Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-30
40 – Annyi bizonyos, hogy az MKP kormányzati pozíójának köszönhetően megváltozott a társadalmi légkör, visszaszorult a nacionalizmus Szlovákiában. Mondok egy személyes példát. Amikor 1998ban a pozsonyi parlament alelnökévé választottak, odajöttek a biztonságiak, s közölték, hogy hazáig testőröket kapok, mert olyan információhoz jutottak, hogy valakik meg akarnak ölni, mer t magyar ember nem lehet a Szlovák Nemzeti Tanács egyik vezetője. Visszautasítottam az ajánlatukat, aztán a hajam szála sem görbült, de a történet jól jellemzi az akkori légkört, amely az elkövetkező négy évben lényegesen megváltozott. O Ezen kívül miket tartasz lényeges sikernek? – Újjáépült a Mária Valéria híd, megszületett a Selye János Egyetem, méghozzá politikai alku árán. Mi lemondtunk a házelnöki posztról, amely a 2002es választási eredmények alapján a Magyar Koalíció Pártját illette volna meg , cserébe a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) beleegyezett a magyar tannyelvű felsőfokú intézmény megalapításába. És tisztességgel állta is a szavát. Beszélhetnénk azokról a nem kis pénzekről, amelyek megszerzéséhez az MKP politikai súlya is kellett, s am elyekből iskolákat, utakat, templomokat és más létesítményeket újítottak fel, régiófejlesztési pályázatokat nyertek a délszlovákiai jogi személyek. Persze, nem mindenütt, de azért sok helyen az úgy volt, hogy ha sikeres lett a pályázat, akkor a polgármest er önmagát dícsérte, ha meg nem nyertek, akkor a Magyar Koalíció Pártjára mutogattak. Nem a rosszmájúság, hanem a szomorúság mondatja velem azt, hogy most érzékelhető az, hogy az MKP nincs kormányzati helyzetben. Jönnek a milliárdok Brüsszelből és ebből a nagy kalapból szinte semmi sem jut a délszlovákiai térségbe. Sajnos. O Mindezek ellenére mégsem érzed úgy, hogy túlságosan engedékeny politikus voltál szlovák koalíciós partnereiddel szemben? – Ezt majd a szakértők elemzései döntik el. Kompromisszum ra mindenképpen szükség volt, hiszen koalícióban voltunk, de elvtelen alkut sosem kötöttünk. Kivéve talán a 2001es helyzetet, amikor a szlovák partnereink előhozakodtak a Mečiar féle nyolcmegyés rendszerrel. Ekkor háromszor szavazott az elnökség és az Ors zágos Tanács a kormánykoalícióból való kilépés mellett, de egyre kisebb szavazatkülönbséggel. Sokan bizonytalankodtak, visszahőköltek, járási és helyi szinten is. O Neked mi volt a véleményed? – Én a kilépés mellett kardoskodtam, mert a nyolcmegyés r endszer, s az, hogy a megyei elnököket két fordulóban válasszák meg, egyértelműen a szlovákiai magyarság ellen irányult. Végül Udvardon olyan kompromisszumos OTdöntés született, hogy maradunk a koalícióban, ha 2001 végéig a kormány beterjeszti azt a törvé nyt, amely nagyobb jogkörökkel ruházza fel az önkormányzatokat. Ez a feltételünk teljesült, mi pedig maradtunk. Holott máig állítom, ha akkor kilépünk, akkor 2002ben sokkal jobb alkupozícióba kerültünk volna. Igaz, nem tudni, mi történt volna a Magyar Koa líció Pártjával, ahol a koalícióban való maradás hívei azzal zsarolták a többieket, hogy ha kilépünk a koalícióból, ők otthagyják a pártot. Ilyen előzmények után maradtunk. Máig sem vagyok biztos abban, hogy ez jó döntés volt. O Mostanság erősödnek azok a bírálatok, amelyek szerint az MKP egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem szorgalmzta kellő súllyal a délszlovákiai infrastruktúra korszerűsítését. Például nyolc esztendő során elkészülhettek volna a déli gyorsoforgalmi út tervei, s legalább a dunasze rdahelypozsonyi útszakasz elkészülhetett volna, mert ott – főleg Somorja és a főváros között – egyre tarthatatlanabb a helyzet, szinte már elviselhetetlenek a közlekedési dugók. Mit válaszolsz ezekre a kritikákra? – Azt, hogy jogosak ezek az észrevéte lek. Utólag úgy látom, hogy az MKP túlságosan is a kisebbségi jogok kivívására és törvénybe iktatására törekedett. Nem teljes sikerrel, mert a kisebbségi jogi norma máig nem született meg, ugyanakkor a kulturális és az oktatásügyi autonómia fontos elemeit életbe léptettük. Ezek azért nem lebecsülendő eredmények, amelyeket elsősorban Ján Mikolaj oktatásügyi miniszter igyekszik lefaragni, annak ellenére, hogy Robert Fico két évvel ezelőtt azt igérte, hogy tiszteletben tartja szerzett jogainkat. Sajnos, a gyak orlat nem ezt igazolja. Ami pedig a gyorsforgalmi utat illeti, 2006ban megkezdődtek a tervezés előkészületei, amelyeket a Ficokabinet most félretett. Remélhetően Simon Zsoltnak és az érintett települések polgármestereinek
