Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-10
20 keserű szájízzel kellett megtapasztalnia, hogy a politikum (esetünkben az RMDSZ) még a t v megalakulása előtt teljesen kisajátította a kezdeményezést, és a Magyarországról jövő forintmilliók elosztását. - Beszélgetésünket indító kérdésemben arról faggattam, mi motiválta az új tisztség elvállalásában? – Mindig szerettem a kisebbek, a gyengébbe k oldalára állni, főleg ha felfedeztem, hogy az igazság is az ő oldalukon áll. Nem vagyok RMDSZellenes, hiszen annak idején részt vettem a szövetség alapításában. A csúcsvezetőség munkájával nem vagyok megelégedve, azzal, ahogy a programban megfogalmazott célokat kezelik. Nem állnak ki határozottan az autonómia, a kisebbségi jo gok, a Bólyai Egyetem és más törekvéseink mellett. Főleg kampányban veszik elő ezeket. Ha az RMDSZ a felsorolt célokért az elmúlt 18 évben keményebben kiállt volna, ma nem lenne Magyar Polgári Párt. – Sokak szerint az MPP már megalakulását követően hullá mvölgybe került, hiszen a helyhatósági választásokon sok erdélyi megyében „elvérzett”. Milyen esélyt lát arra, hogy Kolozs megyében számottevő politikai alternatívája legyen az RMDSZnek? – Nem lehet általánosítani, hiszen ha Kovászna vagy Hargita megyében nem is sikerült többségi helyezést elérnie a megyei közgyűlésekben, illetve ha nem sikerült megyei elnöki vagy több polgármesteri széket megszereznie, sok helyen tisztességes eredményt tudhat magáénak az MPP. Igaz, hogy Kolozs megyében meg több északerdé lyi megyében gyengén szerepeltünk. A magyarázkodás nem mentség, de nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyrészt nem volt pénzünk a kampányra, másrészt az országos vezetőség által kidolgozott MPPprogram Székelyföldcentrikus volt, amivel a Partiumban, az erd élyi vármegyékben nem lehetett kampányolni. Azt is figyelembe kell venni, hogy 75 nap alatt akkor sem tudtunk volna csodákat művelni, ha történetesen sokkal jobban állunk anyagilag, vagy más tényezők is kedvezőbben alakulnak. Tovább kell lépnünk! Elő kell venni a polgári demokráciák, a polgári forradalmak célkitűzéseit. Érzésem szerint nem elavult a hármas jelszó, a szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezekre kellene jobban odafigyelni, és a XXl. századnak megfelelően újraforgalmazni ezeket a célkitűzéseket. – ÉszakErdélyben nincs egyértelmű üzenetértéke a székelyföldi autonómiatörekvéseknek, főleg akkor, ha az önrendelkezési törekvésből a partiumi vagy a szórványvidékek magyarsága magára nézve semmi előrelépést nem lát. Van, aki azt mondja, hogy az MPP me g kéne maradjon egy erős székelyföldi pártnak… – Úgy gondolom, hogy a párt minden magyarok lakta erdélyi régióra meg kell fogalmazzon egy olyan alapprogramot, amely egyformán tudná mozgósítani a sepsiszentgyörgyi vagy a szatmárnémeti magyart. Régiónként te rmészetesen kell legyenek sajátos hangsúlyok, prioritások. A mostani választási kampányban éppen erről esett kevés szó esett. Jól megfér egymás mellett a területi és a személyi elvű autonómia, erről azonban világosan és egyértelműen kell beszélni az embere knek. Székelyföld területi autonómiája általános erdélyi magyar cél kell hogy legyen, ami mellett ki kell álljon nemcsak a székelyföldi, hanem a partiumi vagy a kolozsvári magyar is. Nagyon fontos egyfajta belső anyaországi régió létrejötte, ahol nem törté nhet meg az Erdély más részein már bekövetkezett erőszakos asszimiláció. Ennek veszélyét csak egy területiközigazgatási autonómiával lehet elhárítani. – Hosszú évek óta tartó vita van arról a romániai magyar közéletben, hogy miként lehetne a politikai b efolyás alól kivenni a közalapítványi támogatásként érkező román és magyar állami pénzek elosztását. Az MPP megyei elnökeként láte arra esélyt, hogy olyan finanszírozási rendszer alakulhasson ki Erdélyben, amely nem hozza hátrányos helyzetben a különféle politikai nézeteket valló pályázókat? – Az egységnek és az egymásra találásnak fontos feltétele, hogy a közpénzek elosztásában legyen rálátása és beleszólási lehetősége a másik oldalnak is. Lényegtelen, hogy Markó Béla megítélése szerint a „másik oldal” h ány százalékot tesz ki. Megengedhetetlen, hogy csak bizonyos megítélésű grémium döntsön Erdélyben a közpénzek fölött, amely gyakorta úgy tesz, mintha saját pénzét osztogatná. Ezzel szemben a mi adólejeinket bízták rájuk. A magyarországi pénzek ügyében jó e lmondani, hogy az erdélyi magyarság, a határon túli magyarság sokkal többet adott, sokkal többet ad az anyaországnak, mint ami onnan támogatás formájában visszaérkezik. Ha csak annak a többszázezer jól képzett szakmunkásnak vagy értelmiséginek a hasznát né zzük, akik a határon túli területekről telepedtek át Magyarországra, óriási anyagi és szellemi bevételt könyvelhet el Magyarország. Ezt nem csak én mondom, hanem sok magyarországi értelmiségi is. Jogos tehát az elvárás, hogy az ottani támogatások ne könyör adományként jelenjenek meg. A magyarországi támogatások ügyében éppen olyan átláthatóságot kérünk, mint a román államkasszából kapott pénzek megítélésénél. Érdekes módon, amikor Tőkés László a tavalyi EPválasztás előtti tárgyalásokon felvetette a közpénze k ügyét, a teljes átláthatóság megteremtését, a Markó Béla
