Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-08
9 közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsgaeredmények maguké rt beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! Végzettjeinknek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babeş – Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukar esti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A ferdítések ellensúlyozásaképpen hadd mondjuk itt el azt is, hogy az oktatás tartalmára vonatkozó akkreditációs feltételek is teljesülnek az EMTEn. Az egyetem tudományos eredményei számott evőek, az oktatók tudományos termékei egyre nagyobb számban jelennek meg a nagy nemzetközi adatbázisokban is jegyzett szakmai folyóiratokban, és az egyetemet jegyzik már a romániai felsőoktatási intézmények tudományos tevékenységét felmérő szaklistán. Az i ntézmény rangos szakmai rendezvények szervezője vagy társszervezője. Az egyetem összes oktatója a törvényeknek megfelelően, és oktatási minisztérium által jóváhagyott versenyvizsgakritériumok szerint, nyilvános versenyvizsga útján került az intézményhez. Az adminisztratív állások betöltése is minden esetben nyilvános pályázat útján történik. A minőségbiztosítási rendszer meghonosítása az egyetemen egyelőre elsősorban a számbavételre adott alkalmat, de a rendszer következetes működtetése elsődleges fontossá gú cél az elkövetkező időszakban. A cikkíró kinyilvánítja, hogy „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó be leegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata.” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás mi nden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. A Kuratórium minden ilyen összeg sorsáról döntést hoz, ennek alapján szerződésmódosítási vag y meghosszabbítási kérelem születik, amit a finanszírozó magyar kormány képviselői jóváhagynak, a szerződésmódosítást aláírja az Alapítvány elnöke és a magyar kormány képviselője. Az elszámolásokat folyamatosan és részletekbe menően ellenőrzi a támogató á ltal kijelölt, már említett Programiroda, amely történetesen azonos a vezércikkben is szereplő, átvilágító Providentia kftvel. Nem szeretnénk az olvasókat túl sok technikai részletkérdéssel untatni, azonban napnál is világosabbá szeretnénk tenni, hogy a r ossz szándékú ferdítések teljesen alaptalanok. Kissé furcsa is lenne az a magyar állam, amelyik ennyi visszaélés, törvénytelenség mellett, vagy ezeket követően, megszakítás nélkül tovább finanszírozna, lassan kilencedik éve egy ilyen, hatalmas pénzalapokat folyamatosan elsinkófáló nagyüzemet, amilyent Tibori fest elénk. Az intézményi akkreditáció, az egyes szakok jelenleg folyamatban levő akkreditációján túl, újabb megmérettetés elé állítja a közeljövőben az egyetemet. Az intézményi akkreditáció követelmén yrendszere már olyan, finanszírozással és infrastruktúrával kapcsolatos feltételeket tartalmaz, amelyek jelenleg nem teljesülnek, és amelyek a tervezett fejlesztések nélkül és a működést biztosító finanszírozás aktuális szintje mellett nem is teljesíthetőe k. A román akkreditációs bizottság például előírja, hogy az egyetem éves bevételeinek 30%át fejlesztésekre fordítsa. (Ez az arány a költségvetési megszorítások miatt a tavalyi évben mindössze 1,7% volt.) A további fejlesztések mellett szól az is, hogy még nincs minden helyszínen kialakítva a megfelelő infrastruktúra. Ezért kívánja az egyetem egyes, időközben felértékelődött telkeinek eladásából származó bevételeit ingatlanfejlesztésre fordítani. Ez is természetesen a finanszírozó tudomásával történik: hóna pok óta folyik az egyeztetés a kialakítandó fejlesztési alap felhasználásának mikéntjéről! Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják, a törvény által előírt szakmai és e gyéb kompetenciákra vonatkozó kritériumok alapján. A rektort és a dékánokat a Kuratórium választja meg, titkos szavazással. A megválasztott tisztségviselőket a demokratikusan megválasztott Szenátus, illetve a kari tanácsok ugyancsak titkos szavazással hagy ják jóvá, a bemutatott menedzseri programok alapján. Mindez összhangban van a román törvények, az Alapítvány Statútumának és az egyetemi Chartának az előírásaival. Nem értjük, hogy Tibori miről beszél, el nem tudjuk képzelni, hogy kit kinek a rokonának vél ? Itt is csak annyit lehet hozzátenni, ha tudta volna, megmondta volna. Végezetül talán nem érdektelen egy rövid bekezdés erejéig kitérni a cikk nyelvezetére, mert jól megvilágítja a cikkíró szándékait. A cikk az „eredendő bűn” kifejezéssel indít, ennek r évén teremti meg a kapcsolatot az alapító egyházak és az alapított intézmény között. Ezután szinte minden mondatban megjelenik valamilyen manipulatív
