Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-03
13 Ugyanazokat a hibákat és vé tkeket a mai Szerbiában és az egyesült Európában nem szabad megismételni. A Kárpátmedencei magyar pártok és képviseleti szervezetek álláspontja szerint az autonómiák rendszerének differenciált bevezetése nemcsak a kisebbségi magyarság, hanem az egész térs ég stabilitása szempontjából is fontos volna. Tőkés László az Szerb Ortodox Egyház szerepével, másfelől a Timokvölgyi románok helyzetével kapcsolatban intézett kérdéseket Oliver Dulichoz, és felvetette egy esetleges ökumenikus egyházi misszió felállítás ának gondolatát a nemzeti megbékélés szolgálatában. Oliver Dulic a közlemény szerint kivételes empátiával fogadta a felvetéseket, és arról biztosította az európai képviselőket, hogy Szerbia már eddig is, ezután pedig még inkább kellő figyelmet fog szenteln i a területén élő kisebbségi közösségeknek. Horvát kisebbségi származására utalva külön is kitért az általa példaszerűnek nevezett vajdasági viszonyokra. vissza Sehonnaiak - nemzetek állam nélkül − A hontalanok sorsa Kiteki ntő/ Le Monde Diplomatique 2008. április 2. 14:50 A hontalanok egyetlen ország számára sem léteznek, ők eleve láthatatlanok, legalábbis nem alakítanak ki olyan mechanizmust, amely azonosítaná őket. Hallgatva Philippe Leclerc urat az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságáról (HCR), amint a hontalanokról beszél, azaz azokról az emberi lényekről akinek „nincs hazájuk”, hogy is ne gondolnék a nagyszüleimre, akik 1928ban érkeztek Franciaországba Csehszlovákiából és Ukrajnából, Ausztrián át, és… akiket rögtön honta lanoknak nyilvánítottak, amint francia területre léptek. Kérték az állampolgárságot, de az eljárás egészen a második világháború előestéjéig eltartott – a német hadsereg és a megszállás aztán eldöntötte a kérdést. 1948ig kellett várniuk. Ha a háborús év eket is számítjuk, húsz év telt el, de ezalatt regisztrálva voltak, voltak papírjaik, dolgozhattak és majdnem annyi jogot élveztek, mint a francia állampolgárok. Hatvan évve l később nem biztos, hogy a világhelyzet ugyanilyen „kedvező”. A hontalanok egyetlen ország számára sem léteznek, ők eleve láthatatlanok, legalábbis nem alakítanak ki olyan mechanizmust, amely azonosítaná őket. Ez a helyzet, amióta az 1961. évi egyezmény 1 975ben életbe lépett – eddig hat ország ratifikálta… De a nagy többség továbbra is az árnyékban él, a társadalom legszélén. Nincs joguk az oktatásra, az iskolába járásra vagy akár az egészségügyi ellátásra. Nemrég Ázsia és az Araböböl néhány országáb an fontos politikai és jogalkotási lépéseket tettek az ügyben. De az igazi történelmi változás kétségtelenül Nepálban zajlott le. 2006 novemberében ez a kis, hegyekben gazdag ország
