Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-03
35 miniszter kihasználhatja és visszaélhet ezzel a paragrafussal. Azt mondhatja: „én csak azt tehetem, ami a törvényben le van írva“, nem sért törvényt, ha például a szlovák ó rák számát heti hárommal magasabban határozza meg, mint a magyar órákat. Ez az első gond. A másik probléma az, hogy a törvény szerint csak a szlovák tankönyvek magyar fordításait használhatják majd az iskolákban. Kérdem én: miből fogja megtanulni a magyar gyerek a magyar népdalokat, a magyar történelmet, vagy a Kárpátmedence földrajzát – ezek a szlovák tankönyvekben meg sincsenek említve. A harmadik dolog pedig az iskolai ellenőrzést illeti. Azt hiszem elvárható lenne, hogyha az állam ellenőrzést akar tart ani a magyar iskolában, akkor olyan tanfelügyelőt küld ki, aki beszéli a magyar nyelvet. Ha ezek az észrevételek Mikolaj számára elfogadhatatlanok, akkor az egész rendszer diszkriminatív lesz a magyar iskolákkal szemben. A változások realitásához fogjuk mé rni, hogy a polgári engedetlenségi megmozdulásokkal kapcsolatban mikor, hogyan fogunk reagálni. Ezek a gyakorlatban hogyan néznének ki? Egyelőre nincs konkretizálva, hogy a tiltakozás melyik formáját választanánk. Az én véleményem az, hogy egy nagygyűl és keretében kellene elmondanunk a véleményünket a közoktatási törvénnyel kapcsolatban. A nagygyűlésen kívül mi jöhet még szóba? Sztrájkolni fognak a pedagógusok? A sztrájk szerintem a legszélsőségesebb formája lenne a tiltakozásnak, amit én a jelen pi llanatban nem tudnék támogatni. Erre amúgy sem lehet őket központilag utasítani. El tudom még képzelni azt is, hogy a tanárok bemennek munkába, de nem tanítanak, vagy a szülők tiltakozásuk jeléül gyermekeiket nem engednék az iskolába. Én a nagygyűlés híve vagyok. vissza MÓZES SZABOLCS Érzelmek iskolája Új Szó 2008.04.02. A hír, hogy Sólyom László közbenjárására megoldódni látszik a pilisszentkereszti kálvária, fölöttébb örömteljes. Még akkor is, ha nekünk, szlovákiai m agyaroknak méltán lesz némileg keserű a szájízünk az események láttán. Nem egész másfél hétbe tellett, hogy a pilisszentkereszti szlovák önkormányzat elhelyezésének ügyében mindkét fél számára elfogadható megoldás körvonalazódjék. A történetben igazán ne m is ez az érdekes, hanem az, hogyan kavarta fel a pilisi kisközség belügye a szlovák – magyar viszony zavaros állóvizét, s hogyan próbáltak a nagyrészt önmaguk által kavart hullámokon jobb pozíciókba evezni a hazai politika kis- és nagypályás játékosai. Mer t Mlynkyügyben megszólalt boldogboldogtalan Dušan Čaplovičtól kezdve Slotán és a szlovák EPképviselőkön át egészen Bósza Jánosig, s az MKPs politikusok közül is többnek különbejáratú véleménye volt a probléma megoldására, igaz, ezt esetenként fontosabb nak tartották megosztani a sajtóval, mint az ügyben ténylegesen tenni tudó intézmények képviselőivel. Ám ezzel nem magát a problémát szeretném bagatellizálni. Mert bár a jelek szerint úgy tűnik, hogy a szlovák önkormányzat elmozdítása a Szlovák Házból a látszat ellenére nem szlovákellenes cselekedet lett volna, hanem a helyi illetékesek csetepatéja, nincs okunk rá, hogy ne higgyünk a pilisszentkereszti szlovákoknak, akik úgy látják, az új polgármester megválasztása óta határozottan romlott a helyzetük. Pé ldául megszüntették a kétnyelvű lap kiadását, a falusi ünnepségeken pedig már nincs idő a szlovák nyelvű fellépésekre. Kisebbségi magyarokként jól tudjuk, milyen érzékenyen érintik a hasonló diszkriminatív döntések a közösség tagjait, akiknek mindössze ann yi a bűnük, hogy megpróbálják otthon érezni magukat a lakhelyükön. Ezért is lett volna kívánatos, ha az MKP valamivel nagyobb empátiát tanúsít az ügyben, még mielőtt az elmérgesedett. Mert borítékolni lehetett, hogy azok a szlovák politikusok, akik egyébké nt mindenfajta magyarországi beleszólást az itteni magyarokat érintő döntések kapcsán az ország belügyeibe való durva beavatkozásnak titulálnak, most egymással versengve fogják megfogalmazni szókimondóbbnál szókimondóbb nyilatkozataikat. És lőn. Erre viszo nt a magyar fél nem hasonlóan arrogáns módon reagált, amint ezt ellenkező esetekben megszokhattuk, hanem megpróbált konstruktívan közbenjárni az ügy megoldása érdekében. Sólyom László köztársasági elnök nagyon találóan fogalmazott, amikor azt mondta, nem e lég betartani a törvény betűjét, hanem vannak érzelmek is, amelyekre különösen a nemzetiségi kisebbségek esetében oda kell figyelni. (Bár az ombudsmani jelentés alapján úgy tűnik,
