Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-08
11 Nemzeti kisebbségek programszerű asszimilációja Echo TV 2008070 7 Az Európai Parlament és az unió tagországai, köztük Románia és Magyarország ítélje el Ukrajnának a nemzeti kisebbségek ,,programszerű asszimilációjára" irányuló törekvéseit, szólítsák fel Ukrajnát nemzetközi kötelezettségeire – mondta Tőkés László európ ai parlamenti képviselő hétfőn Strasbourgban, az EP ülésén napirend előtt elhangzott felszólalásában. Emlékeztetett arra, hogy májusban az ukrajnai román közösség vezetői felszólaltak a diszkriminatív jellegű ukrán oktatáspolitika ellen, amely az ukrajnai román nyelvű oktatás felszámolására és a román közösség erőszakos asszimilációjára irányul. "Az ukrajnai Kárpátalján élő magyarokat ugyanez a kisebbségellenes politika sújtja" - tette hozzá. Felhívta a figyelmet arra, hogy egy ukrán oktatási miniszteri r endelet a nemzeti kisebbségi oktatásnak az ukrán államnyelvre való átállítását, "a tanügy teljes elukránosítását irányozza elő". Szintén napirend előtt szólalt fel Sógor Csaba, az RMDSZ EPképviselője, aki egyfelől az oroszországi finnugor népcsoportok ve szélyeztetett helyzetét emelte ki, másfelől hangsúlyozta, hogy a kisebbségek védelmét maguknak az uniós országoknak is biztosítaniuk kell. vissza Mirko Cvetkovic lett Szerbia miniszterelnöke – Szakértő miniszterelnöke van S zerbiának Népszava.online 2008.07.08. Szakértő, az őt jelölő párt belső köreihez nem tartozó miniszterelnöke lett Szerbiának Mirko Cvetkovic személyében, de sok belgrádi politikai megfigyelő úgy véli, hogy ez a fajta függetlenség inkább hátrányt fog jel enteni, mintsem előnyt - alárendeli a kormányfőt az őt kiválasztó Boris Tadic államfőnek. Az előd, Vojislav Kostunica - aki hibásnak bizonyult számításból maga idézte elő idén tavasszal a kormányválságot, s a politikai bukását eredményező választást - még erős kormányfő volt: a szerb belpolitika legagyafúrtabban manőverező politikusának tartották, aki Szerbiai Demokrata Pártja élén állva mindig nagyobb szeletet tudott kihasítani magának és követőinek a hatalomból, mint amekkorát parlamenti súlyuk indokolt v olna. A Demokrata Párthoz kötődő, de valódi pártháttér nélküli Cvetkovic nem rendelkezik az ő zsarolási potenciáljával, ellenben egy olyan bonyolult alakulat élére került, hogy igencsak szüksége lesz minden vezetői tehetségére. Az új szerb kormányban hét párt képviselői vesznek részt (sokan közülük vezető párttisztségeket is betöltenek), a 250 tagú parlamentben a munkáját segítő nem túl bő, mindössze 128 fős többséget pedig 10 párt képviselői fogják biztosítani. Tekintettel arra, hogy ezt a kormánytöbbség et a politikai érdekek hozták össze - a benne szereplő pártok egy részét ideológiájuk más táborba kellett volna, hogy sodorja , s kemény alkuk, politikai adokveszek árán született meg, gyanítható, hogy a benne részt vevők hitbizományuknak fogják majd tek inteni az általuk irányított minisztériumokat. A kormányfő mozgásterét az növelheti meg valamelyest, hogy bevezették az úgynevezett "arany szavazat" intézményét, amelynek értelmében ezután, ha a minisztertanács ülésén szavazategyenlőség alakul ki valamely kérdésben, akkor az az álláspont győz, amelyet a miniszterelnök is magáénak vall. Ezzel együtt Mirko Cvetkovic nem feledkezhet meg arról, hogy posztjának szilárdsága nagymértékben Boris Tadic államfőtől függ, aki pártja korifeusaival szemben is kiállt mel lette. A Demokrata Párt elnöke kisebbfajta lázadással találta szemben magát pártja elnökségében, ahol a túlnyomó többség Bojan Pajtic alelnököt, vajdasági miniszterelnököt tartotta a legalkalmasabbnak az országos kormány vezetésére. Cvetkovic végül azért k aphatta meg kinevezését, mert a demokraták vezető testületei előre szabad kezet biztosítottak Tadicnak a miniszterelnök kijelölésében. Pártbázis nélküli kormányfő, s őt a posztjára kijelölő elnök, akit ráadásul közvetlen szavazással a nép választott meg - a milosevici rezsim megbuktatása óta szerb államfő nem volt még olyan erős pozícióban, mint amilyenbe ezzel a felállással Boris Tadic kerül. Erre szüksége is lesz, mivel az már most nyilvánvaló, hogy a sok erő alkotta kormánykoalíció egyben tartásának fe ladata elsősorban rá hárul, és nem a miniszterelnökre.
