Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-10
16 Mivel azonban Romániában a korábbiakhoz képest jelenleg kevesebb olyan párt van, mely eséllyel lépné át az ötszázalékos küszöböt, az is előfordulhat, hogy a kedvezőtlenebb rendszer ellenére több magyar képviselő lesz a jelenleginél. Lehetetlen a pártszövetség A Magyar Polgári Párt ajánlata, hogy az egységes indulás pártszövetségként valósuljon meg, azért irreális, mert ebben az esetben a küszöb nyolc száz alékra növekedne, ami a magyarság számára elérhetetlennek tűnik az etnikai arányok miatt. Innentől kezdve az egység egyetlen lehetősége, hogy Markó Béla és a Szász Jenőtől függetlenül mozgó Tőkés László megállapodnak abban, hogy az erdélyi magyar ellenzéki képviselők is RMDSZ színekben induljanak. Ehhez azonban politikai akarat kell. Egyrészt kérdés, hogy az RMDSZ nem látjae elérkezettnek az időt, hogy politikailag végérvényesen leszámoljon riválisával. És mennyire érdeke Markó Bélának, hogy pozícióban t artsa a számára „ideális” ellenzéki vezetőt, Szász Jenőt, így nem engedve át a kezdeményezést a királyhágómelléki református püspöknek. Másrészt kérdés az is, hogy Tőkés László képes lesze a kompromisszumra rávenni Szász Jenőt. Harmadrészt a Fidesznek is nyomást kéne gyakorolnia erdélyi szövetségeseire az egységbe tömörülés érdekében. Ha a különindulás mellett döntenek, az várhatóan nem roppantja meg az RMDSZt, de nem oldja meg azokat a gondokat sem, amelyekért kétségtelenül Markó Béla is felelős, és a mi miatt választásról választásra felmerül az alternatíva szükségessége. Az RMDSZ a permanens kormányzásba kezd belekopni, régi képviselőit a korrupció szele lengi körül, és kevés eredményt tudnak felmutatni nemzetpolitikailag. Az egységes indulás komoly abb parlamenti képviseletet biztosítana, ugyanakkor a jelenlegi politikai tagozódást konzerválná. vissza Van, aki nem tud verset írni... Népszava 2008.09.10. Göllner András „A legnagyobb felelőtlenségetek az, hogy az évek során veszni hagytátok 1956 szellemiségét” 1956ban, a forradalom leverése után, a várható megtorlás elől szüleim külföldre menekültek. Magyarországtól messze, Kanadában nőttem fel. Külföldön végeztem egyetemi tanulmányaimat, ott váltam egyetemi oktat óvá, ott alapítottam családot, ott neveltem fel gyermekeimet, és tanítottam meg őket arra, hogy tiszteljék hazámat, tiszteljék azokat az embereket, akik 1956ban az életüket áldozták, hogy egy szabad, demokratikus, toleráns világban élhessünk. 2008. július 5én részt vettem a budapesti melegek felvonulásán, hogy kifejezzem szolidaritásomat egy kisebbséggel, amely élni akar emberi jogaival. Számomra a szabad véleménynyilvánítás, a szabad gyülekezés joga 1956 központi célkitűzése volt. 2008. július 5én tiszt eletemet szerettem volna kifejezni mindazoknak, akik bátran harcoltak és harcolnak ma is ezekért a jogokért Magyarországon. Az a büszkeség, amit évtizedeken át a lelkem mélyén, egyetemi diákjaimban, gyerekeimben ápoltam, lépésről lépésre elfogyott, ahogy a felvonulókkal, vaskordonok közé préselve meneteltűnk, mint állatok a vágóhíd felé, miközben Budapest legszebb útjának járdáiról honfitársaim eltorzult arccal, az öklüket rázva, trágárságokat üvöltve, köveket, üvegeket, petárdákat dobálva jelezték, hogy h a nem lenne rendőri védelmünk, egytől egyig véresre vernének bennünket. Életem végéig nem fogom elfelejteni ezt a gyalázatos látványt, ezt a demokrácia szellemiségét megszégyenítő állampolgári magatartást. Senkinek nem lehet kétsége: az a vad, gyilkos gyűl ölet, ami Budapest utcáin tombolt, az alapvető emberi jogokat akarja sárba tiporni ebben az országban. Azok, akik azt gondolják, hogy a tüntetők, Tomcat és társai „csak” lószart dobáltak, „csak” a buzikat akarták megtanítani arra, hogy hol a helyük ebben az országban, súlyos tévedésben élnek. A lószardobálás nemcsak a melegeknek szólt, hanem mindazoknak, akik komolyan gondolják, hogy itt egy szabad, az emberi jogokat tisztelő országban élünk, ahol a másságot úgy lehet viselni, mint Európa nyugati részein. A melegfesztivál elleni erőszak az emberi jogok elleni erőszak volt. Az, hogy most senkit sem lincseltek meg, hogy senki sem vesztette életét azok közül, akik emberi jogukkal óhajtottak élni, az a szerencsének és a rendőri védelemnek köszönhető. Lesz ez mé g másként, ha így folytatjuk dolgainkat, testvéreim.
