Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-04
24 Esterházy János életútja Esterházy János Nyitraújlakon született 1901ben, 1957ben halt meg Csehszlovákiában. 1931ben a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, a csehszlovák parlamentben a magyar kisebbségek jogaiért harcolt, politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója volt. 1938ban megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. Ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet hatóságok koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és elküldték Szibériába. A szlovák N emzeti Bíróság 1947ben halálra ítélte fasizmussal való együttműködés vádjával. A szovjet hatóságok 1949ben kiadták a csehszlovák államnak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott – Szlovákia máig nem rehabilitálta. Földi maradványai egy pr ágai tömegsírban nyugszanak. vissza Vásárhely – folyt. köv.? ÚMSZ Lokodi Imre | 20080603 23:08:27 A marosvásárhelyi események megerősítik azt a korábban is hangoztatott nézetet, hogy Romániában még semmi sem visszaford íthatatlan. Nehéz nekem reményeket táplálni egy olyan városban, ahol távolról sem vagyok meggyőződve róla, számítotte valamit az én szavazatom. És természetesen nehéz reményeket táplálni egy olyan országban, ahol a hírtelevíziók egész napos adása egy aká rmilyen település választási bohózatát sugározzák, percig sem fordítva a kamerát fontos városokban megesett nyilvánvaló visszaélésekre. Mindenekelőtt Ştefăneştire és Marosvásárhelyre kell gondolnunk, mert ez a két település az idei önkormányzati választ ások talán legkirívóbb példája. Azzal a különbséggel – ismétlem – , hogy míg az egyik településen a híradás tipikusan és folyamatosan balkáni képsorokat futtatott, a másikon kukk sem volt a meghonosodni látszó balkáni típusú választási módszerekről. A kér dést meg is lehet fordítani amúgy: milyen hitelességi, bizalmi tőkével ül vissza bőrhuzatos forgószékébe bizonyos polgármester, milyen magabiztossággal tér vissza a főbejáraton az az ember, akit dokumentálható választási csalással, megbotránkoztató visszaé lésekkel azonosít egy fél város? Milyen hitelességgel beszélhet demokráciáról egy olyan ország politikai elitje, ahol a politika köztudomásúlag évtizedekig a merevség és a korrupció megtestesülése volt, és mintegy folytatásként a demokrácia címén megint törvénytelenségek gátlástalan elkövetésébe süllyedt? A kérdések súlyát összesítve nyilvánvalóan a veszett illúziók érzése marad meg Marosvásárhelyen. Persze tudva mindazt, honnan jövünk, akár azzal is pontot tehetnénk a dolgok végére, ugyan már, más de mokráciákban is előfordulnak ilyen esetek, mert a választási küzdelem keménysége előhívja a választási csalás szellemét a palackból. A jogsértések hosszú hagyománya csalásra, lopásra nevelte a társadalmat, minek következményeként bizalmatlanság él a vála sztókban. Csakhogy a közöny, a beletörődés nem jó tanácsadó, a balkáni szellem teret foglalhat olyanok lelkében is (mint ahogy erre már van nem egy példa), akiktől eddig eme „déliség” fogalma és mentalitása meglehetősen idegen volt. Lássuk közelebbről! H a azok a dokumentált tények, hogy Dorin Florea polgármester autóbuszokkal szállíttatta be választóit a szavazókörzetekbe, hogy az éjszaka leple alatt kampánycsendben teleragasztották a város legnagyobb lakónegyedét kampányplakátokkal, a választás napján ha ngosbemondókkal kampányoltak Florea hívei, akkor kézenfekvő, hogy nagyon is befolyásolták a választási küzdelmet, és az is nyilvánvaló, hogy a hatóságok passzivitása, vagyis a hatóságok esetleges beavatkozása változtatott volna a választások kimenetelén. N emkülönben egy város felemás közérzetén, ami megint meghatározó lesz a következő négy esztendőben. Nem jó.
