Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-03
42 A Sapientia – EMTÉről – a kíméletlen tények nyelvén – Erdélyi magyar k özösségünk önbecsülésével sincs minden rendben Szabadság • 2008. Május 03. • Tibori Szabó Zoltán 2000 óta egyik kormány sem támogatta kétmilliárd forinttal Sűrűsödnek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) anyagi biztonságával kapcsolatos vészkiáltások. A végveszélyt emlegetők azt a pénzt keveslik, amelyet az intézményt finanszírozó magyar kormány évről évre az EMTE működtetésére és fejlesztésére fordít. Azt állítják, a jelenlegi magyar kormány megszegte az egyetemet 2000ben alapító Orbánkabinet ígéretét, hogy Magyarország évente kétmilliárd forintot utal majd át a költségek fedezésére, s hogy a Budapestről kapott összeg mára szinte a felére zsugorodott. Az egyetemalapítási dokumentumok, az átutalt összegek és az átvilágítási céllal az é vek során készített akták mást mondanak: az EMTE szórta a pénzt, megállapodásokat rúgott fel, a fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval, más forrásokat nem vont be, kizárólag a magyar adófizetőre támaszkodott. A tények feltárása végett érintetteke t szólaltattunk meg, dokumentumokat tanulmányoztunk át. Az erdélyi magyar történelmi egyházak patronálása alá helyezett SapientiaEMTÉnek megvolt a maga eredendő bűne. Annak idején, az első botrány kirobbanását követően, a sajtó részletesen ismertette, h ogy a székelyföldi szállodaprivatizáció mintegy hatmillió dollárjának mi volt az útjasorsa, s hogy az intézményt beindító programirodák mekkora összegeket emésztettek fel, gyakorlatilag számolatlanul. Csak az nem derült ki, hogy az eltűnt pénzekből mennyi jutott magánzsebekbe, esetleg pártkasszába. Aztán a dolgok „mederbe” kerültek: az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett, a közbeszerzési kötelezettségekről megfeledkezett, ötletszerű fejlesztésekbe bocsátkozott, s ek özben várta évente az újabb pénzeket Budapestről. A mítosz szerint az Orbánkormány évente kétmilliárd forintot küldött. Az igazság az, hogy egyik kormány sem utalt át kétmilliárdot évente a Sapientiának. Az ténylegesen átutalt összegek a következők (mill ió forintban): 2000 – 1850,90; 2001 – 1895,50; 2002 – 1687,10; 2003 – 1837,05; 2004 – 1448,72; 2005 – 1746,59; 2006 – 1380,01; 2007 – 1278,79; 2008 (januármárcius) – 483,74. Idén április elsejéig tehát a magyar költségvetés összesen 13 608,40 millió Ftta l finanszírozta az EMTÉt. Ennek az összegnek az 5,81 %át a kolozsvári, 24,87 %át a csíkszeredai, 26,93 %át a marosvásárhelyi karok, 25,98 %át pedig a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem (PKE) kapta meg. Az összegből az egyetem rektori hivatala 7,05 százalékot, a Sapientia Alapítványi Iroda 3,38 %ot, a Kutatási Programok Intézete pedig 4,87 %nyit emésztett fel. Az EMTE működését többször átvilágították. Az egyik legszakszerűbb auditálást 2004 elején a Dr. Antal Kft., a legutóbbit pedig a Providenti a Kft. végezte. A mindeddig bizalmasan kezelt jelentésekből kiderül, s az átvilágítók számára is egyértelmű volt, hogy az intézményben rengeteg visszaélés történt. Szerződések maradtak lezáratlanul, a szerződött összegek jelentős részét pedig nem számolták el. A finanszírozásban nem valósult meg az, amit az EMTE már 2000ben az alapító okiratban felvállalt, hogy ti. az egyetem finanszírozásához a magyar költségvetés mellett az alapító erdélyi egyházak, önkormányzatok és közösségek is hozzájárulnak, de más f orrásokat is igyekeznek bevonni. A későbbiekben maradt kizárólag a magyar állam. Olyan mértékben támaszkodtak Budapestre, hogy az egyetemen jó ideig pályázási tevékenység sem folyt, de az intézmény semmit nem tett annak érdekében sem, hogy az óhajtott önál ló magyar egyetem eltartásához legalább az egyre jobban izmosodó erdélyi magyar vállalkozói réteg járuljon hozzá. Az egyházak nemhogy nem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított i ngatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak. Példa erre a nagyváradi eset, ahol az EMTE évi 5000 eurót fizetett bérként az egyházkerületi és egyetemi székházért, 4000 eurót az Arany János Ko llégium régi szárnyáért, csaknem 15 ezer eurót a Mihai Viteazu utca 3. szám alatti ingatlanért. Kolozsvári példa a Déva utca 19. szám alatti ingatlan, amelyért a magyar állam havi 390 ezer forintnyi bért plusz üzemeltetési költséget fizet szintén a reformá tus egyháznak. Az egyházvezetők sem jártak rosszul. Tőkés László püspök, mint a PKE vezető testületének elnöke „irányítóként” havi 4000 új lejt inkasszált, Kató Béla kuratóriumi elnök pedig havi 450 ezer Ftnyi bért vett fel. Éveken át tetemes „havi pénze k” kerültek olyan kuratóriumi tagok zsebébe, akik még az ülésekre sem jártak el, de persze olyan egyetemi vezetők is megszedték magukat, akik az intézményt később otthagyták.
