Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-01
17 Ami pedig megy neki, az a szakma. Tanult szakmájánál fogva közgazdász, szinte egész eddigi pályafutását a hazai és a külföldi gazdasági és pénzügyi intézményekben dolgozta le. Szakértemére Zoran Đinđić kormányának is szüksége volt. Nem a pártstruktúrák embere, inkább technokrata, s ez talán előnyt jelent egy politikailag és ideológiailag széteső kormánykoalícióban, amelyben most éppen a két, évtizedes ellenség szövetkezett. Azt is tudják róla, hogy a kompromisszumok embere. „Ha le s zeretnénk nyugodni, s végre már dolgozni akarunk, békésen, politikai szenvedélyek, megrázkódtatások nélkül élni, akkor Mirko Cvetković a legjobb megoldás” – mondta róla Biljana Stepanović, az Ekonomist médiacsoport igazgatója. Ugyanakkor félelmeinek is han got ad, hogy Cvetkovićból hiányzik a politikai határozottság és keménység. Nem kapható ugyanis a konfliktusokra, sem a merészebb politikai lépésekre, tehát nagymértékben a Demokrata Párt támogatására lesz utalva. Szakmai életrajza mellett a szerb lapok az t is feljegyezték, hogy az új szerb miniszterelnök zeneiskolába is járt, fúvós hangszeren és zongorán tanult, fiatal korában pedig írói, költői tehetségét is felcsillantotta. Aztán maradt a száraz közgazdaságnál. Amit ilyenkor meg kell írni róla: Zaječarba n született 1950ben, Belgrádban diplomázott a Közgazdasági Karon, ott is doktorált. Beszél angolul. Nős, két felnőtt gyerek apja. Miközben a demokrata oldal utólag már jó választásnak minősíti Tadić döntését a megbízott kormányfőről, Tomiszlav Nikolić ra dikális vezető nemes egyszerűséggel csak így jellemezte Cvetkovićot: azok közé a politikusok közé tartozik, akik tönkretették Szerbiát. A kormányfő kijelölése egyébként az egyik legnehezebb feladatnak bizonyult a szerbiai kormányalakítás során. Pedig ez fo rmálisan csak a Demokrata Pártnak, jobban mondva annak vezetőjének a döntésétől függött, s Borisz Tadićnak nem kellett, illetve nem kellett volna konzultálnia a koalíciós partnerekkel, miután a kormányfőt a legerősebb párt adja. A pártnak azonban három jel öltje volt e tisztségre, s a vita e három jelölt körül megmutatta a Demokrata Párton belüli mély ellentéteket. A pártelnökség – amelyben még mindig igen erős a meggyilkolt Zoran Đinđić nevével jelzett irányzat – Bojan Pajtićot tartotta volna a legalkalmasa bbnak a miniszterelnöki posztra, Borisz Tadić pártelnök viszont saját emberét, Vuk Jeremić külügyminisztert tette volna meg kormányfőnek ezzel is erősítve saját pozícióit. A harmadik jelölt volt Mirko Cvetković, akinek a neve e három jelölt körül egyébként elsőként merült fel. Az elnökségben megejtett szavazás pontosan megmutatta, hogy kit akar a pártelnökség a kormány élére. Pajtić 9 szavazatot kapott, Jeremić és Cvetković pedig egyetegyet. Ez a testületi véleménynyilván ítás az elnököt semmire sem kötelezi, s Tadić ezt követően döntötte el, hogy konzultációkat folytat a parlamenti pártokkal és a koalíció tagjaival a kormányfő személyéről, ezzel gyakorlatilag szembement saját pártjának vezetőségével. Közben magával Pajtićt yal is konzultált. A médiumok úgy tudták, hogy a vajdasági politikus nem is igen lelkesedett a szerb miniszterelnöki posztért, de ha felkérték volna, nem utasította volna el. Így esett a választás végül Cvetkovićra, ami féligmeddig kompromisszumnak is tek inthető. Őt Tadić a kormány megalakításával bízta meg. A kormányt azonban már nem kell megalakítani, megalakult az a kormányfő nélkül is, függetlenül attól, hogy erre a megbízott kormányfőnek lett volna felhatalmazása. A fontosabb tárcákat már elosztották a hetekig tartó részben titkos, részben nyilvános tárgyalásokon. Ha ez az alku nem történik meg, a koalíció létre sem jöhetett volna. A szocialisták és szövetségeseik ugyanis pontosan tudni akarták, milyen befolyást kapnak a kabinetben a nélkülözhetetlen h úsz mandátumukért. Nem panaszkodhatnak. Az új kormánynak rekordszámú tagja lesz. Eddig 23 miniszter, a kormányfő és helyettes ült a kormányban, most 23, talán négy miniszterrel is növelik a kormánytagok számát. Négy elnökhelyettes lesz, ami a bővítés sze mpontjából nem sokat jelent, mert azok – egy kivételével - egyben tárcavezetők is lesznek. Egyik az új minisztériumok közül az emberi jogi és kisebbségi minisztérium, amely korábban is volt, Jugoszláviában, Szerbia és Montenegró államszövetségében is, ám a szövetségi állam megszűntével a minisztériumot nem vette át Szerbia, mint a nélkülözhetetlen tárcákat. A szerb sajtó már hetek óta arról cikkezett, hogy melyik minisztérium vezetését kapja a Magyar Koalíció. Először a mezőgazdasági tárcáról beszéltek, ut ána a kisebbségi minisztériumról, mostanában pedig egy meg nem nevezett minisztériumról, amilyen eddig nem volt, majd az egyik kormányfőhelyettesi posztról. Fel sem merült, hogy a Magyar Koalíció (MK) nem ragaszkodik mindenáron a kormányzati szerephez orsz ágos szinten. Pedig így van. Nemigen kérnek a szerb kormányzás felelősségéből, ha részvételük csak formális lenne. Erre utalt egy nyilatkozatában Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, s ilyen álláspontra helyezkedett a Vajdasági Magya r Demokrata Párt (VMDP). A vajdasági magyar pártok a Vajdaságra és az önkormányzatokra, ott is elsősorban Szabadkára összpontosítanak. Ott akarnak minél jobb pozíciókat szerezni. Az MKnak nem kell egy hatáskör nélkül kormányfőhelyettesi poszt, sem a probl émás mezőgazdasági tárca. A kisebbségi minisztériumot pedig nem kisebbségi politikusnak kell irányítania, vallják a Magyar Koalícióban. Pásztor István szombati szabadkai sajtóértekezletén egészen világos volt, hogy a tárgyalásokon felkínált megalázó felté telek mellett a Magyar Koalíció nem vesz részt a szerb kormány munkájában. Mint mondta, 48 órán belül –
