Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-19
17 felelős” államtitkárnak nevezni.) Es most újra ezt fújják: Kóka, sőt már Gusztos is. Tényleg nincs más kottájuk? Mert ezért nemigen volt érdemes kilépni koalícióból! Vajon miért gondolja azt egy egyszázalékos párt, hogy jó neki, ha újra meg újra teljesíthetetlen követelésekkel áll elő? Hogy – akár az ablaküvegnek röpülő légy – mindig tutira megy: monomán iásan a biztos kudarccal köti össze a saját sorsát és nevét? Nem lehet, hogy ennek a stratégiának alapvető szerepe van abban, hogy mára egy százalékra sikerült leamortizálniuk magukat? A (volt) koalícióért felelős (volt) államtitkár, a párt erős embere, ak i az előretolt Kóka mögül kiszólva rendre megmondta a tutit (még azt is, hova küldte el „Ferit” március 9én a nép), pár napja megint nyilatkozott a Napkeltében. Mi másról, mint a (volt) koalíciós partnerhez fűződő viszonyról? Horn Gábor azt mondta: ha az MSZP nem tágít a dobogókői tanácskozás téziseitől (tudniillik attól, amit ő harangozni hallott róla a sajtóban), akkor előrehozott választás lesz. Horn nem zárta ki teljesen a megállapodást az MSZPvel egy „tisztességes adóreformról és egy takarékos költs égvetésről”, ám határozottan kijelentette: „ellenkező esetben a Fidesszel is hajlandóak vagyunk egyeztetni az előrehozott választásokról vagy a szakértői kormány megalakításáról 2010ig”. („Húúú, ez kemény..." – szaladt ki a becsápolt Barangó száján a fe lismerés azon az emlékezetes délutánon, a Tilos rádió élő stúdiójában, miután a vallásos emberekkel való együtt élni tudás lehetőségét felvető kérdésre ezt válaszolta: „Tud a f...om, b... meg: kiirtanám az összes keresztényt!”) Horn kora reggel aligha volt becsápolva, de gyanítom, hogy ennek ellenére nem tudta, mit beszél. Hisz neki tisztában kelllennie azzal, hogy az előrehozott választás momentán reális esélyt adna Orbánnak és a Fidesznek a kétharmados parlamenti többség megszerzésére. Tisztában kell lenn ie továbbá azzal is – tudniillik a legkevésbé sem titkolják – , hogy nevezettek ezt a többséget a rendszerváltozással létrejött alkotmányos berendezkedés, a parlamentáris kormányzati rendszer, a Magyar Köztársaság fölszámolására használnák föl. Ha Horn Gábo r nem vak, és látta Orbán utóbbi években mutatott radikális populistafundamentalista politikáját, akkor látnia kell azt is, hogy a magyar parlamentarizmus fölszámolása olyan autokratikus rendszerhez vezetne, ahol a kézben tartott modern tömegmédiában – ha gyományos papi áldás kíséretében – reggeltől estig a népre hivatkoznának ugyan, ám demokráciáról aligha beszélhetnénk (ha egyáltalán beszélhetnénk). Mindezen fölül persze azt is tudnia kell a volt koalícióügyi államtitkárnak, hogy az a bizonyos előrehozott választás (ami oly könnyedén csúszik ki a száján, mint Barangóén a b... meg), bizony a köztársaság romjai alá temetné őt is, az egyszázalékos pártjával egyetemben. Ha viszont látja, tudja mindezt, akkor miért teszi, hogy bemegy a Napkeltébe, s ott – affé le öngyilkos politikai merénylő módjára – a hasára kötözött előrehozott választásokkal pózol és hetvenkedik? Milyen minőségében szerepel egyáltalán – a koalíció felbomlása és az új pártelnök megválasztása után? Miért beszél a Fidesszel egyeztetendő előreh ozott választásokról, mialatt a pártelnöke épp azt mondja, hogy az előrehozott választás nem lehet téma a Fidesszel folytatott tárgyalásokon? Kérdés persze, hogy akkor meg miről és mi végre akar az újdonsült pártelnök a fideszes vezérrel tárgyalni. Fodor s zerint „a Szabad Demokraták Szövetsége kulcspozícióban van, amivel a politikai közélet megváltoztatása érdekében a liberálisok élni, nem pedig visszaélni akarnak”. Ezért a következő hetekben a parlamenti pártok elnökeivel, valamint a hazai gazdasági és kö zélet szereplőivel is egyeztetni akar az új elnök. Ez vicces. Mert a Szabad Demokraták Szövetsége formálisan ugyan kulcspozícióban van (aki akarja, nevezze így), valójában azonban se ereje, se mozgástere nincs ahhoz, hogy pozícióját politikai tartalommal t öltse ki. Az SZDSZ – a hamis látszat ellenére - egyáltalán nincs döntési helyzetben. Mert igaz ugyan, hogy voksaikkal föloszlatható volna az Országgyűlés (feltéve, hogy az MDF is úgy akarja), ám ezzel Fodorék ma szinte biztosan a politikai ön- és köztársas ággyilkosságot választanák. A másik opció az, hogy nem veszik el maguktól azt a vékony, de valós, illetve az országtól azt a reális esélyt, amit a 2010ig tartó két esztendő még tartogat. Nincs tehát választási lehetőségük, mert a lenni vagy nem lenni leg följebb Hamletnek alternatíva, egy politikai pártnak nem az. Ezt persze Fodor is tudja: ezért mondja, hogy az előrehozott választás nem téma a Fidesszel való tárgyalásokon. Továbbá, hogy a fő célja az alkotmányos stabilitás megőrzése. No de, ha Orbán viszo nt semmi mást nem akar, csak ezt a kettőt: előrehozott választásokat és új alkotmányt, akkor ebből a tárgyalásból az égvilágon semmi se jöhet ki! Persze, lehet majd pózolni a kamerák előtt, de minek habosítani a semmit? Mire jó ez az elvtelen és üres médi apolitizálás? Mire jó úgy tenni egy demokrata politikusnak, mintha a tárgyalópartnere is az volna? Miért akarja Fodor legitimálni Orbánt? Miért asszisztál az utóbbi legfőbb törekvéséhez, hogy folyvást napirenden tartsa az előrehozott választásokat? Hisz Fo doréknak nem a destabilizálás volna az érdekük, hanem az ellenkezője. Egy kis nyugalom, egy lélegzetvétel: hogy végre átgondolhassák a helyzetüket, hogy rendezhessék a soraikat – no meg, amíg levegőt vesznek, addig legalább nem tudnának beszélni. Az utóbbi hetekben ugyanis összevissza beszéltek, és összevissza beszélnek ma is. Különkülön és egyenként. Fodor a kampányában előbb azt mondta, újrakötné a koalíciót, majd minden átmenet nélkül azt, hogy arról szó sem lehet. Az egész csupán azért volt, mert előbb úgy hitte, a koalíció ígéretével megnyeri a különféle
