Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-20
21 Folytathatnám a felsorolást, ahogy gondolom, megteheti ezt a másik két volt párt elnöke is. Nem célom azonban a dicsekvés, sokkal inkább az, hogy rámutassak: az elődpártok mindegyike feladott valamit egy magasabb cél érdekében, ami nem más, mint egységesen, erőteljesebb en és hatékonyabban képviselni a választóink érdekeit – mert mi értük vagyunk. vissza Duray Miklós: Hogyan lett több a kevesebb? Felvidék.ma 2008.06.20. Az elődpártok elnökeinek visszaemlékezései - Duray Miklós, Együttélés A magyar politikai együttműködés viszontagságai Szlovákiában 1990 – 1998 között A szlovákiai magyar pártok legújabb – második – egyesülésének tizedik évfordulójára emlékezünk. Az első egyesülés 1936ban történt. Most azoknak a pártegyesítési es eményeknek és előzményeinek a szerintem legfontosabb emlékeit idézem föl, amelyek 1998ban – éppen tíz éve – elvezettek a Magyar Koalíció Pártja megalakulásához. Az odavezető út göröngyösebb volt egy mezei földútnál, előzményei a Kárpátmedencei magyarság megosztottságának a gyökereihez is elvezetnek. Megítélésem szerint, az 1990 tavaszán kialakult szlovákiai magyar megosztottság nem törvényszerű, hanem alkalomszerű volt. Csehszlovákia államjogi válságának előrehaladtával azonban egyre többen ismertük fel , hogy ha sokáig fennmarad megosztottságunk, az a vesztünket okozhatja. *** Alig két hónappal Csehszlovákia második megszűnése előtt, 1992. november 5én Český Těšínbe (a „lengyel Komáromba”) utaztunk az Együttélés Országos Tanácsának ülésére. Azért od a, mert így akartunk elbúcsúzni a wspólnotás lengyel testvéreinktől, akik január elsejétől már egy más állam polgárai lesznek. Autóbuszunk lassan döcögött a Csacától a Jablunkaihágó felé vezető keskeny, kanyargós úton. Latolgattuk, milyen sorsra jutnak Cs ehszlovákia megszűnése után a Csehországban maradó magyarok, megtartjáke velük a lengyelek eddigi szövetségünket? Többékevésbé világos volt számunkra, hogy az együttélés eszméjének Szlovákiában Csehszlovákia megszűnésével befellegzett. Az Együttélés Szlo vákiában ezután csak magyar pártként létezhet, a magyar – szlovák együttélés újszerű – pl. a társnemzeti kapcsolatokban megvalósuló – eszméjét hirdetheti, de a soknemzetiségű összefogásnak már nem lesz létalapja, mert nem igénylik sem a ruszinok, sem az ukrá nok, a németeknek pedig Németországból tiltják meg a szervezett politikai kapcsolatok kialakítását. A Pozsony környéki horvátok és az Árva és Sáros megyei lengyel szórványok csak nyomokban maradtak meg, tehát súlytalanok, a csehek pedig nem tekinthetők Szl ovákiában szervezett közösségnek. A cigányok egy része ugyan a szövetség híve volt, de velük megegyezés nem jött létre. Ezek a szomorú tények. E zötyögős utazás során törvényszerűen került szóba saját magyar sorsunk is. Mi lesz velünk január elseje után? Csehszlovákia megszűnését nem mi, magyarok kezdeményeztük. Szlovákia állami önállósulásának azok a szlovákok voltak éllovasai, akik a szlovák nemzet, és államtudat kibontakozásának lehetőségéért legtöbbet Csehszlovákiának, illetve a cseheknek köszönhette k – sem többet, sem kevesebbet, mint a magyarországi állami létből való kiszakadást. Az önálló Szlovákia hirdetői azonban a szlovákiai közhangulatot nemzetileg gyűlölködővé tették, a csehellenesség mellett főleg magyarellenességet keltve. Nemcsak azért, me rt ez már Palacký óta így szokás, hanem azért is, mert a magyarok nem voltak hívei a szlovákok elszakadásának. A magyarok – az egyre szaporodó szlovák szélsőségesektől félve – úgy vélték, hogy Csehszlovákia velük szemben nagyobb védelmet nyújthat. Az iga zi kérdés számunkra, a csehszlovák állam szétesésének ebben a szakaszában az volt: elviselhetőe ilyen körülmények között a felvidéki magyarság politikai megosztottsága? Ebben az időben két párt – az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom – eg y keservesen létrehozott, ingatag koalíciót alkotott, a harmadik párt, a Független Magyar Kezdeményezés – ami később Magyar Polgári Pártra változtatta a nevét – ezen kívül állt. A zajos autóbuszban, kapaszkodva, fültől fülig hajolva beszélgettünk, hogy ha lljuk egymás szavát. Az Együttélés ügyvezetője, Dolník Erzsébet mellett ültem. A hogyan tovább kételyeivel kapcsolatban a beszélgetés egyik pillanatában az ő fülének közelségében mondtam ki a régen bennem vajúdó gondolatot:
