Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-03
49 – A kolozsvári ingatlanbérek viszonylatában én ezeket az összegeket nagyon alacsonynak tartom. Hadd tegyem hozzá, hogy az egyházaknak ezer feladatuk van, nem csak a hitélet terén, hanem például az oktatásban is. Ott vannak a visszakapott gimnázi umi épületek, ezeket restaurálni kell, amire állami pénzt nem költhetünk. Mindez terhet ró az egyházakra. Az egyetemi oktatás külön szegmens, az intézmény megalapításakor az egyházak erkölcsiszellemi alapot nyújtottak hozzá, és anyagilag is támogatják a l ehetőségek szerint, de nem kötelezték el magukat az egyetem fenntartása mellett. – Magyar kormányzati körökben nehezményezik, hogy önök a megnövekedett romániai bérekre hivatkozva megemelték a személyi jövedelmeket, ugyanakkor ezzel ellentétesen érvelve, az alacsony életszínvonal miatt igen csekély tandíjakat kérnek. Mi erre a magyarázat? – Amikor az egyetem elindult, az átlagos romániai tanári bérek másfélszeresét fizethettük, hogy képzett oktatókat verbuváljunk. Ma már a bérek a minimumon vannak, sőt, e gyes esetekben az alatt. Nem válhatunk ki a romániai közegből, ha ott emelkednek a bérek, akkor nekünk is lépnünk kell. A tandíjak esetében pedig szem előtt kell tartanunk azt, hogy sok magánegyetem létezik, még a Székelyföldön is. Ezek az intézmények mege ngedhetik maguknak a diplomagyártást, azt, hogy párszáz euróért oklevelet adnak valakinek, még tanulni sem kell hozzá. A SapientiaEMTE viszont nem erre vállalkozott, hanem minőségi oktatást szeretne megvalósítani. Nem vezethet tehát be olyan költségeket, amelyek arra késztetnék a diákokat, hogy inkább válasszanak egy magánegyetemet, hiszen ott könnyebb is és olcsóbb is, esetleg közelebb is van. Figyelembe kell vennünk a népességcsökkenést is, azt, hogy a létszámért kell harcolnunk. – A tandíjas helyek ará nyának növelése nem szerepel terveik között? Jelenleg ugyanis a helyek két harmada tandíjmentes. – A hazai rendszerhez kell alkalmazkodnunk, ezért az újonnan alakult szakok között akad olyan is, amely teljes egészében tandíjas, és amint indulnak új évfoly amok, fokozatosan próbáljuk növelni a tandíjas helyek számát. Menet közben persze nem lehet, ha valaki tandíjmentesen kezdte el az egyetemet, úgy is kell befejeznie azt. – Az elmúlt évek során számos telket és ingatlant vásároltak fel, sokat is építkeztek . Volte valamilyen stratégiai terv a beruházások mögött? A támogató ugyanis úgy látja, hogy ezen a téren hiányosságok mutatkoznak, mi több, némi telekspekulációra is sor került olykor. – Ezt nagyon rosszallóan hallom. Székelyudvarhelyen vagy Kolozsváron ezelőtt 5 – 6 évvel egy hektár földet meg lehetett vásárolni kétezer euróért. Nem mi vagyunk ügyesek azért, mert ma ez a százszorosát éri. Egy gazdasági közegben élünk, és nem azért vásároltuk akkor a telkeket, mert bizakodtunk, hogy egyszer majd fel fog men ni az ára, hanem mert nagyon olcsók voltak. Arról volt szó, hogy Kolozsváron például campus, könyvtár épül. Időközben a tervekről le kellett mondani, kisebb területen, szerényebb elképzelések szerint kell építeni. Ma ezeknek a telkeknek az értékesítésével fejleszthetjük tovább az egyetemet, érhetjük el az akkreditáció vonatkozó követelményeit. Minket ezért tulajdonképpen meg kellene dicsérni, de nem érdemeljük meg, mert a helyzet a romániai konjunktúrából származik. – Ön szerencsésnek tartjae a magyarorsz ági források helyszínek közötti leosztásának eddig alkalmazott sémáját, a 30 – 30 – 30 – 10 arányt? – Eleinte a helyszínek rivalizáltak kissé egymással, márpedig Erdélyben meg kell tanulni a közös fejlesztés érdekében együttműködni. A pénzelosztás módjának kösz önhetően is kialakult egy viszonylagos egyensúly, egy struktúra, amelyhez most veszélyes lenne hozzányúlni. – Ha már a helyszínekről van szó, a Partiumi Keresztény Egyetem integrálódására vane még esély? – Erről nehéz lenne jósolni. Hosszú távon minden esetre együttműködünk, és a PKE elfogadja a közös fejlesztési stratégiákat is.
