Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-03
18 voltából - előnyt kovácsol. A 30 éves újságírói tevékenység eredményeként a szovjet megszállási zóna egyik legavatottabb ismerője lesz, több könyvének alapanyagát és témáját ekkor gyűjti össze. Magyarként ellenzékben állt nemcsak az 1945 előtti, hanem az 1949 utáni rendszerrel is. 1989 májusában, Nagy Imre temetésén jelent meg újra Magyarországon. Azóta élte meg életfilozófiáját: "Magyarországon (vidéken is) itthon vagyok, Pá rizsban otthon." Akár Fejtő irodalomtörténeti elemzéseit vesszük kézbe, akár a szovjet zóna összehasonlító történetét, akár a magyarországi zsidóság történelméről írott munkáját - a magyar történelmet világra nyitottan szemléli. Mondják kritikusai: újság írói könnyedsége engedi csak, hogy állandóan párhuzamokat vonjon a magyar és a világtörténelem jelenségei között. Olyan esetekben is, amikor forrásszerűen nem mutatható ki kapcsolat. De éppen ez a jövő történetszemlélete: minden pillanatban a világban tört éntekkel hasonlítani össze a mi tetteinket. Sőt, ez lehet a XXI. század jelenszemlélete is. Most, a halála utáni órákban természetesen barátai is felidézik majd emlékét. Sokunkban jelenik meg az a Fejtő Ferenc, aki azon szűk budapesti értelmiségi körhö z tartozott, amelyik átérezte a magyar városi és falusi tömegek szociális gondjait. Miközben irodalmi kávéházakban, értelmiségi esteken, újságok szerkesztőségében élte le életét. A fasizmus és demokrácia harcának korában, az 1930as években nevelkedett. De a fasizmus jelentkezéséből nem azt a következtetést vonta le, hogy be kell zárkózni biztonságot adó értelmiségi vagy pártberkeinkbe, hanem azt, hogy vizsgálni kell: miért érhet el sikereket a szélsőjobb radikalizmusa. Az emberi szabadság örök értékeinek megvallása nem befelé fordulásra készteti, hanem az emberek felé fordítja. Radikalizmusa nem akciózásra ösztönzi, hanem véleményének következetes képviseletére. (Liberális, szociáldemokrata, kommunista értelmiségiek gyülekeztek akkor laza szervezeti rendb en - inkább személyek, csoportok, barátok kötetlen, de rendszeres kapcsolatszövevényeibe. De lehet, az volt a szerencséjük, hogy az a kor még nem pártosította az egész társadalmat. Hogy éppen az a mozgalom, a fasizmus kívánta meg a dacos, téglahordó pártak tivistamentalitást, amely idegen volt és idegen kell hogy maradjon a gondolkodó autonóm értelmiségitől. Amely dacos, téglahordó aktivitást azután az ötvenes évek kommunista mozgalma - és paradox módon a totális pártüzemben gondolkozó mai többpártrendszer egyes irányzatai - kívánta, kívánják meg. És amellyel mint magatartásformával természetesen került szembe a szabadgondolkodó értelmiségi. Mind a harmincas években a fasizmus, mind az ötvenes években a szovjet kommunizmus idején.) Baráti beszélgetéseken f eltárulkozón és őszintén beszélt arról, hogy minden érdekli a világból: az ebéd utáni tévéműsorban a francia krimik éppen úgy, mint a következő párizsi polgármesterválasztás, vagy mint a katolikus egyházban zajló belső reformharcok. Ezért is becsülik mind a párizsi szabadkőművesek, mind a Vatikán értelmiségi körei. Emberi nyitottságának is köszönhető, hogy szenvedélyesen vállalta: a fasizmus felülkerekedésének egyik oka a baloldal ezoterizmusa, doktrinersége, érzéketlensége a vallásos emberekkel, a paraszt okkal, kistulajdonosokkal szemben. S hogy 1919 nagy tanulsága: nem lehet a nép nélkül a népért politizálni. (Ma is aktuális tanulság - egyeztünk meg vele az 1956os októberi forradalom itthoni évfordulóján két évvel ezelőtt...) Nyitottsága azt jelenti: nem csak az én véleményemnek követelem meg a tiszteletet, de én is tisztelem az enyémtől eltérő véleményt és annak indokait. Nyitottsága azt jelenti: nem legyőzni, hanem meggyőzni akarom a másikat. Ez a magatartás természetesen nem tudott politikailag látván yos győzelmeket aratni. Az európai történelemben nem tudott felülkerekedni ez a nyitott értelmiségi szemlélet. És nem tudott társadalmi mozgalmak harcában győzni a diktatúrákkal szemben. De szabade e tényből azt a következtetést levonni, hogy ezt a nyitot t, valóban az emberi szellem szabadsá gára építő toleráns magatartást el kell felejteni? Hogy ez az életcélrendszer zsákutcába visz bennünket? Hogy csak a militáns párt- és érdekcsoportszervezetek lehetnek az eredményesek? Nem, semmiképpen sem. Ezeket a magatartásformákat, így a fejtői magatar tásformát is, át kell menteni a XXI. századra! Bízva abban, hogy ez nem végpontja egy évezredes zsidókeresztény európai áramlatnak, hanem újra- és újraéledő vonulata. vissza
