Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-06
10 hogy az okat ebben a percben az ellenzék sem tudná megjavítani. Egyetértett azzal is, hogy a Kárpátmedencében korszakváltás zajlik. Egy nappal ezelőtt Budapesten a parlament Külügyi és határon túli magyarok bizottsága meghallgatta a Magyar Koalíció vezetőit. Az egymásra való odafigyelésnek ez a fontos gesztusa életes tartalommal telt meg, ami a legjobban abból látszott, hogy a vajdasági pártvezetőknek feltett kérdések zöme kimondottan, vagy áttételesen a Kárpátmedencében zajló korszakváltást érintette. A magyarmagyar kapcsolattartás új szakasza szemmel láthatóan elkezdődött. A tét az, követő, vagy kezdeményező magatartást kíváne tanúsítani a Kárpátmedencében élő magyarság, s a magyar diplomácia a külpolitikai tevékenység során? Ez azért fontos, mert a kisebb ségi közösségek autonómiaköveteléseik támogatását, képviseletét a magyar diplomáciától várják, s pártjaik – ez idő szerint – partra vetett halként kapkodnak politikai oxigén után. Szabadkán Lengyel László is elismerte: a szomszédos államoknak – miután magu k is EUtaggá váltak – nincs többé szüksége alibire. Arra, hogy a rendszerük demokratikus voltát a határon túli magyar pártok „kormányzati felelősségvállalásával” bizonyítsák. A határon túli magyar pártok politikai súlycsökkenésének Erdélyben is vannak je lei, a Magyar Koalíció tapasztalatai pedig több fontos következtetés levonását is lehetővé teszik. A versenypárt versenyhátránya Az első rögtön az, hogy a kisebbségi magyar versenypárt eleve hátrányban van. Különösen akkor, ha a legerősebb, magát demokr atikusnak nevező szerb párt nemcsak a saját maga által felállított bizalmi minimum elfogadását várja el tőle, de – s ez új elem – halálos ölelésben a szavazóitól is meg akarja fosztani a magyar politikai partnereit. Kelle bizonygatni, hogy a Tadićféle De mokrata Párt nagyobbat tud mondani, s főleg többet tud ígérni, mint Pásztor István meg a VMSZ. Egyszerűen azért, mert a szerb politikai színtéren a két versenypárt soha sem lehet egy súlycsoportban. Másodszor, a nagy csinnadratta ellenére, a vajdasági mag yar pártoknak akár koalícióban, akár egyenként nincs akkora súlya, mint korábban. A korábbi, legalább formálisan partneri viszony egyre inkább egy új viszonyulás váltja fel, melynek lényege, hogy a vajdasági magyar pártok váltópénz szerepbe szorulnak. Péld ául úgy, hogy „segíteni kell a szerbiai demokratikus folyamatokat”. Mit lehet erre mondani? Semmit, hiszen, ha a vajdasági magyar pártok ezt az egy szálat is elvágják, magukra maradnak az elveikkel, autonómiakoncepciójukkal. A körül öttük sündörgő, egyre éhesebb és dühösebb magyar megélhetési politikusok gyűrűjében. További nehézség, hogy a Magyar Koalíciónak, illetve a VMSZnek úgy kell gúzsba kötve táncolni, hogy tudja: a magyarok akár Tadićnál is őszintébben igyekeznek Európa felé, mégis nekik kell engedniük, s nekik kell ezt a tényt úgy megmagyarázni a magyar választóknak, hogy azok ezt el is higgyék, és a bizalmukat szavazatokkal is kimutassák. Ne siránkozzunk: ez nem lehetetlen, de semmiképpen sem könnyű feladat. A helyzet széps ége nehézsége A Magyar Koalíció közös autonómiakoncepciójának VII. pontja az autonómiakoncepció végrehajtásáról kimondja: „A Magyar Koalíció kezdeményezi a Szerb Köztársaság hatalmi szerveinél, hogy kezdjenek tárgyalásokat a magyar közösség legitim polit ikai képviselőivel autonómiakoncepciónk megvalósításáról, különös tekintettel a személyi elvű autonómia szervének hatásköréről, megválasztásáról és finanszírozásról szóló törvény elfogadására. A vajdasági magyarság politikai szervezetei ezúton is kifejezi k készségüket, hogy tevékenyen részt vállaljanak a koncepció elemeit jelentő jogszabályok és intézkedések előkészítésében.” Ugyanakkor, a Tadićféle koalíció egy másik a G17 nevű párthoz tartozó tisztségviselő az alákérdező riporternek a B92 TV esti műsorá ban tegnapelőtt, nemes egyszerűséggel kijelentette, a Magyar Koalíció autonómiakoncepciójának megvitatásáról akkor sem lehet szó, ha azt a koalíció hivatalosan kezdeményezi. Na tessék! Kell ékesebb bizonyíték arra, hogy a vajdasági magyar pártoknak a súlya a béka feneke alatt van? Ezzel a helyzettel úgy kell szembenéznünk, hogy a politikai súlyveszteségünket magunk azért ne növeljük. Mi a VMDPben úgy gondoljuk, segítenünk kell. Mert most a Koalíció tekintélyéről van szó. Jó megoldásnak látszik, hogy az aut onómiakoncepció hathatós budapesti támogatásának hiányában az a néhány VMDPés tanácsnok és az egy szem tartományi képviselő szó nélkül rá szavazzon a VMSZ által lebonyolított egyezkedések eredményeire. Attól függetlenül, mennyire fűlik hozzá a fogunk. Enn ek fejében azonban a VMDP mint programpárt, amelynek a
