Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-23
23 értékeljük túl a történelemben érvén yesülő okokozati összefüggéseket. Ebből születnek ugyanis a történelmi mítoszok. Történelmi mítoszok Ilyen történelmi mítosz például a szlovákoknak a szlovák államiságért folytatott ezeréves küzdelméről szóló hagyomány. Az igaz, hogy az önálló szlovák államnak az 1993ban történt megalakulását nehéz elképzelni a csehszlovák állam megalakulása és léte nélkül, tehát anélkül, hogy Szlovákia kivált volna a történelmi Magyarországból. Az 1918- as évet sem lehet elképzelni szlovák politikai program nélkül é s a modern szlovák nemzet kialakulási folyamata nélkül. Ez a folyamat viszont összefügg a felvilágosodással, de paradox módon a magyarországi rendi felkelésekkel is. S így az idő tengelyén haladva folytathatnánk Nagymoráviáig vagy a szlávoknak a Kápátmede ncében való megjelenéséig... Ha azonban az időtengelyből ívet alkotnánk, és azt állítanánk, hogy a szlovák állam keletkezésének okai már valahol Nagymoráviában vagy a szlovákoknak a saját államért folytatott mitikus ezeréves harcában rejlenek, olyan állí táshoz jutnánk el, amely nyilvánvalóan téves. A történettudomány helyére az ideológia lépne. [...] A történelem azonban a történészek szakterülete. Népek találkozási helye Célszerű - és már itt is kialakult bizonyos hagyomány - Szlovákia történetét m int a territórium történetét felfogni, azaz e terület betelepülésének történetével kezdeni. A mai Szlovákia területén a szlávok története csak 15 évszázadot ölel fel, és a szlovákokról mint önálló etnikumról a 10. századtól kezdve lehet beszélni. [...] Eur ópa és bizonyos korszakokban Eurázsia is egységes földrészt alkotott, ahol a kultúrák és népek találkoztak egymással. Szlovákia területe bizonyíthatóan egyike volt e vándorlások útkereszteződéseinek. [...] Két állam keretében Ha az államiság elvéből in dulunk ki, akkor Szlovákia története két államkeretben játszódott le - a történelmi Magyarország és CsehSzlovákia állami keretei között. Ennek ellenére Szlovákia története nem azonos ezen államok történetével. Ezt könnyen megállapíthatnánk, ha Szlovákia t örténetét 1918ig a történelmi Magyarország történetével, 1918 után pedig CsehSzlovákia történetével akarnánk helyettesíteni. Kiderülne, hogy e két állam történetének összegezése még nem alakítja ki azt, amit meg akarunk ismerni. E szélsőség mellett lét ezik még egy másik szélsőséges szempont: eszerint Szlovákia történetét egyszerűen úgy kell felfogni, mint valami "disszidens közösség" történetét Magyarország vagy éppenséggel CsehSzlovákia keretében. Nem lehetséges azonban Szlovákia történetét csak mint egy régió történetét vagy a "szlovákkérdés" történetét megírni. A szlovák történész számára sokkal inkább alapvető fontosságú, hogy megtalálja a helyes arányokat, mint más államok és nemzetek történészei számára, akiknek ilyesmivel nem kell bajlódniuk, leg alábbis nem ilyen mértékben. A szlovák történetírás dilemmája A szlovák történetírás kezdettől fogva viaskodik a szlovák történelem koncepciójának problémájával. Ez a kérdés már Juraj Papánek számára is felmerült, amikor a szlovákok történetének első ö sszefoglalását próbálta megalkotni (Historia gentis Slavae). Elgondolkodtak ezen a "megújhodás" korszakának történészei és írói is. Ennek a korszaknak a legjelentősebb teljesítménye, Július Botto szintézise a 20. század elejéről (Slováci. Vÿvin ich národné ho povedomia a Krátka história Slovákov). Míg az első részben, melyben Botto a szlovák nemzeti identitást kíséri figyelemmel, az ismeretek hiányában voltaképpen az egész középkort kihagyta, s az akkori elképzeléssel összhangban a Nagymorva Birodalom után a "nemzeti megújhodás" korszakát sorolta be, a második kötetben már megtaláljuk a középkori magyar történelem vázlatát, persze inkább csak utalásokban. A hivatásos szlovák történetírás csak 1918tól létezik. [...]
