Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-06
17 - Ezt követően hihetetlenül felpörögtek az események, hiszen a párt megalakulásával párhuzamosan elkezdődött a választási kampány, hogy aztán — alig féléves lét után — az új szlovák kormány tagja legyen a Magyar Koalíció Pártja, amiből — végül — nyolc éves felelősségvállalás lett. Miként hatott ez a pártépítésre, a meglévő ideológiai és személyes szembenállásokr a, a szlovákiai magyarságra? - A kormányzati szerepvállalás, az én meglátásom szerint, sokkal több pozitívumot hozott, mint amennyi negatívummal járt. A kezdeti stádiumban háttérbe szorította azokat a vitákat, amelyek a gyors egyesítés miatt nyitva hagyo tt kérdésekként feszültségeket hordoztak, hiszen politikusainknak regionális és központi szinten is a hatalmas kihívásokra kellett koncentrálniuk Hiszen akkor még nyitott kérdés volt, hogy belebukunke a kormányzás terheibe, avagy bizonyítjuk, hogy van a s zlovákiai magyarságnak kormányképes elitje. Ez a külső és belső nyomás egyébként egészen 2006ig eltartott. Tény ugyanakkor, hogy közben elhanyagoltuk a párt belső építését, kevésbé figyeltünk a szlovákiai magyar társadalom igényeire, a párt beágyazódására a társadalomba, sőt, bizonyos értelemben és mértékben eltávolodtunk választóinktól, amit az is igazol, hogy 2006ban ötvenezzerrel kevesebb támogatónk volt, mint a korábbi két parlamenti választáson. - A szlovák politikai elemzők és a nemzetközi politik ai körök viszont igen pozitívan értékelik és mind a mai napig elismerik az MKP kormányzati teljesítményét. - Az MKP nyolcéves kormányzati szerepvállalása több, mint vállalható. Sőt, én állítom, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban tanúsított polit ikai és társadalmi magatartásunk is felvállalható. Állítom, hogy a szlovákiai magyarság és politikai reprezentációja többet adott a szlovák államnak és politikának, mint amennyit mi cserébe kaptunk, vagyis az én megítélésem szerint adósunk a szlovák politi ka. Arra gondolok, hogy a szlovákiai magyarság érett politikai magatartása nélkül nem lehetett volna kezelni a mečiari éra antidemokratikus és kisebbségellenes politikai turbulenciáit, azt követően pedig nem lett volna olyan gyors a konszolidáció és olyan sikeres Szlovákia felzárkózása szomszédaihoz, illetve az európai struktúrákhoz. Nem azt mondom, hogy nélkülünk ezt Szlovákia nem érte volna el, de azt igen, hogy nem olyan kondícióban, amilyenben van, nevezetesen hogy megbecsült és példaértékű tagja az Eur ópai Uniónak és a NATOnak, s napjainkban immár az euró bevezetésével van elfoglalva az ország, amivel a nemzetközi élet érdeklődésének a középpontjában van. Tehát nemcsak az európai és euroatlanti csatlakozással kapcsolatos politikai feladatrendszer nem v alósulhatott volna meg nélkülünk, hanem azok a reformok sem, amelyeknek a motorja voltunk a második Dzurindakormány idején, s amelyek gazdasági eredményei most csúcsosodnak. - Mindezek ellenére az elmúlt egy évben megint a szembenállások, a nyilvános vi ták, a kölcsönös vádaskodások jellemzik a magyar pártot. Sokan úgy vélik, most köszönnek vissza a hárompártiság idején lezáratlanul maradt viták. Ön szerint sem mosódtak még el a hárompártiság törésvonalai? - Nem a korábbi hárompártiság köszön vissza, új jelenségről van szó. A nyolcéves kormányzás velejárója volt az is, hogy érdekcsoportok alakultak ki a pártban, illetve a párt körül, amelyek érdemtelenül kaptak nagy befolyást a párt döntéshozatali rendszerében. Erről szólt a tavalyi tisztújító közgyűlésü nk, ahol én lettem az elnök és új elnökséget választottunk. Egy törésvonal vált láthatóvá a párton belül, hiszen nyíltan került szembe egymással az a néhány ember, akik egyéni érdekek mentén politizáltak és azoknak a nagy csoportja, akik a közösségi értéke k képviseletében látják az MKP küldetését. A viták tehát hatalmi kérdéseket rejtenek magukban, mert, sajnálatos módon, a vesztes fél nem tudja elfogadni, hogy megszűnt kiváltságos helyzete a pártban. Sajnálatos, mert valóban szinte háromhavonta kell kezeln i újra és újra ezen értelmetlen hatalmi játék okozta villongásokat. Értelmetlen, mert vidéki tagságunk, de szimpatizánsaink, választóink zöme is az új vezetés álláspontját vallja, amelyik kor- és sorsparanancsként mondatja velünk: az MKPnak, mint a szlová kiai magyarság egyetlen legitim politikai képviseletének a közösségi értékek felvállalása és érvényre juttatása lehet csak a politikai krédója. - A tíz év tapasztalata, de különösen az elmúlt két ellenzéki év azonban más igényeket is megfogalmaz a szlová kiai magyarság részéről. Nagyobb nyitottságot várnak el a párt új vezetésétől a szlovák partnerek megválasztása során. Magyarán: nem tartják szerencsésnek, hogy az MKP "leragadt" Mikuláš Dzurinda pártja és Pavol Hrušovský Kereszténydemokrata Mozgalma melle tt, választóik fontosnak tartanák a Robert Fico kormányfő vezette, nagy népszerűségnek örvendő SmerSzociáldemokráciával való együttműködés javítását. Elképzelhetőnek tartja, hogy a 2010es választások után esetleg a Smerrel vállalna közös kormányzati fele lősséget az MKP?
