Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-30
42 – Előző mondataimból könnyen kikövetkeztethető a válasz. O Csalódtál a kollégáidban? – Azért nem mindenkiben. Tudom, hogy politikusok között ritka a barátság, de a kölcsönös tisztesség, az adott igéret megtartása mégis csak elvárható. Ezért csalódtam leginkább Csáky Pálban. Tavaly februárban megegyeztünk, hogy ha indul az elnöki posztért, akkor nem fogunk egymás ellen kampányolni, pozitív programmal rukkolunk elő. Aztán jól á tvert, mert mások becsületébe meg az enyémbe is alaposan belegázolva, előhúzta a gazdasági lobbi vádját, ami szemenszedett hazugság. A komáromi közgyűlése előtt szétfutottak országszerte a kikiáltók és a mindenre kész szolgalelkűek, s híresztelték, hogy So morja környékén már minden föld a Bugáré, akinek már Nagyszarván kastélya is van. Odasunnyogtak hozzám néhányan azok közül, akik néhány nappal korábban a dunaszerdahelyi járási konferencián az én jelölésemet szavazták meg. Ha elhatárolódsz Világi Oszkártól , akkor rád voksolunk, pusmogták. Csak hát nem volt miért elhatárolódnom, mert amit rosszhiszeműen terjesztettek, az mind hazugság volt. Én nem jártam győzködni a küldötteket, hiszen a járási konferenciákon már döntöttek, ezért is tartottam erkölcstelennek a nyomásgyakorlást. Visszatérve Csákyhoz: abban is egyezségre jutottunk, hogy Duray Miklós elnökségi tag lesz, de nem kap semmilyen funkciót. Erre már a közgyűlésen, frissiben megválasztott elnökként megnyitotta a párt alapszabályát, hogy támogatóit, közt ük Duray Miklóst is funkcióhoz juttassa. Ilyen alattomosságokat talán megbocsájthat, de nem feledhet az ember. Aztán az is érdekes, hogy a legtöbb elnökségi tag korábban is az volt. Akkor engem támogattak, most meg az új elnököt, aki többször is rágalmazot t. Ezt sem egyszerű megemészteni. O Nemrég az egyik szlovákiai magyar honalp felvetette, hogy jövőre jelöltethetnéd magad europarlamenti képviselőnek. Sok szlovák is rád szavazna, biztosan kijutnál Brüsszelbe. Nem kacérkodsz ezzel a gondolattal? – Sz ó sem lehet róla. Én már prágai képviselőségem idején megtapasztaltam, milyen rossz az, hogy az ember hétfőn elmegy hazulról és csak péntek éjjel ér vissza. Brüsszelben ez még bonyolultabb lenne, hiszen onnan még hetente sem lehet hazarepülni. Aztán minden munkámat tisztességesen akaron végezni. Tavaly beléptem egy vállalkozásba, nem tehetem meg, hogy jövőre otthagyok csapotpapot. Két széken meg nem szeretek ülni. Vagyis Brüsszel kizárva, marad a vállalkozás. Ha minden jól megy, akkor igén októberben nyitj uk a szociális otthont és a hospiceszolgálatot. O Ebből meg lehet élni? – Ez majd elválik. A rosszakaróim azt híresztelik, hogy lám, lám, Bugárnak már kastélya is van. Én erre azt felelem, hogy jelenleg nem én vagyok a tulajdonos, de még a társtulaj donos sem, hanem a bankok, mert ők kölcsönöztek, nem is kevés pénzt, egyelőre övék a kastély. Más vállalkozásba is fogtam a feleségemmel, vagyis 2010től két vagy talán még több lábon állok majd. O Mennyiért lehet majd bejutni a nagyszarvai szociális ot thonba? – Ez még korai kérdés, ősszel tudom csak megmondani. Annyi biztos, hogy nem akarunk fél vagy egy év alatt meggazdagodni. A tisztességről ezúttal sem mondunk le. O Az élvonalbeli focisták évekig tartanak levezető edzéseket. Te hogy élted meg, hogy amióta nem vagy pártelnök, nyilván jóval kevesebb lett az elfoglaltságod? – Kezdetben szokatlan volt, hogy ritkábban, mondjuk óránként csak háromszornégyszer hívtak fel újségírók és mások, a korábbi jóval több megkeresés helyett. Mostanra már élv ezem a szabadságot. Azt, hogy jut időm a tizenöt éves leányommal is jóval többet foglalkozni, családi kirándulásokra menni, akár a kertben is foglalatoskodni. Az ellenzéki képviselőség sem annyira megterhelő, mint a kormánypárti elfoglaltság. De azért nem unatkozom, mert készülök a vállalkozásaimra, egyre többet tárgyalok, és ha lehetséges, akkor a különböző meghívásoknak is eleget teszek. Már csak azért is, mert mostanság már csak a barátok és az elvbarátok invitálnak, és örömmel mondhatom, hogy nincsenek kevesen. Ők nem fogytak el mellőlem. Ötvenedik születésnapomra talán ez a felismerés az eddigi legszebb ajándék és a legnagyobb erkölcsi erő számomra. vissza
