Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-28
24 Levél Miskolczi Józsefnek Magyar Szó 2008.05.28. Öt civil szervezet tegnap levelet intézett Miskolczi Józsefhez, a Vajdasági Magyar Civil Szövetség (CISZ) Elnöksége elnökéhez, amelyben a következők olvashatók: „Tisztelettel értesítjük, hogy az alulírott öt civil szervezet elnöke a mai napon megfontolás tárgyává tette a Vajdasági Magyar Civil Szövetségbe való betársulás kérdését. Az al ábbi megállapodásra jutottunk: Mindannyian hívei vagyunk a magyar összefogásnak, ezért elvben támogatjuk a kezdeményezést, hogy mi is társuljunk a Szövetségbe. Szeretnénk azonban felhívni a figyelmet, hogy a délvidéki magyarság alapvető kérdései a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) dőlnek el. Javasoljuk ezért, szervezzen mielőbb megbeszélést a már társult, és a még nem társult civil szervezetekkel, hogy állást foglaljunk az MNT jogállása kérdésében.” A levelet az Árgus - Vajdasági Magyar Kisebbségügyi Civil S zervezet, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület, az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, az Újvidéki Magyar Olvasókör és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete írta alá. Valamennyi alulírott civil szervezet újvidéki székhelyű. vissza Glória – kinek? ÚMSZ Székedi Ferenc | 20080528 07:44:59 Az egyház, akárcsak a papság lelkitársadalmi szolgálata – egyetemes, a közvetlen politizálás pedig éppen ezt veszélyeztetheti. Viszont a híveket arra buzdítani, hogy keresztény lelkiismeretük szerint vegyenek részt a helyi politikai életben, felelősségük tudatában szavazzanak, az a közjót szolgáló cselekvés. És felhívásukkal ezt tették az erdélyi magyar egyházak. A romániai magyar – magyar kampányban – amely különösképp en a véghajrában jóval hevesebbnek tűnik, mint a román – magyar versengés – egész sor olyan mozzanat akad, ami elgondolkodtató, ami megmosolyogtató, ami a legmerészebb ötletekformák latba vetésével sem lépi túl a tisztesség és a jó ízlés határait. Találni s ajnos olyan vonatkozásokat is, amelyekről mindez nem mondható el. Különösképpen visszatetsző, ha valaki idegen tollakkal ékeskedik, ha úgy gondolja, hogy a kölcsönvett személyiség emberierkölcsi nagyságából, idézett gondolataiból rá is hull néhány olyan fénysugár, amelyekből glóriát fércelhet saját feje fölé. Egyes, autókon száguldozó, jelentős pénzek és kampánypénzek fölött uralkodó, „ma itt vagyok, holnap ott vagyok” típusú jelöltek például nagyon szívesen idézik Márton Áron püspök mondásait, olyan ö sszefüggésekben, miszerint „én is vállalom, mint a Püspök Úr, én is azt gondolom, mint a Püspök Úr, én is úgy fogok dolgozni a közösségért, mint a Püspök Úr”, ám miközben szánalmas igyekezetükben megpróbálják választási tőkévé silányítani a nevét, éppen a rról feledkeznek meg, hogy Márton Áron püspök börtönben, kényszerlakhelyen, szobafogásban, üldöztetve és megfigyelve, teljesen más körülmények között hangoztatta a maga keresztényerkölcsi elveit, emberségét, nemzetet és nemzetiséget féltő szándékát akár a korabeli magyarországi, akár a korabeli romániai hatalommal szemben. Manapság megint sokat beszélnek róla: politizáljon az egyház, ne politizáljon az egyház, a községekben vagy városokban vállaljanak vagy ne vállaljanak világi közképviseleti szerepet az Isten és az egyházak szolgálói, mindkét oldalról felsorakoztatva közösségi és egyéniemberjogi érvek tömkelegét. Nem új keletű a vita, így megy ez már hosszúhosszú évszázadok óta, és senki számára nem titok: az egyház politizál. A nagy kérdés azonban a z: hogyan és milyen szinten? Érdemese valamelyik párt érdekében a papokat olyan közvetlen helyi politikai szerepvállalásra buzdítani, amelynek eredményeként maguk is a megosztás eszközei lesznek, noha ők az egész közösség lelki szolgálatára esküdtek fel? Elmondhatjae az egyik párt színeiben induló és a szószékről prédikáló tanácsosjelöltpap, hogy kizárólag politikai eszmetársaim a keresztények, más közéleti nézeteket vallók pedig a keresztény értékek tekintetében híjával találtatnak?
