Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-19
15 Mindentől függetlenül HVG 2008 . június 18. 00:00 | Sorin Oprescu önmagát soha meg nem alkuvó, pártideológiáktól mindig is független, gerinces emberként mutatja be. Az 1951ben, Bukarestben született sebész, egyetemi tanár ugyanakkor alig közöl részleteket múltjából. A rossz nyelvek s zerint azért, mert apja a Securitate tábornoka volt, de állítólag róla is őriznek kompromittáló anyagokat az egykori titkosrendőrség archívumában. A hétköznapi életben gyakran mások vérig sértéséig szabadszájú, elvált, egygyermekes Oprescu harmadik nekifut ásra lett Bukarest főpolgármestere, szociáldemokrata (PSD) színekben 1996ban és 2000ben is alulmaradt ellenfeleivel szemben. Pártja nem tolta mellékvágányra, hanem listán 2000ben bejuttatta a szenátusba, ahol idén áprilisi kilépése után a függetlenek pa dsorába ült át. Saját bevallása szerint 1 millió eurót költött kampányára. A pénz java nem paraszolvenciából, hanem Costel Bobic, Puiu Popoviciu, illetve Costica Costanda kétes hírű üzletemberektől származik, akik az idén a PSDkampányt akarták finanszíroz ni, ám pénzüket a botrányoktól tartva Mircea Geoana pártelnök vehemensen visszautasította. A bukarestiek a főpolgármesteri hivatalban uralkodó fejetlenség megszüntetését, a korrupció megnyirbálását várják Oprescutól. Ő pedig még azt is megígérte, hogy a kö zlekedési dugók enyhítésére pillérekre emelt, a várost átszelő autópályát épít. vissza Magyar manna Népszabadság • Kis Tibor • 2008. június 19. Markó Béla szerint mostantól megy egyedül is. Hirtelen hangulatváltásának k étségkívül van alapja, még akkor is, ha ugyanő a legutóbbi hónapokban, ha nem is épp nemzethalált, de kollektív politikai öngyilkosságot vizionált a helyi választásokat követő időkre. Mármint ha a magyar ellenlábas Szász Jenőcsapat jól szerepelne. A vége redmény láthatóan nagyon megnyugtatta Markóékat - talán túlságosan is. Tény persze, az RMDSZ mármár kiütéssel felérő győzelmet aratott az MPP felett. Olyannyira, hogy ennek arányát Markó döntő fölénynek érzékeli. E benyomást egyébként józan számok támaszt ják alá: ötször több megszerzett RMDSZszavazat, mint MPPvoks. S a hab a tortán: Szász Jenő személyes megszégyenülése - a saját fellegvárában. Ha úgy vesszük tehát, Markóéknak jó okuk van az örömre. Egyértelműen kiderült: a vele szemben fellépett MPP könn yűnek bizonyult. Az RMDSZ szinte mindent vitt. Mégis az lenne most a legnagyobb tévedése az RMDSZnek, ha beleélnék magukat, hogy megint egyedül ők az urak az erdélyi magyar politikai porondon. Ha ez az érzés végképp eluralkodna rajtuk, az politikai fark asvaksággal érne fel. Mert bármennyire totálisnak állítja is be sikerét a nagyobbik magyar párt, ez azért nem volt az. Az MPP ugyanis megszerzett hídfőállásokat a Székelyföldön. Annyit persze nem, hogy önálló erőként bekerülhetne ősszel az újjáalakuló buka resti törvényhozásba. Ettől függetlenül Székelyföldön megkeseríthetik Markóék életét a kampányidőszakban, hiszen ott jelöltjeik többnyire hajszállal maradtak le. Ugyanígy szerezhet álmatlan éjszakákat Markóéknak a helyi szavazás iránti magyar érdektelenség . Először fordult elő, hogy a magyar megyék alulmúlták választási kedvben a román régiókat. Ráadásul soha még ilyen kevés magyar nemzetiségű polgár nem adta voksát magyar pártokra. A magyar közöny és a tömeges átszavazás önmagában olyan pofon mind az RMDSZvezetés, mind pedig Szászék számára, amelynek hosszú távú hatásai akár végzetesnek is bizonyulhatnak egy (vagy két) etnikai párt szempontjából. A magyar voksolók bölcsebbek. Előbb vették észre, hogy pártjaik előtt új és fontos kihívások állnak. Egyrészt elvárják tőlük, hogy főleg az ő napi gondjaikkal törődjenek. De azt is jó néven vennék, ha valóságtól elrugaszkodott programjaik bűvöletében észrevennék a Romániába bezúduló modernizációs vihart, amelynek gyümölcseiből a magyar közösség is részesedni akar . Ha nem Markóékkal vagy Szászékkal, akkor a román szociáldemokraták vagy demokraták révén. A küzdő felekről viszont e pillanatban nehéz elképzelni, hogy alapvető dolgokban képesek lennének megegyezni a parlamenti megméretésig. Egyik túlságos gyengesége, a másik túlnyerése csapdájában vergődik. Marad számukra valószínűleg a különállás. Vele pedig az MPPnél a teljes eljelentéktelenedés kockázata, az RMDSZnél pedig a balettozás az 5 százalékos küszöbön. vissza
