annyira a fejlődést - ő maga egy 280 lelkes települést irányít , de azért bizakodó, azt m ondja, vannak lelkesítő jelek. Például a szociális közmunkások száma. Régebben a faluban volt 27 regisztrált munkanélküli, akik közül 15en jártak közérdekű munkára, mára 8an maradtak. Tart azonban attól, hogy nehéz lesz fenntartani a fejlődést. "Nehogy o rrukba eső essen" - aggódik az eredményeire büszke szlovák kormányért. "Kis nyugat volt, főleg a rendszerváltozás előtt" - mondja Magyarországról Goda Adrienn könyvtáros, de nem hiszi, hogy ez megváltozott volna. Szerinte Szlovákia nagyon elmaradott volt, és ugyan mostanra feljöttek, de "van még mit behozni". Bizonyára szakmai ártalom lehet, hogy Klára Tóthová ingatlanos egy öreg házhoz hasonlítja Szlovákiát, ahol kicserélték hőszigetelőre az ablakokat, leszigetelték a falakat, felújították az épületet. "Ú gy néz ki, mint egy új, de akkor is öreg ház" - mondta az [origo]nak egy világos, második emeleti irodában az érsekújvári belváros egyik kis irodaházában. A szűk és meredek lépcsőházban sötétzöld márványutánzatú a burkolat, az emeleti irodákon egy masszáz sszalonnal osztoznak. "Józanabbul gondolkodnak nálunk" A középkorú nő lelkesen magyarázza: lehet, hogy most rosszabbul megy a magyaroknál, de akkor is "józanabbul gondolkodnak nálunk, nem hazudnak maguknak". Ő így értelmezi a különböző sztrájkokról, gaz dasági jellegű tiltakozásokról érkező magyar híreket. Kissé szkeptikus a szlovákiai gazdasági fejlődéssel kapcsolatban. Azt mondja, "jól csináljuk, de nem hiszem hogy ez akkora hirtelen felemelkedés lenne, mint amit ígértek". A közeli Gután lakó nő szerint onnan még mindig sokan - a dolgozók közel 50 százaléka - átjár dolgozni Magyarországra, de mesél olyanokról is, akik átmennek dolgozni és nem jönnek vissza. Náluk a gazdasági szempont előtt áll a nemzetiségi hovatartozás érzése. Ő kissé délibábnak látja a szlovák gazdasági fejlődést, szerinte Szlovákia eladja saját munkaerejét. Fiatal asszisztense másképp látja a magyarországi munkát. Apjáról mesél, aki sales managerként dolgozott Budapesten, de inkább Csehországba ment, mivel a Pesten keresett pénzért má r nem érte meg ott dolgozni. Elsősorban a korona erősödése miatt váltott: egyre kevesebbet ért otthon, amit Magyarországon keresett. "Biztos, hogy Magyarország mellett elhúztak" - mondja az országra Tóth László, egy Pozsony közeli, kis csallóközi falu kocs márosa, aki elsősorban az új és drága kasszagép vásárlása, illetve az emelkedő árakból veszi észre a fejlődést, de azt is látja, hogy sokan "többet engednek meg maguknak". Szerinte már Ausztriában sem éri meg dolgozni, onnan is jönnek haza, akik ott vállal tak munkát - meséli a pult mögött állva. Valaki közben összetör az előtérben egy poharat - "Hagyjad majd összetakarítom!" - kiált. Ő is tart azonban attól, hogy továbbállnak a nagybefektetők, és tart a drágulástól is, "Nem lesz jó vége" - mondja. "Ne mara djanak nagyon le" "Úgy néz ki, megelőztük" - mondja Magyarországra a KisDuna partján fekvő Patonyrét hivatalvezetője, Flaska Lénárd a háza hátsó kertjében kialakított kis boltocska fedett teraszán, néhány itala mellett ücsörgő helyi társaságában. Érezni itt is a fejlődést, azt meséli, megjelentek a külföldi befektetők, a dánok, akik a környező földeket vásárolják fel egyremásra. A dánok terjeszkedését a szomszédos faluban egy nagy tócsa mellett álló Krčma u Tiboru pultosa is emlegette. Flaska szerint rep cét, meg más hasonlóan jól eladható árut termelnek, miközben az állattenyésztést felszámolják. A termelésben a legújabb technológiákat alkalmazzák, a rendszerváltás előtt a hivatalvezető szerint még 65 ember végezte azt a munkát a helyi téeszben, amit ma a dánoknál ketten. Sokan települnek ki Pozsonyból is, élelmes vállalkozók felparcellázták a focipályához tartozó terület egy részét, ahova "olyan palotát építettek, hogy tiszta hihetetlen". A falu vitatja a parcellázás jogosságát, de a pert elvesztették. Ü gyvédjük Brüsszelbe vinné az ügyet, ezen még tanakodnak - meséli. Magyarországra már ők sem járnak, de régebben a falu focicsapatával gyakran megfordult ott. Azt mondja a déli szomszédra, hogy "tíz éve sokkal előrébb voltak", és most már - mint sportszerű focista - azért szurkol, hogy "ne maradjanak nagyon le".
