Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-17
35 Ellenkezőleg: azt is sokallották, amit a szövetség minimális célnak tekintett. Azzal sem próbálkoztak, hogy magyarokat is bevonjanak saját veze tő struktúráikba. Ez a baj az RMDSZszel is. Úgy szeretné bekebelezni az MPP választóit, hogy voltaképp semmit sem ajánl nekik. Legalábbis azt nem, ami a másik oldalra vonzotta őket. Egy kicsit olyan ez, mint amikor egy lánynak csak anynyit mondanak: gyer e fel a kéglimbe! Markó Béla akkor szólíthatja meg eredményesen az MPP szavazóit, ha azt is hozzáteszi, az RMDSZ felkéri a szövetség színeiben megválasztott székelyföldi polgármestereket, írjanak ki helyi népszavazást a területi autonómia kérdésében. Amíg ezt nem teszi meg, be kell érnie azzal, mint a magyar szavazatokra ácsingózó román pártok: a kicsik szavazatait csak a vezetőikkel való megegyezés útján lehet megszerezni. vissza Szerzo: Gazda Árpád Kollektív amnézia Magya r Szó 2008.06.17. Szemünk előtt ismét egy spanyol szappanopera játszódik le, amelyet történelmi útkereszteződésnek becézve igyekeznek eladni, s amelyben a tárgyalások végeredményétől függ, hogy az „európai utakon”, vagy pedig az „orosz tévutakon” indulu nk el. Az egésznek a forgatókönyve valójában a latinamerikai sorozatok legnagyszerűbb pillanatait idézi fel, a tárgyalások pedig tulajdonképpen a lényeg üledéke körül folynak, természetesen a mindent észrevevő mágnások vizslató szemei előtt. Mert amíg va n mit ellopni, és akad még valami, amit nem legalizáltak, félek, hogy e mindent fürkésző tekinteteknek eszük ágában sincs mielőbb Európába érni, ahol éppen az ő egyeduralmuknak igyekeznek véget vetni, s ahol ezek az emberek a legnyomorúságosabb utcai keres kedők lesznek majd, akiket bekap a legelső középszerű európai áruházlánc. És most valójában az egész egy kis számtantól függ. Tényleg elviselhetetlenül hangzik az a hír, hogy azon a bizonyos kalemegdani tornácon az egyébként is sötét Szerbia legsötétebb a lakjai aláírták a belgrádi feketekoalícióról szóló szerződést. Az újvidékiek négy évvel ezelőtt szépen figyelmeztettek mindenkit, hogy egyáltalán nincs nevetnivaló azon, hogy a radikálisoknak ajándékozták Vajdaság fővárosát. Hanem éppen akkor kezdhettünk el igazán aggódni, mivel Vajdaság mindig is Szerbia avantgárdja volt. Az aggodalom helyett pedig az „európai erők” mindent megtettek, hogy felmentsék a radikálisokat és a szocialistákat a felelősségre vonás alól. Még az alkotmányt is velük közösen hozták m eg. Amennyiben fekete kormány alakul meg, köztársasági szinten is nehéz idők várnak ránk. És súlyos, részeg tántorgás. De mi van akkor, ha a kormányt az európai beállítottságú erők alakítják meg a „szociális érzületű” Szerbiai Szocialista Párttal? Eh, ebb en az esetben jobb lesz, mert csupán alkoholmámoros tántorgás vár ránk. És tényleg undorító mindaz, ami történik, ahogyan az elnök beszédje is az, a kilencvenes évek és a kétezres évek politikai erőinek a nemzeti megbékéléséről. Undorral tölt el az az Eur ópa is, amely, amennyiben szükséges, felveszi az SZSZPt a Szocialista Internacionáléba, és megbocsát neki mindent. Teljesen mindent. Mert ezek az emberek valójában nem is tudják, hogy mit is kezdjenek velünk. No de elnézést, hölgyeim és uraim, de milyen nemzeti megbékélésről is van szó? Az azokkal történő kibékülésről, akik mindannyiunkat megkínoztak, kiraboltak, és elszigeteltek az előző évtizedben? Azokkal, akik miatt millió édesanya jajveszékelt gyermeke sorsa felett? Azokkal, akik megrendezték Vukovar t, Szarajevót, Dubrovnikot...? Azokkal, akik visszavonhatatlanul egész életünkre megbélyegeztek bennünket, és eloroztak tőlünk mindent, ami ért valamit, s amiben hittünk? Amennyiben ez a feltétel - elnézést, hogy most káromkodok - de csesszétek meg a nemz eti megbékélést. Igaza van annak a barátomnak, aki szerint amennyiben Szerbiában kifognák az aranyhalacskát, az pedig felajánlaná, hogy teljesíteni fogja megmentői egy kívánságát, azok egyhangúlag felordítanának, hogy: kollektív amnézia! Minap jelentek m eg az első fényképek egy Amazónia mélyén élő indián törzsről. A fotókon meztelen emberek, elutasítva a nyugati civilizáció vívmányait, íjaikkal egy repülőgépet próbálnak eltalálni. Bizonyos időszakon belül magától értetődő lesz az is, hogy szerb polgárok fotói járják be a világot, ahogyan meztelenül és íjakkal a kezükben megcélozzák az üres eget. Ennek az amazóniai törzsnek a harcosait még meg is lehet valahol érteni, de ki értene meg minket? Hogyan lehet egyáltalán megérteni politikai emberevőink emberte lenségét, becstelenségét és végtelen aljasságát? Vane nekik gyermekük? Szégyelljék magukat.
