Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-01
21 Markó Béla, az RMDSZ elnöke lapunknak elmondta: a világon egyedülállóan rossz új választási törvény ismeretében gyakorlatilag nem lehet megjósolni, hogy melyik jelölt jut majd be a parlamentbe, de a jelöltek után befizetendő garancia is komoly terhet ró a szövetségre. Markó kifejtette: meg lehet ugyan jósolni, hogy a szövetség parlamenti csoportjának körülbelül egy harmada , de mindenképpen kevesebb, mint a fele - mel y egyéni körzetekből kerül majd ki. De kétharmadát vagy több mint a felét az országban létező mintegy 400 szenátori és képviselői körzetből fogják kiosztani az RMDSZnek, ha eléri a megfelelő százalékot. - Tehát mind a négyszázvalahány jelöltünknek olyan nak kell lennie, hogy adott esetben képviselhesse a képviselőházban vagy a szenátusban az RMDSZt. Ami óriási feladatot jelent, eddig ilyesmi nem volt. Eddig is voltak román megyékben listáink, kötelezően, s a listavezetőt nagyon megnéztük, de azért ez öss zességében sokkal kevesebb embert jelentett - közölte. A másik nagy gond a befizetendő garancia. A szövetség számításai szerint ez több mint 400 ezer eurót jelent. A szövetségi elnök szerint az RMDSZnek szeptember elejére már ismernie kell a jelöltlistá ját. A múlt hét végén a szövetség kisparlamentje felhatalmazta a szűkebb vezetőséget, hogy állapítson meg kritériumokat, jelölésikiválasztási módozatokat. Markó kijelentette: a miniszterelnökkel és másokkal is konzultált, és mindenkinek az a véleménye, a választásokat nem szabad halogatni, azokra már november elején sort kell keríteni. A választások kiírása a kormány hatáskörébe tartozik. vissza Európa csúcsára hágva Népszabadság • Szőcs László • 2008. július 1. Aki v alamelyest ismeri a franciákat, látta már Párizst júliusban, megnézte, hányan és mekkora műgonddal építik fel az államfői sajtótájékoztatók színhelyét, továbbá a hiperaktív és médiatudatos Nicolas Sarkozy elmúlt egy évét is nyomon követte, annak aligha leh et kérdéses: Franciaország ma kezdődő uniós elnöksége lenyűgöző, pazar lesz. Díszleteiben bizonyosan. Tegnap például huszonhat, Európa egységét és környezetbarát szemléletét megjeleníteni hivatott nő vágott neki a Mont Blancnak, hogy mára fel is érjen a csúcsra. "Véletlenül" éppen kétszáz éve gyűrte maga alá az első - és "történetesen" francia - hölgy NyugatEurópa legmagasabb hegyének 4811 méterét. Aki Franciaországban járva nem botlik léptennyomon szimbólumokba és pompába, az nagyon elbújhatott előlük. A fő kérdés a tartalom mibenléte lesz. Az EU belső, hivatalosan soha el nem ismert tekintélyrangsorában kétszeresen is igen előkelő helyen szereplő - hiszen nagyméretű és uniós alapító - Franciaország két új tagországgal együtt, a szlovének és csehek kö zé ékelődve alkotja az elnökségi szendvicset. Ennek megfelelően a várakozások eddig is óriásiak voltak Brüsszelben Párizs fél évével kapcsolatban. A közös agrárpolitika (KAP) állapotfelmérését például úgy időzítette tavasszal az Európai Bizottság, hogy arr ól decemberre, francia elnökség alatt szülessék megegyezés. "Történetesen" Franciaország a KAP hagyományosan legnagyobb kedvezményezettje. Kevésbé volt előre látható viszont az ír népszavazás végeredménye. Sarkozy sikerét nem utolsósorban azon mérik majd le az év végén, sikerüle életben tartania a lisszaboni szerződést. Éppen a csehek közelgő fél éve borzolja a kedélyeket az EU fővárosában. Meddig lehet eljutni januárra a ratifikációban? Születike addigra válasz az ír kérdésre? Az euroszkeptikus Prágát mindez kész helyzet elé állítjae majd, vagy érdemi szerepe lehet a szerződés további feltartóztatásában? "Azt szeretném, hogy a francia elnökség végére Európa védelmi politikával, bevándorlási politikával, energiapolitikával és környezetvédelmi politiká val rendelkezzen" - mondta Sarkozy. Nehéz nem észrevenni, hogy ezek nemcsak az EU fő témái, hanem a mai Franciaország, a Sarkozyelnökség fő politikai kérdései egyben. Sarkozy haderőreformot hirdetett, (csaknem) teljesen visszatérne a NATOba. Ő vezette be a "megválogatott bevándorlás" fogalmát, vagyis a fogadó állam mazsolázzon, kire van szüksége az érkezők közül. A legvégsőkig küzd az üzemanyag áfájának - közös uniós döntést igénylő - csökkentéséért, hangzatos bejelentésekkel új alapokra helyezte a franci a ökopolitikát.
