Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-03
26 Az idén sajnos az bizonyosodott be, hogy az erdélyi magyar közélet mélyen alulmúlja a román társadalmi önfegyelmet, tisztánlátást, hogy valamiféle olyan önkontrollvesztés felé halad ez a közösség is, amit az „anyanemzet” évek óta nem csak elszenve d, de — maradva a ki sebbségpolitikai eufemizmusoknál — át is örökít. * Az erdélyi magyar március 15. az idén az Árpádsávos lobogók jegyében zajlott. A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében középiskolás diákok és egyetemisták vonultak fel alatta, kíséretükben pedig ott voltak a történelminek nevezett erdélyi magyar egyházak képviselői meg az RMDSZ politikusai is (akik hívatlan vendégként ugyan, de a politikai szövetség reményében asszisztáltak a rivális rendezvényeken). Egyetlen kritik us szó, gesztus nélkül: sem a magát mérsékeltnek valló RMDSZ, sem az egyházak képviselőinek nem fordult meg a fejében az , hogy tisztázni kellene: mi ke resnivalójuk van ezeknek a jelképeknek Marosvásárhely utcáin? (Mindezzel szinte egy időben, az erdélyi m agyar jelenségekről tudomást sem véve Tőkés László támadva védekező taktikával fasisztoid törvénytervezetekkel vádolja a román törvényhozást.) Ez a szimbólumközösség immár nem véletlen, hanem a vállalt, közös erdélyi politikai identitás. A nyáron még Orbán Viktor kíséretében tűntek fel az Árpádsávos motoros szimpatizánsok Tusnádfürdőn: az erdélyi résztvevők ekkor még nem használták ezt a jelképet, és nem értették a jelentőségét. De Erdély gyorsan tanul. Most, ezen az ünnepen békésen megfért egy gyékényen a fekete ingesbakancsos erdélyi magyar egyetemista, az Árpádsávos lobogó, a lelkész és a pap, a Székely Nemzeti Tanács politikusa. Sőt: sorát türelmesen kivárta az RMDSZpolitikus is, hogy aztán a fekete ingek árnyékában kezet foghasson politikai ellenf eleivel, és megköszönhesse, hogy utolsóként szót kapott. (Az erdélyi magyar egységért és egységes szavazatokért mindent!) A magyarországi média a kolozsvári fiú elleni agresszióval volt tele – pedig az agresszió nem csak Kolozsváron, az ügyetlenül szervezk edő román új jobboldalnak köszönhetően lógott a levegőben. Az agresszió jeleit és jelképeit Marosvásárhelyen a magyarok viselték és képviselték az idén. S hogy szabad véleménynyilvánításuk joga ne sérüljön, a román rendőrség biztosította a rendet és nyito tt utat az Árpádsávos felvonulóknak. Szakszerűen és szenvtelenül figyelte, ahogy a magyar nemzeti lobogó a fekete ingek kavalkádjában összekeveredik az Árpádsávos zászlókkal. Tizennyolc évvel a román agresszió, az utcai baltás verekedések után a román r endőr profin és távolságtartóan vezényelte le a szélsőséges magyar szimbólumokkal terhes ünneplést. A magyar nemzeti elsötétülés láthatólag őt viselte meg a legkevésbé. Az ünnepen egyébként ugyanazzal az emberiés kisebbségjogi retorikával él az RMDSZ ügyvezető elnöke, mint a zsidózásra is kapható szervezet, az Erdélyi Magyar Ifjak vezetője: az erdélyi magyar kisebbségi jogokról szólva mindketten Martin Luther Kinget idézték március 15én. Á. ebben a díszletben, ilyen jelmezekben, ilyen szimbólumok között a több évtizede emberjogi követelésként megfogalmazott kisebbségvédelem csak elveszíthette a hitelét. Ez volt az az ünnep, amikor a hangsúlyok eltolódtak, megváltoztak. * Hogy ennek a folyamatnak mik a mozgatórugói, arról láthatólag fogalma sincs az erdél yi magyar közélet egyetlen szereplőjének sem. Egy biztos, éspedig az, hogy generációváltás lesz. Az új nemzedék – amelyet láthatólag teljes mellszélességgel támogat a régi – hozza az új, Árpádsávos politikai kultúrát. Úgy tűnik, ez a végeláthatatlan egyet emviták, támogatási stratégiák, oktatáspolitikai gyötrődések, szülőföldmentő akciók végkicsengése. Az erdélyi magyar új generáció jobbratolódásának ugyanazok a társadalmi, politikai és kulturális okai, mint Magyarországon. Semmiféle más politikai minta ne m adott számukra, semmiféle más szervezeti forma nem kínálkozik ahhoz, hogy megnyilvánuljanak. Az RMDSZ mellett működik ugyan egy ifjúsági szárny, ám ez inkább szervezési feladatokat lát el, kampányteamként dolgozik, és vékony utánpótlással szolgál az am úgy nehezen újuló szövetségnek. A Markóvonal egyelőre nem tesz erőfeszítéseket azért, hogy generációs társadalmi bázist építsen. Ezt a jobbratolódást felgyorsította az a tény is, hogy az RMDSZ számos frakciója között nincs működőképes baloldali, így balol dali üzenetek sem fogalmazódnak meg. Liberális frakció létezik ugyan, de a nemzedéki kapcsolat- és hálózatépítéshez ez kevés és erőtlen. Aktív generációs stratégiával az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet rendelkezik, ők az erdélyi politikai underground. Annak ellenére, hogy működésük civil és mozgalmi jellegű, komoly intézményes, infrastrukturális támogatással bírnak. Tagjaik és szimpatizánsaik a legtöbb erdélyi egyetemen jelen vannak: innen animálják a megmozdulásaikat. Kulturális és politikai programju król mindent elmond, hogy ők dolgoznak a leglátványosabban az erdélyi Wass Albertkultusz életben tartásán. Ha az erdélyi magyar fiatal politikai értelemben tartozni akar valahová, ha támogatásra van szüksége ahhoz, hogy bekapcsolódjon a közéletbe, akkor az EMI jelentheti számára a hatékony hátországot. Tőkés László EPmandátumával megindult az „erdélyi polgári oldal” megerősödése és szervezeti építkezése is. Amire Markó nem érzett rá, azt a Tőkéscsapat azonnal felismerte: ha az erdélyi közép- és időseb b generációkat nem is nyerhetik meg (mert túlságosan erős a tizennyolc éve épülő RMDSZháló), a legifjabbak még meggyőzhetők, megszerezhetők. Az EPkampány gerillaakciói meg a Tőkés mögött felépülő felsőoktatási rendszer jó induló tőkének minősült: és
