Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-23
30 Egyes törekvések az erdélyi magyarság egységére, mint fizikai valóságra építenek. Ebben a megközelítésben az a tény, hogy az elmúlt húsz évben lélekszámunk közel félmillió emberrel csökkent, hogy politikai- ideológiai szempontból megbomlottak soraink, ijesztőleg hat. Más felfogásban ez az egy ség csupán csak illúzió vagy jobbik esetben virtuálisan létező együvé tartozástudat. Feltehető a kérdés: vane egyáltalán erdélyi magyar egység, melyek azok az elemek, amelyek ezt biztosít(hat)ják? A kérdés összetett, a válaszok keresése is több szempont ú elemzést igényel. Ha a nyelv, a magyar érzés és tudatvilág a meghatározó szempont, akkor kijelenthetjük: igenis van erdélyi magyar egység, egyfajta - politikai programbeszédekbe kívánkozó, történelmi példákra hivatkozó - „szónokolt egység” : „nyelvében él a nemzet”, „szívet cseréljen az, ki hazát cserél”. De ha a szellemi és anyagi kultúrjavak elosztási szintjén keressük az egységet, máris csalódnunk kell. Szakadék tátong a szűk gazdasági- és politikai elit és nemzeti közösségünk többi része között. Az egységhirdető önáltatás egyes hívei megpróbálják újjáéleszteni a két világháború közötti transzilvanizmus eszméit, „transzilván törekvésekről” beszélnek. A Kós Károlyra való hivatkozás elégnek tűnik ahhoz, hogy az érzékenyebbek meghatódjanak Erdély máss ágán, különvalóságán, és e csodálatos és romantikus álom megvalósításán fáradoznak. Dicséretes törekvés, egyelőre kevés gyakorlati eredménnyel. A kijózanító igazság : a rendszerváltás óta eltelt 18 év után sincs egységes erdélyi (vagy székelyföldi) magyar gazdaság- és kultúrpolitikánk! (Volt viszont ehelyett sikeres RMDSZ kampányszlogenünk : Erdélyben a jövő!) A mi közéletünkben a politika még mindig csak az a politika, amely közösségünket a román parlamentben és az államhatalomban – jólrosszul – képvisel i, a lehetőségekhez mérten, a román többség lassú demokratizálódási szintjéhez simulvaalkalmazkodva, jogkövető magatartást tanúsítva, védelmezni próbálja. A nemzeti szolidaritás tágabb és mélyebb fogalom, összetartó erő kellene hogy legyen, amely közössé günk minden egyes tagjával emberként, autonóm gondolkodásúsaját lelkianyagi és szellemi valósággal rendelkező- egyénként (is) számol. Lelkiismeretlenség a mi körülményeink között politikusaink részéről az egység „szóvédelemmé és szóharccá” való silány ítása. A szintézis, az egység útja a gazdasági és a kulturális életben viszont megvalósítható (lenne). Az „egység politikája” nem azonos a „politikai egység” hangoztatásával, ami csupán hatalmi játék és annak is meddő. Az Európai Unióhoz való csatlakozásu nk után hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar nemzet : kultúrnemzet, ebben a vonatkozásban az egység kultúrfogalom, törekvéseinket éppen ezért a határokon átívelő változatos kultúrerők cselekvő összefogására, a nemzeti identitás értékelvű erősítésére kell öss zpontosítanunk. És ez sokkal több, mint az Illyés Gyulai virtuális „haza a magasban” utáni vágyakozás. Az egység fogalma politikába való bevitelének fontos szerepe volt a rendszerváltás után feléledő, mesterségesen is gerjesztett román nacionalizmus elle ni küzdelemben. A változóban levő (bár az időnként még felfelbukkanó magyarellenes jelenségek, nyilatkozatok, autonómiaellenesség stb. figyelmeztető jelek) politikai helyzetben érdekvédelmi szervezetünk vezetői már nem tudják az erdélyi magyarság egészét az egységretorika hangoztatásával és a „ megosztó”, újabban „árokásó” jelzőkkel illetett másként gondolkodók arrogáns lekicsinylésével integrálni. Az RMDSZ történelmi bűne és felelőssége, hogy a „ kis lépések politikáját” zászlajára tűzve, eltávolította soraiból a – bármilyen – kritikát megfogalmazni merészelő politikusokat, a veszélyes radikálisokként megbélyegzett autonómiahíveket. Ennek a tisztogatásnak számos felkészült, régiófejlesztési, önkormányzati szakember is áldozatul esett. (Nagy kár, hogy az RMDSZ belső ellenzéke, a megfelelő szellemi potenciállal rendelkező és ismertté vált Reform Tömörülés felszámolta önmagát. A MIT sértődött kivonulása után pedig egy szemfüles ifjú kiötölte az „RMDSZszel együttműködni kívánó ifjúsági szervezetek” létrehoz ását, jelentős anyagi támogatást kapva a paternalista szerepben tetszelgő vezérkartól, széleskörű hálózatot sikerült kiépíteniük elsősorban a Székelyföldön. Sokan felismerték, hogy karriert csakis lojalitásukat bizonygatva lehet csinálni, az RMDSZ gondját
